Szövegkovács

Az elmúlt egy évben több időt töltöttünk az online világban, mint bármikor, én legalábbis számos képzésen vettem részt a képernyő előtt ülve, olyanokon is, amelyekre valószínűleg másként nem jutottam volna el. Általában a közösségi médiában, főként a Facebookon hirdetik meg ezeket a képzéseket, az oldal minősége pedig jócskán befolyásolhatja azt, hogy jelentkezünk-e rájuk vagy sem. Mára összegyűjtöttem néhány kipróbált tippet, amellyel csalogatóbbá tehetjük a Facebook-bejegyzéseinket, attól függetlenül, hogy magánemberként vagy cégtulajdonosként akarjuk-e megszólítani az olvasókat.  

Két nappal ezelőtt sportrovatot szerkesztettem, teszem ezt immár két éve folyamatosan. Az újságírói pályámat is ezen a területen kezdtem 2006 januárjában: a legelső cikkem egy négyoldalas sportrovat legvégére került be, és én kimondhatatlanul örültem neki.

Tavaly nyáron az egyik ismerősöm megkérdezte, hogy mit tennék, ha választanom kellene például az írás és a tánc között… Egyből rávágtam, hogy nem választanék, mert mindkettő én vagyok. Gyerekkorom óta az önkifejezésem legfőbb eszközei, és nem lennék teljes, ha valamelyikről le kellene mondanom.

Képtelen vagyok elképzelni az életemet könyvek nélkül, olyannyira, hogy legszívesebben nem is fogadnék el más születésnapi vagy karácsonyi ajándékot. Valójában már gyerekkoromban meghódítottak, az egyik nyári vakációban például húsz regényt olvastam ki. Persze ezt nehéz lett volna megvalósítani a Csíkszentdomokosi Községi Könyvtár nélkül, ahová szinte hetente visszajártam újabb és újabb könyveket kölcsönözni.

Néhány nap választ el a magyar költészet napjától, amelyet 1964-ben, József Attila születésének 59. évfordulóján rendeztek meg először. Általában irodalmi előadóesteket, könyvbemutatókat, költőtalálkozókat, szavalóversenyeket szerveznek április 11-én, ugyanakkor a klasszikus és kortárs költők versei is elhangzanak. Tavaly, a járvány miatt virtuális térbe költöztek át a rendezvények, és többnyire idén is ilyen formában ünnepelnek a költészet kedvelői.

„Zsebre dugott kézzel, fölényesen fütyörészve érkezik, napfényt és meleget ígér, s mikor látja, hittél neki, tiszteletlenül szemedbe vihog és fügét mutat. Soha kalaplevéve nem köszön, vagy ha megteszi, annál rosszabb, elkészülhetsz rá, hogy nyomban hátba is vág érte. Mégsem lehet komolyan haragudni rá, úgy kell elfogadni, amilyen, tréfáiért csak a nyárspolgár orrol meg, aki következetesen sírt már a bölcsőben is…” – írta Pilinszky János az év legszeszélyesebb hónapjáról.

2015-ben belevágtam életem egyik legizgalmasabb kalandjába: olyan gyerekeket kellett tanítanom magyarul, akik otthon alig vagy egyáltalán nem beszélték ezt a nyelvet. Hamar rájöttem, hogy másként kell oktassam őket, mint ahogy én annak idején megszoktam. Szóba sem jöhetett a jól ismert ábécéskönyv, érdekfeszítő feladatokat, programokat kellett kitalálnom ahhoz, hogy egyik tanóráról a másikra fejlődjenek a tanítványaim… legalább egy kicsit.

A mai részben beszélnék egy keveset a sportról, a boldogság világnapjáról, illetve arról is, hogy mit nyerhet az, aki helyesen válaszol a legvégén feltett kérdésemre. Főként azért döntöttem a felsorolt témák mellett, mivel szeretnék megajándékozni valakit, ugyanis ma van a születésnapom. Egyetlen kérésem van a hallgatókhoz: legyenek figyelmesek, mert hamarosan elhangzik a válasz a kérdésre.

Ma olyasvalakiről lesz szó, akit az egyik róla írt cikk szerint „a szakma sosem tartott »komoly« költőnek, inkább afféle nagy tehetségű versgyárosnak, akinek különös tehetsége volt ahhoz, hogy a világon bármit »rímhelyzetbe« hozzon”. Az újságíró a rímhányóként is emlegetett Romhányi Józsefre utalt, aki 1921. március 8-án, vagyis alig több mint száz éve született.

„Nőnapon felpörög a férfivásárlók száma a virág- és ajándéküzletekben: az ilyen boltokban bankkártyával fizetők nyolcvan százaléka férfi, míg egy átlagos napon ez az arány csak negyvenöt százalék” – olvastam nemrég az egyik üzleti magazinban. Ahogy már sejteni lehet, ma a közelgő nemzetközi nőnapról lesz szó, amely valójában munkásmozgalmi eredetű, harcos, a nők egyenjogúságával (munkavállalásával) kapcsolatos nap volt.

„Mátyás, az igazságos…” „Mátyás, az álruhás országjáró…” „Mátyás, a művelt reneszánsz király…” „Az okos király…” Ahogy már sejteni lehet, ma főként I. Mátyás királyról lesz szó, aki a köznyelvben Mátyás királyként maradt fenn.

„Szép nyelv-e a magyar?” – tette fel a kérdést a nyelvész, költő és műfordító, Nádasdy Ádám, aki február 15-én töltötte be a 74. életévét. A választ ugyancsak tőle idézem: „Természetesen igen. Minden nyelv szép, ahogy minden újszülött szép, és ahogy mindent szépnek lehet nevezni, amit emberek természetesen csinálnak: ruházatot, zenét, építészetet, nyelvet. A nyelvészet – mint általában a tudomány – nem foglalkozik a szépség kategóriájával, nem is tudja értelmezni, mi a szép, ahogy például az emberi test vonatkozásában az anatómia sem foglalkozik a szépséggel, nem mérlegeli, ki szebb, ki csúnyább. A nyelvészek mosolyogva veszik tudomásul, hogy az egyes nyelvek beszélői úgy érzik: az ő nyelvük szép.”