Ezúttal a magázásról, az önözésről és a tegezésről lesz szó, egy olyan témáról, amely a mai napig elbizonytalanít, hisz még most is magázom a szüleimet, illetve az idősebb rokonokat, ismerősöket, viszont van egy nyolcvannégy éves barátnőm, akit lassan tizennégy éve tegezek.
A Nyelvművelő kéziszótár szerint „a megszólítás és a magázó, önöző vagy tegező igealakok használata korhoz és társadalmi viszonyokhoz kötött nyelvi jelenség. Az ősi tegezéssel szemben a mai értelmű magázás csak a XVIII. században alakult ki. Az a későfeudális eredetű és szellemiségű igény, hogy már a megszólításmód jelezze az alá- és fölérendeltségi viszonyokat, illetve ezek elismerését, részben ma is érvényben van”.
A maga mint magázó személyes névmás a maga kegyelmed szókapcsolatból vált ki. Milyen esetben használják? Például akkor, ha egyenrangú és nagyjából egykorú felnőttek társalognak, idegen nőt vagy férfit azonban nem illik így megszólítani, mivel tapintatlanságnak tűnhet. Ha egy jóval idősebb, magasabb rangú személlyel állunk szóba, lehetőleg mellőzzük. A diák például így kerülheti ki: „Szeretnék szólni az osztályfőnök úrnak, hogy egy hétig hiányozni fogok az iskolából.”
Természetesen nem maradhat ki az ön, amelyet az udvarias megszólítás névmásaként tartanak számon. „Nyelvújítási alkotás, az önmaga, önként s hasonló összetételek önállósított első tagja. […] Az 1830-as években Széchenyi István terjesztette el […] a kevésbé udvariasnak érzett maga helyett” – olvasható az etimológiai szótárban. Idegenek között, valamint a hivatalos jellegű írott és beszélt nyelvben használatos, és nemcsak a férfiakat, hanem a nőket is megszólíthatjuk így.
És mi történik akkor, ha egy levélbe szúrjuk be az ön személyes névmást? Kis- vagy nagybetűvel kell-e írni? Ha kisbetűvel írjuk, nem követünk el helyesírási hibát, de megtörténhet, hogy a címzett udvariatlannak fog tartani bennünket. A nagybetűs írásmóddal a fokozott tiszteletet érzékeltethetjük.
Egyébként a nyelvművelő kéziszótárból az is kiderül, hogy „a megszólítás ősi és természetes formája a tegezés”. Nemcsak a régi barátok, iskolatársak használják, hanem a munkahelyen is egyre gyakrabban előfordul. A szakértők úgy vélik, hogy az idősebb, magasabb beosztású fél, különböző neműek esetén pedig a nő kell kezdeményezze.