Szövegkovács

„Az 1849. október 6-án kivégzett 13 aradi és két pesti mártír, köztük Batthyány Lajos gróf, Magyarország első miniszterelnöke hősi viselkedésükkel megmutatták, hogyan tudnak a magyar ügyért harcolók komoly katona módjára, méltósággal meghalni.

Nyelvi rovatunk mai részében a szívről és a magyar népmesékről lesz szó. Tisztában vagyok vele, hogy elég furcsa párosítás, de mindkettőnek köze van ehhez a héthez. Bár Magyarországon több helyen is megünnepelték múlt vasárnap, hivatalosan szeptember 29-én, azaz kedden volt a szív világnapja. Természetesen a megnevezést csupa kisbetűvel írjuk, ugyanúgy, mint a többi ünnep, jeles évforduló nevét.  

Ma A Kossuth-díjas íróra, Tamási Áronra emlékezünk, aki kevéssel több mint százhuszonkilenc éve, 1897. szeptember 20-án látta meg a napvilágot Farkaslakán. Korábban már megosztottam Önökkel egy személyes történetet, amelyet most is szeretnék felidézni.

A legutóbbi rész végén megígértem, hogy mesélek még a nyelvújítás koráról. Akkoriban, vagyis az 1790 és 1820 közé eső időszakban az sem volt biztos, hogy a fennmaradt szó alakja és jelentése ugyanaz marad, amit az alkotója neki tulajdonított. A pályázat kezdetben pályafutást is jelentett, a merénylő eredeti értelme vállalkozó, a busásan szóé durván, az előzményé pedig tárgy.

Már korábban is szó volt arról, hogy manapság egyre több idegen szó és szakkifejezés kerül a nyelvünkbe, a modernkori nyelvújítók – persze, ha még használható ez a fogalom – pedig igyekeznek magyarítani ezeket, több-kevesebb sikerrel.

2016. szeptember 1-jén, azaz immár tíz éve járt le a Magyar Tudományos Akadémia által megszabott egyéves türelmi időszak, amíg a régi, illetve az új helyesírási szabályzatot is lehetett használni. Azóta csakis az új szabályzat az elfogadott.

29-én, szombaton a magyar fotográfia napját ünnepeljük, annak emlékére, hogy 1840-ben aznap készült először fénykép Magyarországon, egy nyilvános rendezvényen. Száznyolcvanhat éve a Magyar Tudós Társaság nagygyűlésén a jeles matematikus, Vállas Antal előadást tartott arról, hogy „miként lehet fénysugarak segítségével maradandó képet alkotni egy ezüstözött rézlemezre, amelyet megvilágítás előtt fényérzékennyé tettek”. Ugyanakkor bemutatta az első magyarországi dagerrotípiákat, amelyek a Dunát és a magyar királyi várat ábrázolták.

Eddig nem meséltem arról, hogy az újságírás mellett a tánc is része az életemnek, míg előbbit húsz, utóbbit lassan tizenkilenc éve művelem, szerda esténként például kreatív táncos edzéseket tartok, és közben igyekszem lelkesíteni, ösztönözni a résztvevőket. Általában a mindennapok egyik leggyakrabban használt melléknevét, a szuper szavunkat ismétlem, amikor visszajelzést adok, noha számtalan szinonimája van.

„Milyen borzasztó könnyű a fiatalnak, ha a legkonkrétabb és legobjektívabb nehézségei vannak is, pusztán amiatt, hogy olyan elképesztően teherbíró, és még annyi ideje van mindenre, s milyen tragikus, hogy az ember erre csak akkor jön rá, mikor rég mögötte már az ifjúság” – idézem Szabó Magdát. A hallgatók egyetértenek ezekkel a gondolatokkal?

Magyarországon augusztus 9-én lesz az állatkertek napja, és ennek apropóján érdemes felidézni az állatnevek, illetve állatfajnevek helyesírását. Emellett egy olyan közmondást is megemlítek, amelyet bizonyára gyakran hallottak, de talán sosem próbálták kideríteni, hogy honnan ered.

„Barátok voltunk, tehát nem pajtások, nem komázó suhancok, nem bajtársak. Barátok voltunk, s nincs semmi az életben, ami kárpótolni tud egy barátságért” – idézek A gyertyák csonkig égnek című regényből, amelyet Márai Sándor stílusművészetének remekeként emlegetnek.

Ma egy olyan témára térek ki, amelyet rendszeresen alkalmazok, miután megírom a szövegeimet… mégpedig a hangos olvasásra. A közösségi médiában például egyre-másra jelennek meg olyan hirdetések, blogbejegyzések és hozzászólások, amelyek tele vannak elírásokkal, betűcserékkel, helyesírási hibákkal. Ezek kiszűrésében sokat segítene, ha a szöveg szerzője hangosan felolvasná az általa leírtakat, így valószínűleg időben észrevenné az esetleges hibákat. És most kizárólag az ember által írt szövegekről beszélek, bár a mesterséges intelligencia által szerkesztett szövegekben is rendszerint előfordulhatnak hibák.