Vélemény

Az egyik este maszkosan, fázósan, ködben, zúzmarában összefutottam – habár ez túlzás, inkább az lenne a megfelelő szó, hogy összesétáltam – az egyik ismerősösömmel és amint szó-szót követett, persze egy kissé hangosabban és a megfelelő egészségügyi távolság betartásával, megkért, hogy mondjam el neki, mi az ami a legjobban hiányzott nekem ebben az ilyen meg amolyan tilalmakkal sújtott hónapban, novemberben.

Markó Bélának az volt a szerencséje, hogy versekben fogalmazta meg Erdély-képét, látleletét arról, hogy milyenek vagyunk, mi az „erdőn túli ország” lakói, milyennek látjuk magunkat, illetve mások bennünket.

Ion Băieșu drámakötetét lapozgatom. Válogatott drámák. A szerző fia, Radu Băieșu válogatta azokat – apja életművéből. És az előszóban emlékeztet arra, hogy a színészek imádják a Băieșu által teremtett szereplőket – függetlenül attól, hogy azok tragikus hősök vagy pedig vígjátéki figurák.

Oda jutottunk, hogy a politikusok és a baloldali értelmiségiek nagyon vallásosak lettek. Naom Chomsky amerikai nyelvész, baloldali beállítottságú értelmiségi például Tízparancsolatot írt – így próbálja leleplezni az uralmon lévők politikai gyakorlatát.

Sűrű egymásutánban jelentették be a különböző gyártók, hogy megvan az új koronavírus elleni oltás, s a különböző hatóságok sem maradtak le annak bejelentésével, hogy készek fogadni az oltóanyagot és megszervezni a lakosság mielőbbi beoltását.

Vasárnap a magyar szórvány napja volt. A sajtót olvasgatva megállapíthatjuk, hogy nem sok szót pazaroltak a kollégák a téma kapcsán, Bethlen Gábor fejedelem marosvásárhelyi szobrának avatóünnepsége kapcsán – mintegy mellékes elemként – jelent meg a tudósításokban, hogy november 15-e, a fejedelem születésnapja egyben a magyar szórvány napja.

Henry Kissinger Jon F. Kennedyvel kezdődően minden amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, külügyminiszter, élvonalbeli értelmiségi, könyvtárnyi kötet szerzője. Ha valamiről van mondandója, azt föltétlenül érdemes meghallgatnunk.

Azoknak, akik hosszú évek óta hallgatják jegyzeteimet, illetve olvassák írásaimat, könnyen támadhat az a benyomásuk, hogy váltogatom a nézeteimet. S valóban nem tévednének. A világ változik, következésként azoknak is változniuk kell, akik benne élnek. Paradox módon éppen azért, hogy megőrizhessék önmagukat, azokat a legalapvetőbb elveket, melyek az emberi életnek értelmet adnak.

2002 óta a kolozsvári székhelyű Erdélyi Múzeum-Egyesület évi rendszerességgel, úgynevezett nagykonferenciákkal ünnepli a Magyar Tudomány Napját.

Meggyőződésem, hogy az elkövetkező hónapokban és esztendőkben szép számmal születnek majd olyan tanulmányok és doktori értekezések, amelyek azt vizsgálják, hogy a vírus, a világjárvány hogyan hatott a szókészletünkre és megpróbálnak majd mindebből igen érdekes következtetéseket levonni.

A sajtóban megjelenő politikusi véleményeket olvasva azt vagyunk kénytelenek tapasztalni, hogy a megmondóemberek semmit sem tanultak az egyre szaporodó tűzesetekből, mint amilyenek a Giuleşti-i kórházban, a Colectiv bárban, a Nagyváradi Görög-Katolikus Püspökségen robbantak ki. Kizárólagos feladatuknak a felelősök, pontosabban a bűnbakok keresését és megtalálását tekintik.

Bár a végleges és hivatalos eredményekre valószínűleg még heteket kell várnunk, az amerikai választások eredménye már mindenki számára világos: Joe Biden lesz az Egyesült Államok 46-ik elnöke. A némileg szokatlan – bár nem teljesen előzménytelen – fejlemény ezzel kapcsolatban az, hogy Donald Trump regnáló elnök nem fogadja el a választási eredményt és jogi úton próbálja megnyerni azt a csatát, amelyet az urnáknál elveszített.