Szövegkovács

„[…] az ebédelők mind mintha az ő személyes vendégei lennének; ő maga lopva eszik csak egy-egy falatot, szeme fáradhatatlanul ellenőriz; megnézi az ételt, amit a pincér hoz és néhány nyálfakasztó szóval magasztalja erényeit.” Így ábrázolta Nagy Endre író, konferanszié és színigazgató Újházi Edét (sikerei csúcsán előszeretettel használta az Újházy írásmódot, amellyel a helyesírási szabályzatban is találkozhatunk az étel megnevezésénél) 1930-ban, az Újházi Ede arcképe című visszaemlékezésében.

Könnyű négykerekű, lófogatú személyszállító jármű, de kerekes szállítóeszközként is utalnak rá. A kocsiról van szó, amely az etimológiai szótár szerint „a magyar kocsi szekér önállósult első eleme. A Komárom megyei Kocs községben készült rugózott függesztésű, könnyű és kényelmes lófogatú járművek a 16. századtól Európa-szerte kedveltek és keresettek voltak; ennek köszönhetően a kocsi származékait a legtöbb európai nyelvben megleljük”. Ez tökéletes példa az úgynevezett tapadásra.

A különféle írásaimban többször is hangoztattam, hogy igyekezzünk a lehető legjobb szövegeket kiadni a kezünkből, azt viszont talán sohasem boncolgattam, mit értek pontosan ezalatt.

„Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. […] Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás” – idéztem Márai Sándort.

„Pápai Lajos barátom azzal bízott meg, hogy írjam le az életemet, mert ezzel megkönnyíteném a tévé által készítendő portrét. De ne gondoljak a célra, csak írjam, ami eszembe jut. Megpróbálom, de azért valamilyen rendet elképzelek, hogy tartom-e vagy sem, ki fog derülni. Először az életrajz időrendben: Szentgál (gyerekkor), Pápa (középiskola, teológia), Budapest (Eötvös Kollégium, Magyarságtudományi Intézet), Pápa (tanárkodás), Budapest – ami ezután van. Majd: a tudományos és ismeretterjesztő, nyelvművelő munka. Aztán: közélet. Ezután: az egésznek az összegzése, valami visszatekintés. Végül: a tervek, előrenézés.”

„A férfi a táncban és az életben vezet – a nő követi. Ez eddig rendben van. De vezetni csak az tud, aki tiszteli a másik lényét. Tiszteli a szabadságát. És úgy vezet, hogy öröm legyen követni őt.” Az idézet a Kossuth- és József Attila-díjas írótól, a magyarországi spirituális irodalom egyik legnagyobb alakjától, Müller Pétertől származik.

„A nyelvet, mely eleven, folyton változó és fejlődő folyamat, sohasem lehet véglegesen »rendbe hozni«, kisöpörni és fényesre kefélni, de annyit igenis elérhetünk, hogy az öntudat résen álljon és csöndben, rejtetten munkálkodjék.” Talán Kosztolányi Dezső szavaival tudok leginkább ráhangolódni a közelgő magyar nyelv napjára, amelyet minden év november 13-án ünnepelünk. Az idézet értelmezését a hallgatókra bízom; valószínűleg mindenkiben más-más gondolatokat ébreszt.

„Minden embernek meg kellene írnia a maga életét. Mert nincs érdektelen élet, és nincs haszontalan életleírás. Minden életnek megvannak a maga nagy tanulságai, mint ahogy a leghitványabb gabonakévéből is pereg egy halom szem. Az már aztán mindegy, hogy hogyan van megoldva a kéve, gép pörgeti-e ki a szemet vagy csép, vagy hogy ló tapossa ki, a fő az, hogy: van.” Az idézet Gárdonyi Gézától származik, aki 1922. október 30-án, vagyis alig több mint kétszáz éve hunyt el.

Iromél, röpi, rögtöny, kattony, tüsteny… Szavak, amelyek jelentését valószínűleg sokan nem tudnák megfejteni első hallásra, noha egy napi szinten használt fogalmat takar. Az angol electronic mail kifejezésből származó e-mailről van szó, és bármennyire is próbálták magyarítani az elmúlt években legtöbben az eredeti megnevezést használják. A bevezetőben említett öt szót a szomagyarito.hu honlapról ragadtam ki ötvenhárom javaslat közül.