A kávé világnapjának margójára

„Van a kávé… A fekete. Olyan, mint az élet. Sötét és keserű. És van a kávéház. Ahol nem a kávé a legfontosabb, hanem a találkozás. A beszélgetés. Két ember beszél, beszél, beszél, és egy napon a kávé más értelmet nyer. Átalakul érzelmekké. Többé már nem egyszerű kávé, hanem barátság, szeretet, vagy éppen szerelem. Az iránt, akivel a kávézás élményét az ember megosztja. Attól kezdve minden csésze kávé ezt jelenti. A másikat. Még akkor is, ha nincs jelen. Emléke, emlékeztetője lesz. És ekkor már nem sötét, és nem keserű” – vallotta a kávéról Csitáry-Hock Tamás író, újságíró és kommunikációs szakember.

(tovább…) Continue Reading

Fénykép vagy fotó?

Lassan lejár a szabadságolások időszaka, az emlékekről pedig legtöbb esetben csupán egy-egy fotó árulkodik. Bár a nyelvészek azt tanácsolják, hogy alkalomadtán a fénykép főnévvel helyettesítsük a görög elemekből alkotott fotográfia nemzetközi szóból rövidült, hosszú ó betűvel írandó fotó szavunkat, úgy éreztem, hogy a korábbi mondatban nincs szükség a magyarításra. Az értelmező szótár szerint ugyanis a fénykép elsődleges jelentése fényképezéssel létrehozott, fényérzékeny papírra másolt kép. A nyaralásokon készített fotókat azonban csak nagyon kevesen hívatják elő manapság, ugyanis könnyedén visszanézhetők az okostelefon vagy a számítógép, illetve a laptop képernyőjén.

(tovább…) Continue Reading

„Az ajtó nyitva van!” Gondolatok a fiatalok nemzetközi napján

„Milyen borzasztó könnyű a fiatalnak, ha a legkonkrétabb és legobjektívabb nehézségei vannak is, pusztán amiatt, hogy olyan elképesztően teherbíró, és még annyi ideje van mindenre, s milyen tragikus, hogy az ember erre csak akkor jön rá, mikor rég mögötte már az ifjúság” – idézem Szabó Magdát a fiatalok nemzetközi napján, ami nem téveszthető össze a katolikus egyházban ünnepelt ifjúsági világnappal, amelyet minden évben virágvasárnapon tartanak.

(tovább…) Continue Reading

Aki a beszéd lelke volt…

„A beszédet nem örököljük, hanem a szüleinktől, illetve gyermekkori környezetünktől tanuljuk. Úgy beszélünk, ahogyan velünk beszéltek az első négy-öt évben. Ha a környezetünk beszédhibás volt, mi is azzá lettünk, ha a környezetünk tájszólásban beszélt, a mi kiejtésünkön is érződik az íz” – idézem Montágh Imre szavait. A népszerű nyelvész, színészpedagógus, logopédus pontosan nyolcvanhat éve, nagybirtokos zsidó családban született Budapesten.

(tovább…) Continue Reading

Az olimpiai nap margójára

„Az élet olyan, mint az olimpiai játékok. Egyesek kalmársátraikba telepednek, s csak azzal törődnek, hogy a nagy jövés-menésben mit lehet keresni. Mások minden erejükkel a dicsőségért küzdenek. Végül a túlnyomó többség, a nézők, csak egyszerű szemlélői az eseményeknek.” A Püthagorasznak tulajdonított idézetet nemrég találtam a világhálón, és úgy éreztem, hogy tökéletesen illik a mai témához. Mivel tegnap volt az olimpiai nap, szerettem volna belesni a színfalak mögé… természetesen nem csak sportos szemszögből.

(tovább…) Continue Reading

A labdarúgás és a közösség képviseletének íratlan törvénye

„A játékosok még véletlenül se higgyék azt, hogy ők tisztelik meg a közönséget, hanem éppen fordítva. A játékos érezze magát megtisztelve, hogy egy nemzet színeit képviselheti a nagyvilágban. Ez egy íratlan törvénye a közösség képviseletének, és ez nemcsak a sportra, hanem a világon minden másra igaz” – mondta évekkel ezelőtt a 2014. június 13-án elhunyt Grosics Gyula, az Aranycsapat legendás kapusa, akit sokan Fekete párducként emlegettek és emlegetnek, ugyanis ő volt az első hálóőr, aki fekete mezt vett fel a pályán. Ma azonban nem róla, hanem a labdarúgásról fogok beszélni, főként azért, mert múlt pénteken megkezdődött az Európa-bajnokság, amelyre a magyar nemzeti együttes is kijutott.

(tovább…) Continue Reading

A kézművesség pszichológiai és nyelvi szemszögből

„Ma, amikor a gépelésen és a telefonon való pötyögésen és görgetésen kívül alig használjuk valamire a finommotorikánk ezen részét, egyre többen találnak valódi örömforrásra a kézműves hobbitevékenységekben – és ez nem is véletlen. Akár kötünk, fonunk, faragunk, hajtogatunk vagy éppen formázunk, a lelki egészségünkre mindenképp jó hatással van az alkotás bármilyen formája” – idézek A kézműves hobbik lélektana című cikkből, amely 2019 decemberében jelent meg az egyik pszichológiai internetes lapban.

(tovább…) Continue Reading