Vélemény

Múlt héten Csíkszereda két leköszönő elöljárója – Ráduly Róbert Kálmán polgármester és Szőke Domokos alpolgármester – korrupciós ügyében született jogerős felmentő ítélet, s a hét végén döntés született – még ha az nem is jogerős – Markó Attila volt kisebbségi államtitkár újabb ügyében: a bukaresti ítélőtábla alapfokon őt is felmentette a korrupció vádja alól.

Kedves hallgatóim, nem is olyan régen jegyzetelő munkatársa voltam ennek a rovatnak a román közszolgálati rádióban. Alkalmi visszatértem oka szerencsére nem az, hogy megint végleg el kell búcsúzni valamelyik kollégától, baráttól, hanem egy – véleményem szerint – országos jelentőségű esemény: ötven évvel ezelőtt jelent meg Bukarestben A Hét című közéleti-kulturális lap első száma.

Lucian Blaga könyvét lapozgatom – a Káron ladikját. Annál a fejezetnél tartok, amelyikben az író Ana iránti szerelmét mutatja be. „Egyik ember és a másik ember között akkora különbség van, mint egy világ és egy másik világ között” – állapítja meg Blaga. Ez aztán nagyszerű! – tennénk hozzá.

Nem szeretem a közösségi médiát, jobban mondva az e médiában tapasztalható esztelen kitárulkozást, észosztást. Éppen ezért jómagam ritkán használom, de időnként végiggörgetem, hátha találok valamilyen érdekes, a megszokottól elütő, fontos bejegyzést. És olykor találok.

Az egyik párizsi iskola tanára – a szólás- és véleményszabadságát szentségét dokumentálandó – egy Mohamed-karikatúrát mutatott be diákjainak. Akkor még úgy tűnt, valóban helyén van a feje. Az órát sajnos nem sokkal élte túl. Egy muszlim fiatalember, tanítvány vagy csak valamely tanítvány ismerőse, illetve rokona nem sokra rá, nyílt utcán – a hírhedt „Allah akbar” felkiáltással – barbár kegyetlenséggel lefejezte.

Egy nem túlságosan tágas terem, sötétzöldes árnyalatokra festett falakkal, nagy, barna ajtókkal, négy hatalmas üvegcsillár, bármiféle virág, festmény, vagy más díszítőelem sehol.

Nézzék el nekem a hallgatók, ha az elmúlt héten elhunyt Bogdán Tibor kollégánkról nem életrajzi adatokat sorolva emlékezek meg és nem is tudom hivatalosan őt Tibornak szólítani, hiszen egy egész újságíró-nemzedéknek, s talán az egész országnak, vagy két országnak „csak” Bogdán Tibi volt.

Örömmel látjuk az összefogás jeleit most – a járvány idején -, amikor igazán nagy szükség van rá. És nem véletlen, hogy éppen a művészeti intézetek szorgalmazzák az együttműködést. Jó hír érkezett például Aradról, ahol a román társulat, a Ion Slavici Klasszikus Színház román nyelvű ősbemutatót tartott egy kortárs magyar darab, a Csoportterápia számára.

Végre-valahára az országos választási bizottság nyilvánosságra hozta a szeptember 27-i önkormányzati választások végleges eredményét. Eszerint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség megyei és bukaresti listáira összesen közel 381 és fél ezren voksoltak, ez az országosan leadott csaknem 7,8 millió érvényes voks 4,86 százaléka. Az Erdélyi Magyar Néppárt, a Magyar Polgári Párt és általuk létrehozott Erdélyi Magyar Szövetség megyei jelöltlistáira együttesen közel 32 ezren szavaztak, ez országos szinten a voksok 0,41 százalékát jelenti.

Mi történik? Újabb kommunista forradalmak fenyegetnek? Nem volt elég a Nagy Október, majd a szocialista tábor sztálinista terrorja? Elképzelhető, hogy épeszű embereknek nosztalgiájuk lehet egy kis kommunizmus után?