Autókról az autómentes napon

„Autóval mindent lehet, menni, amerre a szem ellát, határon, országon, kontinensen át. A modern városi ember autóember: beleszületik és belenő, autó hozza-viszi, kórházba be és onnan ki, bölcsibe, oviba, suliba, edzésre és partira, nyaralni, telelni, tavasszal, ősszel kirándulni; alig lehet majd szabadulni tőle” – idéztem az egyetemi kutató, oktató és marketingstratéga Braun Róbertet.

(tovább…) Continue Reading

Gyökeret vertek a nyelvünkben

Az elmúlt három hétben a nyelvújítás témakörét jártuk körbe, sőt az első nagyhatású nyelvművelőként emlegetett Kazinczy Ferencről is szó esett. Ma olyan szavakat és kifejezéseket sorolok fel, amelyek gyökeret vertek a nyelvünkben, természetesen a teljesség igénye nélkül.

(tovább…) Continue Reading

Az ortológusok és a neológusok „harca”

2019 márciusában az Óváros téren sétáltam Veszprémben, amikor az egyik épület falán megpillantottam egy emléktáblát, amelyen ezt írta: „A hagyomány szerint itt állt a Számmer Nyomda, ahol a magyar nyelvújítás jelentős dokumentuma, a Mondolat készült 1813-ban.” Az emléktáblát 2013 novemberében, a vitairat kiadásának 200. évfordulóján helyezték el az illetékesek.

(tovább…) Continue Reading

Időutazás a nagy mesemondóval

„Lehet belőled nagy ember – és hadd legyen! –, de szív nélkül, szeretet nélkül igazán naggyá nem leszel. Ne bízd el hát magad, ha csodálják elméd tündöklését: sok fényes elme elhomályosult már, de a szív – jó vagy rossz –, megmarad utolsó dobbanásáig annak, ami volt első dobbanásakor.” Az elhangzott idézet Benedek Elektől származik, a nagy mesemondó 1929. augusztus 17-én hunyt el Kisbaconban.

(tovább…) Continue Reading

A balkezesek világnapjáról

Miközben azon gondolkodtam, hogyan kezdhetném a mai részt, találtam egy idézetet az irodalomtörténész és író Selyem Zsuzsától. Így hangzik: „Jobbra – vagy balra? Ezt a kettőt mindig keverem, mert a hidegháborús gyermekkorom vasfüggöny mögötti pedagógiája, úgy is, mint harcias tudatlansága, azt tartotta helyesnek, ha a balkezeseket átszoktatják jobbkezességre, kerül, amibe kerül (a tájékozódási készség elvesztésébe kerül).

(tovább…) Continue Reading

Nagyító alatt a jön ige

„Az ember szava nem szél, ami jön és elmegy. […] Amit az ember mond, az úgy is kell legyen. Nem csuda ez, hanem becsület.” A Wass Alberttől származó, megfontolandó idézetben rejtőzött el a mai rész főszereplője, a jön ige. Ez a köznyelvi alak, a régies, irodalmias, a gyün és a gyön népnyelvi. A jön számomra elképzelhetetlen a megy ige nélkül: míg előbbi a beszélő vagy a beszéd helye felé történő mozgást jelent, utóbbival a beszélőtől vagy a beszéd helyétől távolodó mozgásra célzunk.

(tovább…) Continue Reading

A divatszavak nyomában

„Mindenki arra törekszik, hogy mondanivalóját minél hatásosabban adja elő. Márpedig hatásosnak az számít, ami viszonylag újszerű, amit a hazai és nemzetközi tömegtájékoztatási eszközök reklámoznak, aminek forrása valamilyen ügyeletes tekintély (vezető politikus, közíró, tudós, neves újságíró vagy a könnyű műfajok valamelyik csillaga).

(tovább…) Continue Reading

Főszerepben a Duna

„A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.” Valószínűleg sokan rájöttek, hogy A Dunánál című költemény első két sorát idéztem; József Attila nevéhez fűződik, és a költő által szerkesztett Szép Szó című folyóirat 1936-os könyvnapi különszámában jelent meg először.

(tovább…) Continue Reading

Aki szerette a magányos utazásokat

„Szeretem a magányos utazásokat […], mert ilyenkor emlékeim is velem utaznak, néha bent a kocsiban, de néha kint a mezők fölött, árnyékos erdőkben vagy a pocsolyák csillogásában, ahol egy-egy gólya tart őrséget olyan katonás tartásban, hogy csak az őrbódé hiányzik mellőle és a szuronyos puska a válláról” – idézem Fekete Istvánt, aki ötvenkét évvel ezelőtt, 1970. június 23-án hunyt el. Számos ifjúsági könyvet és állattörténet írt; barátjával, Csathó Kálmánnal együtt az „erdész-vadász irodalom” legismertebb művelője.

(tovább…) Continue Reading

A magyar feltalálók napja margójára

„Az egész oktatásügyet az egész világon mindenütt, amerre csak jártam, egy nagy tévedés hatja át, egy óriási tévedés. Azt hiszik, hogy a könyv arra való, hogy az ember a tartalmát belepréselje a fejébe. Nézetem szerint a fej gondolkodásra való. A könyv pedig arra, hogy ne kelljen mindent fejben tartani.” Bár a Szent-Györgyi Alberttől származó idézettel gyakran lehet találkozni a közösségi oldalakon, nem áll szándékomban kielemezni, pedig a mai napig rendszeresen tanulok egy-egy szakkönyvből, persze megfontoltabban, mint iskoláskoromban.

(tovább…) Continue Reading