Eddig nem meséltem arról, hogy az újságírás mellett a tánc is része az életemnek, míg előbbit húsz, utóbbit lassan tizenkilenc éve művelem, szerda esténként például kreatív táncos edzéseket tartok, és közben igyekszem lelkesíteni, ösztönözni a résztvevőket. Általában a mindennapok egyik leggyakrabban használt melléknevét, a szuper szavunkat ismétlem, amikor visszajelzést adok, noha számtalan szinonimája van.
(tovább…) Continue ReadingAz ifjúsági nyelv nyomában
„Milyen borzasztó könnyű a fiatalnak, ha a legkonkrétabb és legobjektívabb nehézségei vannak is, pusztán amiatt, hogy olyan elképesztően teherbíró, és még annyi ideje van mindenre, s milyen tragikus, hogy az ember erre csak akkor jön rá, mikor rég mögötte már az ifjúság” – idézem Szabó Magdát. A hallgatók egyetértenek ezekkel a gondolatokkal?
(tovább…) Continue ReadingÁllatnevek a főszerepben
Magyarországon augusztus 9-én lesz az állatkertek napja, és ennek apropóján érdemes felidézni az állatnevek, illetve állatfajnevek helyesírását. Emellett egy olyan közmondást is megemlítek, amelyet bizonyára gyakran hallottak, de talán sosem próbálták kideríteni, hogy honnan ered.
(tovább…) Continue ReadingA barátság világnapjának margójára
„Barátok voltunk, tehát nem pajtások, nem komázó suhancok, nem bajtársak. Barátok voltunk, s nincs semmi az életben, ami kárpótolni tud egy barátságért” – idézek A gyertyák csonkig égnek című regényből, amelyet Márai Sándor stílusművészetének remekeként emlegetnek.
(tovább…) Continue ReadingMég mindig van értelme a hangos (vissza)olvasásnak
Ma egy olyan témára térek ki, amelyet rendszeresen alkalmazok, miután megírom a szövegeimet… mégpedig a hangos olvasásra. A közösségi médiában például egyre-másra jelennek meg olyan hirdetések, blogbejegyzések és hozzászólások, amelyek tele vannak elírásokkal, betűcserékkel, helyesírási hibákkal. Ezek kiszűrésében sokat segítene, ha a szöveg szerzője hangosan felolvasná az általa leírtakat, így valószínűleg időben észrevenné az esetleges hibákat. És most kizárólag az ember által írt szövegekről beszélek, bár a mesterséges intelligencia által szerkesztett szövegekben is rendszerint előfordulhatnak hibák.
(tovább…) Continue ReadingAz ifjúsági és a diáknyelv nyomában
Ma elsőként az ifjúsági nyelvről lesz szó, amely leginkább a szókincsében különbözik a köznyelvtől és a többi csoportnyelvtől. Mielőtt jobban belemerülnék a témába, néhány mondat erejéig kitérek az imént említett csoportnyelvre, amelyről ez olvasható a nyelvművelő szótárban: „Nyelvünk nemcsak földrajzilag, tájegységek szerint oszlik meg (ezek a nyelvjárások), hanem egyazon helyen is, »függőlegesen«, aszerint, hogy milyen társadalmi rétegek, csoportok érintkeznek általa. Elkülönül a különféle foglalkozások szókincse, kifejezéskészlete.”
(tovább…) Continue Reading„Miért csinál valaki ilyet?”
„Miért csinál valaki ilyet?” Olvastam néhány napja figyelemkeltő címként egy YouTube-videó mellett, és rögtön feltettem magamnak a kérdést, hogyan lehetett volna másként fogalmazni…
(tovább…) Continue ReadingA foci a helyesírás tükrében
Bízom benne, hogy a hölgyek nem fogják kirekesztve érezni magukat, ugyanis ma a foci kapja a főszerepet. Miért választottam ezt a témát mára? Javában zajlik Mexikóban, az Egyesült Államokban, illetve Kanadában a negyvennyolc csapatos labdarúgó-világbajnokság, amellyel sportszerkesztőként is foglalkoztam az elmúlt egy-két napban. Magát a kifejezést kötőjellel kell írni, ugyanis a szótagszám meghaladja a hatot.
(tovább…) Continue ReadingFőszerepben az igekötők
Ma egy olyan témáról lesz szó, amely korábban is terítékre került, de úgy érzem, érdemes visszatérni rá. Az igetős kapcsolatok írásmódjára céloztam, azonban mielőtt részletesen kifejteném a témát, emlékeztetőként felidézem, milyen igekötőkkel találkozhatunk nap mint nap…
(tovább…) Continue ReadingA helyesírási szabályzatok nyomában – 2. rész
Ma folytatjuk a kalandozásunkat a helyesírási szabályzatokkal; legutóbb azzal az információval zártam, hogy 1901-ben jelent meg A magyar helyesírás szabályai legelső kiadása. Az iskolákban azonban nem fogadták kitörő örömmel, ezért az akkori vallás- és oktatásügyi miniszter, Wlassics Gyula arra kérte a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Bizottságának tagját, Simonyi Zsigmondot, hogy dolgozzon ki egy rövid és könnyen érthető szabályzatot a diákoknak. Simonyi az MTA-hoz benyújtott módosítási javaslataiból „egyszerűbben fogalmazott kivonatot készített”, amelyet végül 1903-ban adtak ki Iskolai helyesírás címmel.
(tovább…) Continue ReadingA helyesírási szabályzatok nyomában – 1. rész
Amióta 2015-ben megjelent A magyar helyesírás szabályai 12. kiadása, többször is hallottam, hogy az MTA, vagyis a Magyar Tudományos Akadémia egyfolytában változtatja a szabályokat. Vajon tényleg így van? A válaszadást Önökre bízom, én csak szeretném felvázolni a legfontosabb mérföldköveket ebben a történetben… egy részüket ma, a többit jövő csütörtökön.
(tovább…) Continue ReadingA szóismétlésektől a túlzófokig
A mai rész első felében a szóismétlésekről lesz szó, ezért gyorsan, gyorsan rátérek az írásmódjukra. A gyorsan szót ezúttal nyomatékosítás végett kettőztem meg, magamat akartam sürgetni… ilyen esetben vesszőt teszek a gyorsan, gyorsan közé. Ugyanez a helyzet többek között a várt, várt, illetve a fiam, fiam alkalmilag megismételt szavakkal is, amelyek nem alkotnak összetételt.
(tovább…) Continue Reading