Nemcsak a helyi közösséget, hanem az országos, sőt a Kárpát-medencei magyar közvéleményt is megmozgatta a csíksomlyói Somlyó utca 33. szám alatti nyomortelepet ért tűzeset: még égtek a lángok, amikor máris a károsultak megsegítésére siettek, ruhaneműt, takarót, ételt, meleg teát, matracot gyűjtöttek nagy mennyiségben a hirtelen földönfutóvá lett, amúgyis nincstelen embereknek. A balszerencsés eset óta eltelt tíz nap, s kiderült, hogy az akkor hatalmasnak látszó baj csupán a jéghegy csúcsa. Ideiglenes, átmeneti szállásnak megfelelt a több mint kétszáz ember számára a sportcsarnok, de az valóban csak ideiglenes, átmeneti szállás lehet, főként a Csíkszeredát a napokban sújtó, fagypont alatti 20 fokos hidegben. A hatóságok helyet keresnek a károsultak elszállásolására. Pár család elköltözött arra a településre, ahonnan Csíkszeredába érkezett, néhányan visszamentek a telepre, ahol húsz lakóépület semmisült meg a tűzben, s ott próbál talpra állni. A kormány a katasztrófavédelmi alapból lakókonténereket ajánlott fel átmeneti szállásként, a helyi önkormányzat azonban nem nagyon rendelkezik olyan és akkora területtel, ahol ezeket a konténereket lehetne felállítani.

Időközben Zsögödfürdőn az üdülőövezetből és fürdőből alakult csendes lakóövezetben elterjedt a hír, hogy a peremén található Cari-táborban szállásolnák el lakókocsikban a tűzkárolsult családok egy részét. A helyiek aláírást gyűjtöttek, online petíciót intéztek a hatóságokhoz, mondván, hogy tartanak tőle, hogy az ideiglenes szállás véglegesnek fog bizonyulni, s a telep, annak infrastruktúrája nem alkalmas ekkora embertömeg befogadására. Másnapra kiderült, hogy a vízügyi hatóság valóban ajánlott fel lakókocsikat a károsultak átmeneti elszállásolására, de jelen körülmények között a lakókocsik alkalmatlanok szállásadásra, így a hatáságok vasárnap – a zsögödfürdőiekkel és a zsögödiekkel folytatott városházi megbeszélés után – bejelentették, hogy nem szállásolnak el a szóban forgó helyen károsultakat. A város más területeiről is hallatszanak olyan hangok, hogy nem kérnek a szomszédságból. Az elöljáróság felhívással fordult a közösséghez, hogy jöjjenek ötlettel, hova és miként szállásolhatnák el télvíz idején a tűzkárosultakat. A károsultak lakhatási és étkeztetési kérdéseinek megoldása elsőrendű, de korántsem oldja meg gondjukat – ami tulajdonképpen mindannyiunk gondja. E két – rendkívül nehéznek bizonyuló gond megoldása azonban nem orvosolja magát a problémát: a roma közösség helyzetét és a roma–nem roma közösség nem túl súrlódás mentes együttélésének kérdését. Bodó Julianna társadalomtudós, kulturális antropológus, a Sapientia EMTE professzora egy interjúban arra hívta fel a figyelmet, hogy „ez a konkrét eset, a tűzvész, a romák szociális kiszolgáltatottságát helyezte előtérbe. Ugyanis amikor egy ilyen jellegű tragédia történik, mint most, nyilvánvalóan azok az életfeltételek sérülnek alapvetően, mint amilyen a lakhatás, az étkezés. De amikor ezeknek a kérdéseknek a gyors megoldására keressük a lehetőségeket, az is nyilvánvalóvá válik, hogy a probléma ennél sokkal komplexebb, és nem csupán szociális kérdésként tételeződik, hanem valóságos problémahalmazként: gazdasági, oktatási, egészségügyi, foglalkoztatási kérdések sokaságaként. És ami nagyon fontos: mindezek felett komplex társadalmi problémaként.” A professzor-asszony szerint a kérdés megoldására nincs általános recept, minden településen egyedi a helyzet, így hát egyedi megoldásokat kell keresni és találni, s nagyvolumenű, folyamatos beruházásokra van szükség. Ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy nem vezetnek sikerre az olyan integrációs próbálkozások „olyan megoldások – legyenek azok bármennyire is racionálisak vagy pragmatikusak és jóhiszeműek –, amelyekkel az érintettek nem tudnak azonosulni”. Mint mondja, „Ezért lennének fontosok a szakmai alapokra helyezett esettanulmányok, az adott roma csoportok megismerése, a roma kultúra olyan mérvű ismerete, amely kiterjed olyan összetevőkre, mint a munkához, a tanuláshoz, a tulajdonhoz való viszony, a gyermeknevelési szokások, a tér- és időhasználat. Ezt a megismerést, az ebbe fektetett munkát nem érdemes megspórolni”.

Tehát a tűzeset nagy, sürgősen megoldandó gondot okozott, de ez a gond csupán a jéghegy csúcsa… Az alatta lévő hatalmas problémahalmazzal nem lesz könnyű megbirkózni…