Vélemény

Azok a kedves hallgatók, akik a vírusjárvány alakulásán, elemzésén túl figyelik az európai politika hullámverését, nagyon sokszor találkoztak az elmúlt napokban a „jogállam” kifejezéssel, különösképpen azért, mert az Európai Bizottság nemrég tette közzé az unió 27 tagállamával foglalkozó hasonló témájú jelentését.

Nemrég az Alkotmánybíróság 5 – 4 arányban – tehát igen szoros szavazataránnyal – elutasította az államfő óvását azon törvény ellen, amely kimondja, hogy a választások időpontjának meghatározása esetén a törvényhozás megkerülhetetlen, vagyis a honatyák – ha akarják – akkor ők maguk döntik el, hogy mikor legyenek a parlamenti választások, természetesen az alkotmány megszabta keretek között.

A románok lélektana című könyvben olvastam ezt. Constantin Rădulescu—Motru írta 1937-ben honfitársairól. Lelkiismeret-furdalás nélkül írhatta ezt, mert ő – számtalan tanulmány és könyv szerzője – alkotás közben jól megismerhette ezt a jelenséget.

Minap arról számoltam be lapomban, a Hargita Népében, hogy rég hallottam ennyire, szellemes, találó szűkszavú jellemzést korunk közutálatnak örvendő öltözék-kiegészítőjére, a védőmaszkra, mint amit Balázs József festőművész fogalmazott meg: a maszk arcátlan – de akár pofátlan – módon arctalanná teszi viselőjét.

Vasárnap este, a helyhatósági választások hivatalos befejezése után, leültem a tévé és a számítógép elé, nyomogattam a gombokat, hogy minél többet tudjak meg főként a marosvásárhelyi eredményekről, de országos becslésekben, értékelésekben ez csupán egyetlen adatot jelentett a sok közül. Azután eszembe jutott, hogy van nekünk Erdélyi Magyar Televíziónk, hadd keresgéljek annak a házatáján.

Tulajdonképpen a papírforma érvényesült a vasárnapi helyhatósági választásokon. Egyértelműen előretört a jobboldal és teret vesztett a Szociáldemokrata Párt (PSD).

Az olténiai faluban, Deveseluban a szavazók 63,9 százaléka Ion Alimanra, a választások előtt tíz nappal elhunyt polgármesterre – tehát egy halottra! – szavazott. Elképesztő, hogy mennyire tisztelik ott ezt az embert.

A számtalan kudarcélmény után végre sikerélményt is megélhet a vásárhelyi magyarság, és ez által visszanyerheti önbecsülését. Bebizonyította, hogy az ő szavazata is számít, Vásárhely az ő városa is, s nem pusztán megtűrt elem, amolyan etnikai dekoráció a településen.

Az Európa Tanács újabb programja szerint mindenkinek be kell fogadni bevándorlókat. (Akik sem nem menekültek, sem nem gazdasági kivándorlók, hanem is-is. A „Sors” szeszélye által módszeresen összekeverve.)

Kedves hallgatóim, önök itt, a Bukaresti Rádióban rendszeresen hallgathatnak igen érdekes nyelvművelő műsorokat, sőt, néhanapján, még egy-egy napilapnak is eszébe jut, hogy fellépjen az ilyen meg amolyan nyelvi pongyolaságok ellen.

Megorrolt az Erdélyi Magyar Szövetség kenyéradó gazdájára a Fideszre, a jelenlegi magyar kormánypártra.