Farkas-Ráduly Melánia

Már korábban is szó volt arról, hogy manapság egyre több idegen szó és szakkifejezés kerül a nyelvünkbe, a modernkori nyelvújítók – persze, ha még használható ez a fogalom – pedig igyekeznek magyarítani ezeket, több-kevesebb sikerrel.

2016. szeptember 1-jén, azaz immár tíz éve járt le a Magyar Tudományos Akadémia által megszabott egyéves türelmi időszak, amíg a régi, illetve az új helyesírási szabályzatot is lehetett használni. Azóta csakis az új szabályzat az elfogadott.

29-én, szombaton a magyar fotográfia napját ünnepeljük, annak emlékére, hogy 1840-ben aznap készült először fénykép Magyarországon, egy nyilvános rendezvényen. Száznyolcvanhat éve a Magyar Tudós Társaság nagygyűlésén a jeles matematikus, Vállas Antal előadást tartott arról, hogy „miként lehet fénysugarak segítségével maradandó képet alkotni egy ezüstözött rézlemezre, amelyet megvilágítás előtt fényérzékennyé tettek”. Ugyanakkor bemutatta az első magyarországi dagerrotípiákat, amelyek a Dunát és a magyar királyi várat ábrázolták.

Eddig nem meséltem arról, hogy az újságírás mellett a tánc is része az életemnek, míg előbbit húsz, utóbbit lassan tizenkilenc éve művelem, szerda esténként például kreatív táncos edzéseket tartok, és közben igyekszem lelkesíteni, ösztönözni a résztvevőket. Általában a mindennapok egyik leggyakrabban használt melléknevét, a szuper szavunkat ismétlem, amikor visszajelzést adok, noha számtalan szinonimája van.

„Milyen borzasztó könnyű a fiatalnak, ha a legkonkrétabb és legobjektívabb nehézségei vannak is, pusztán amiatt, hogy olyan elképesztően teherbíró, és még annyi ideje van mindenre, s milyen tragikus, hogy az ember erre csak akkor jön rá, mikor rég mögötte már az ifjúság” – idézem Szabó Magdát. A hallgatók egyetértenek ezekkel a gondolatokkal?

Magyarországon augusztus 9-én lesz az állatkertek napja, és ennek apropóján érdemes felidézni az állatnevek, illetve állatfajnevek helyesírását. Emellett egy olyan közmondást is megemlítek, amelyet bizonyára gyakran hallottak, de talán sosem próbálták kideríteni, hogy honnan ered.

„Barátok voltunk, tehát nem pajtások, nem komázó suhancok, nem bajtársak. Barátok voltunk, s nincs semmi az életben, ami kárpótolni tud egy barátságért” – idézek A gyertyák csonkig égnek című regényből, amelyet Márai Sándor stílusművészetének remekeként emlegetnek.

Ma egy olyan témára térek ki, amelyet rendszeresen alkalmazok, miután megírom a szövegeimet… mégpedig a hangos olvasásra. A közösségi médiában például egyre-másra jelennek meg olyan hirdetések, blogbejegyzések és hozzászólások, amelyek tele vannak elírásokkal, betűcserékkel, helyesírási hibákkal. Ezek kiszűrésében sokat segítene, ha a szöveg szerzője hangosan felolvasná az általa leírtakat, így valószínűleg időben észrevenné az esetleges hibákat. És most kizárólag az ember által írt szövegekről beszélek, bár a mesterséges intelligencia által szerkesztett szövegekben is rendszerint előfordulhatnak hibák.

Ma elsőként az ifjúsági nyelvről lesz szó, amely leginkább a szókincsében különbözik a köznyelvtől és a többi csoportnyelvtől. Mielőtt jobban belemerülnék a témába, néhány mondat erejéig kitérek az imént említett csoportnyelvre, amelyről ez olvasható a nyelvművelő szótárban: „Nyelvünk nemcsak földrajzilag, tájegységek szerint oszlik meg (ezek a nyelvjárások), hanem egyazon helyen is, »függőlegesen«, aszerint, hogy milyen társadalmi rétegek, csoportok érintkeznek általa. Elkülönül a különféle foglalkozások szókincse, kifejezéskészlete.”

„Miért csinál valaki ilyet?” Olvastam néhány napja figyelemkeltő címként egy YouTube-videó mellett, és rögtön feltettem magamnak a kérdést, hogyan lehetett volna másként fogalmazni…

Bízom benne, hogy a hölgyek nem fogják kirekesztve érezni magukat, ugyanis ma a foci kapja a főszerepet. Miért választottam ezt a témát mára? Javában zajlik Mexikóban, az Egyesült Államokban, illetve Kanadában a negyvennyolc csapatos labdarúgó-világbajnokság, amellyel sportszerkesztőként is foglalkoztam az elmúlt egy-két napban. Magát a kifejezést kötőjellel kell írni, ugyanis a szótagszám meghaladja a hatot.

Ma egy olyan témáról lesz szó, amely korábban is terítékre került, de úgy érzem, érdemes visszatérni rá. Az igetős kapcsolatok írásmódjára céloztam, azonban mielőtt részletesen kifejteném a témát, emlékeztetőként felidézem, milyen igekötőkkel találkozhatunk nap mint nap…