Két nap múlva, május 10-én lesz a madarak és fák napja, amelynek kapcsán egy rövid idézetet szeretnék felolvasni: „Évente egy nap szenteltessék a madarak és fák védelmében.” Ez a mondat az 1835. június 26-án született Herman Ottótól származik, aki természettudós, néprajzkutató, polihisztor és politikus volt egy személyben. Maga a megnevezés – vagyis a madarak és fák napja – a helyesírási szabályzat szerint csupa kisbetűvel írandó.
A jeles nap gyökerei több mint száz évre nyúlnak vissza, azaz a történet korábban kezdődött, mint a 20. század második felében népszerűvé vált különböző természetvédelmi akciók története, a Föld napját is beleértve.
1902. május 19-én, Párizsban az európai államok egyezményt kötöttek a mezőgazdaságban hasznos madarak védelme érdekében. Szintén abban az évben Chernel István ornitológus először szervezte meg Magyarországon a madarak és fák napját, amelyet Herman Ottó közreműködésével, 1906-ban törvénybe iktattak.
Azóta évről évre tartanak különböző megemlékezéseket, rendezvényeket május 10-én, arra törekedve, hogy kialakítsák, illetve elmélyítsék a társadalom, különösen az ifjúság elkötelezettségét a természetvédelem iránt.
Hamarosan a helyesírás szemszögéből is rávilágítok a témára, és elsősorban a madárnevekre fogok kitérni, ugyanis sokan tépelődnek azon, hogy bizonyos madárnevek esetében j betűt vagy ly-t kell-e írni.
Kezdjük a j betűs madárnevekkel, természetesen a teljesség igénye nélkül: papagáj, fajd, fürj, héja, szajkó, hajnalmadár, illetve varjú. Ott van még a jérce és a jégmadár, amelyek írásmódja azt bizonyítja, hogy a szó elején mindig j betű áll.
Most pedig ideje rátérni a ly-os madárnevekre: bagoly, gólya, harkály, karvaly, keselyű, ölyv, pulyka, seregély, sirály, sólyom, illetve a verébalakúak rendjéhez tartozó sordély.
Amellett, hogy vigyázunk a környezetünkre, érdemes figyelni az imént említett madárnevek helyesírására is, hisz sajnos gyakran előfordul, hogy j betűvel írják a bagoly, illetve ly-al a papagáj szót.
A fákkal kapcsolatban Márai Sándor Füveskönyvéből ragadtam ki egy idézetet: „Az erdőkben van valami megrendítő, különösen a fenyőerdőkben. Nemcsak sötét és következetes hallgatásuk rendít meg, mély árnyaik, templomi fenségük és áhítatos magatartásuk. Megrendítő az élet akarata, mellyel egy nagy erdő kifejezi a világerőket.”