Vannak városok, amelyek iskolarendszerük által járultak hozzá vidékek, sőt nemzetek fejlődéséhez. Brassó ilyen város. És mert Brassó interkulturális város is… volt, s mára is multikulturálissá maradt, a szász, a magyar, a román kultúra gyökereire hatott jótékonyan. Itt oktatott a nagy reformátor, Iohannes Honterus, itt született meg a rendelet, hogy Brassóban és a hozzá tartozó falvakban már a XVI. század elején induljon el a közoktatás. Látva fölöttébb szüksége hasznát, a magyar települések is önként alkalmazták. A Fekete templom mellett működtetett iskola diákja volt az alapos hiedelem szerint Károlyi Gáspár, a Biblia fordító, az egységes magyar nyelv megalapozója és kincstárnoka. És Brassóban indult el az első román iskola is, Coresi diakónus, a könyvnyomtató irányításával.

Mindez eszembe ötlött ma, amikor a hajdani Római Katolikus Főgimnázium, ma az Áprily Lajos Főgimnázium alapításának 185. évfordulóját ünnepeljük, az alapító Felfalusi Kovács Antal apátplébánosra, a névadó költő születésének 125., halálának 55. évfordulójára emlékezünk.

Elhangzott sok-sok jókívánság, biztató szó, de legmeghatóbb Lászlófy Pál István véndiák emlékezése volt. A Romániai Magyar Pedagógus Szövetség tiszteletbeli elnöke 1956-ban érettségizett a brassói Főgimnáziumban. (Csak a történelmi hűség kedvéért jegyezte meg, hogy a Sztálinvárosi 4-es számú Vegyeslíceumban.)

Mindannyiunk Pali bácsija elmesélte, milyen hatással volt életére, hogy az iskola igazgatója, Reiff István egy kulcsot adott neki, hogy reggelente a bentlakásból titokban ki tudjon osonni a hátsó ajtón a barátok templomába ministrálni. Így ott ministrálhatott azon a reggeli misén, amelyen a bukaresti fogságból szabadult Márton Áron püspök együtt celebrált a szintén börtönből szabadult főesperessel, Vasvári Aladárral. Márton Áron áldása, a Béke legyen veled! Máig elkísérte.

Akárcsak a német órán studírozott Goethe mű, a Faust egyik sora, amelyet Bóér Richard tanár úr vésett a szívébe: Csak azé az élet és a szabadság, aki naponta érte vívni kész.

Az iskolának a mindenkori tanárok és a mindenkori diákok kölcsönzik a fényt, az értéket – mondta Pali bácsi. Olyan tanárok mint Boér Richard, Birta Imre, dr. Holock István, dr. Tompek József, dr. Nagy József, Zsidó Dónáth, mind európai műveltségű, a diákokért dolgozó pedagógusok. Akik miatt először lázadt fel édesapja akarat ellen, nem lett sem orvos, sem mérnök, hanem tanár lett.

Végezetül Lászlófy Pál István a következő gondolatokat bízta a mai tanárokra, diákokra:

„A húsvét a nagypéntekre következik, ez a feltámadás törvénye. Minden eredményért komoly árat kell fizetni. A durva anyagot, hogy hasznáható és szép, a nyers természetet, hogy hasznot hajtó és gazdag keményen kell megdolgozni. Az ércnek kalapáccsal, a márványnak vésővel adunk szép formát. A földet ekével hasogatjuk és kapával tépjük, hogy termővé legyen. A lelket önmegtagadással és fegyelmezéssel alakítjuk jellemmé. Elszánt akarat és kitartó munka szükséges ahhoz is, hogy társadalmakat gazdasági és erkölcsi esettségéből felemeljük.”

Az iskola, az igazi pedagógusok így voltak és így maradtak világító fáklyaként a közössége számára.

Isten éltessen Áprily Főgimnázium!