Amint az közismert: a WikiLeaks-kiszivárogtatások értelmi szerzőjét és vezéralakját Julian Assanget egy svéd bíróság – a tényleges kockázat pontos ismertében – szexuális erőszakra hivatkozva letartóztatta és elítélte, s bár Svédország a később ejtette a vádakat, az ellene kiadott Amerikában kiadott nemzetközi elfogatási parancs továbbra is érvényben maradt. Assangenak nem maradt más választása, mint a modern demokrácia és igazságosság szülőhazájába Angliába menekülni, hogy ott folyamodjon valamiféle menedékjogért. (S egyben tesztelje az angol demokrácia mítoszát is.) végül mégiscsak Ecuador Londoni Nagykövetsége volt az, mely fölkínálta a menedékjogot.

Assanget az amerikaiak azzal is vádolták, hogy a hatalmas tömegű titkos diplomáciai írat kiszolgáltatásával – melyekhez visszaélést feltáró benfentesektől jutott – nem csak árulást követett el, hanem amerikai szolgálatban álló titkosügynökök és tisztviselők életét is kockára tette (bár egyetlen ez okból bekövetkezett haláleset sem ismeretes). Az igazi bűn azonban az volt, hogy az amerikaiak sokszor nemzetközi szerződéseket megsértő fegyveres akciói valóban emberi életeket fenyegetnek (ilyen esetek viszont valóban szép számmal ismeretesek.) A dokumentumok tehát betekintést nyújtottak az amerikai demokrácia szigorúan titkolt rejtelmeibe. Anglia Amerika szoros szövetségese (Trump alatt harcostársa is volt) tehát az amerikai kiadatási kérelem sorsa nemigen lehetett kétséges. Ahogyan az sem, hogy mi várhat  Assangera Amerikában, ahol a nemzetbiztonság „megsétése” az elképzelhető legnagyobb bűnnek számít.

Ezeknek a vádaknak az alapján Assanget az ameriakai bíróságok – a vádlott távollétében – közel két évszázados (azaz tényleges életfogytiglaninak minősülő) börtönbüntetésre ítélték. De perének újratárgyalása halálos ítélettel is járhatna, hiszen Amerika egyes államaiban közismerten érvényben van a halálos ítélet intézménye. Svédország vagy Anglia általi kiadatása gyakorlatilag mindkét esetben  egy – páratlan bátorságról és felelősségérzetről tanúságot tévő – 40 éves férfi szabad életének végét jelenthette volna.

Assange kerek hét évig élvezte az equadoriak „vendégszeretetét”. Nemrégen azonban Lenin Moreno ecuadori elnök utasítására Assanget maga az ecuadori nagykövet szolgáltatta ki az angol rendőröknek, akik a nemzetközi szerződések értelmében kénytelenek voltak letartóztatni. Moreno szerint azonban országa biztosítékot kapott az angoloktól arra, hogy Assanget nem szolgáltatják ki olyan államnak, melyben halálos ítélet van érvényben. A kiutasítást azzal indokolta, hogy az Assanget támogató szervezetek Ecuadorral szemben ellenséges és fenyegető magatartást tanusítanak. Assange az ecuadori követségről való elszállításakor a sajtó képviselőinek azt kiáltotta oda, hogy „Ellen kell állnotok, ellen tudtok állni…!”

Az EuroNews tudósítása szerint a brit külügyminiszter megköszönte az ecuadori döntést. Ecuador korábbi elnöke Raffael Correa szerint azonban Moreno döntése „a latin-amerikai történelem legszégyenletesebb árulása, mely megalázza Ecuadort és melyet az emberiség neki és országának soha nem fog megbocsátani.” Az angol hatóságok Assanget elfogták és „magas biztonsági fokozatú fegyintézetbe” szállították. Ott kellett kivárnia az illetékes angol bíróság döntését a kiszolgáltatási kérelem megalapozottságáról és a vádakban szereplő jogsértések bizonyíthatóságáról.

A brit külügyminiszter azonban már előzetesen tudósította a közvéleményt, hogy „Az Egyesült Királyság Igazságügyi rendszere védi a jogokat és ez alól – szemben azzal, amit Assange és támogatói állítanak – az ő jogos érdekei sem lesznek kivételek.”

És a tények – legalábbis eleddig – mintha valóban őt igazolnák. Az angol bíróságok számos más európai ország bíróságaitól eltérően (és itt nem csak a mi keleteurópai bírósagainkra, pl. a románra gondolok) valóban függetleneknek tűnnek. Az illetékes angol bíróság ugyanis az amerikai követelést feltétel nélkül elutasította. A nemzetközi közvélemény által hősként tisztelt Assanget nem hajlandó kiszolgáltatni Amerikának. Az indoklás: Assange cselekedetei a sajtószabadság körébe tartoznak. Assangenak joga volt az amerikai egyesült államok külpolitikájára és diplomáciai gyakorlatára vonatkozó tényeket (azaz az igazságot) nyilvánosságra hozni. Másrészt az Amerikának való kiszolgáltatás Assange esetében az öngyilkosság kockázatával is járhatna. 

Az ítélet nem végleges, Assange vádlói élnek a fellebbezés lehetőségével, az ügyben a legfelső bíróságnak kell döntenie.

Az angol igazságszolgáltatás és Boris Johnson államfői presztízse ismételten mérlegre tétetetik. A tét pedig óriási. Valóban világtörténelmi döntésről van szó, mely hatásaiban az elkövetkező évtizedek nemzetközi viszonyainak alakulását is befolyásolhatja. Annak kell ténylegesen kiderülnie, hogy a nyugati sajtó valóban független maradhat-e? Assange megfogalmazásában, hogy „ellen tudunk-e állni…?

Annál is inkább, mert ez ma már tényleg mind kérdésesebb…