Henry Kissinger Jon F. Kennedyvel kezdődően minden amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, külügyminiszter, élvonalbeli értelmiségi, könyvtárnyi kötet szerzője. Ha valamiről van mondandója, azt föltétlenül érdemes meghallgatnunk. A németországi Fürthben született 1923-ban. Következésként az európai viszonyokat is viszonylag jól ismeri. Nem régen egy párizsi konferencia alkalmából az Axel Springer Társaság három vezető személyisége Mathias Döffner, Lionel Souque és Ulf Poschardt készítettek vele – egyfajta informális sajtóértekezlet keretei közt – rendbontó interjút. Szövegét a Welt am Sonntag múlt heti száma tette közzé.
Az európai beszélgetőtársakat nyilván a nemrégen lezajlott választások megítélése érdekelte volna. A beszélgetés időpontjában azonban a választás még nem dőlt el, bár már akkor nagyobb volt a valószínűsége Biden győzelmének.
Az elhangzottakat igyekszem röviden összefoglalni.
Kissinger úgy vélte, hogy az adott pillanatban a vesztésre álló pártalakulat, mármint a republikánusok természetszerűen mind az eljárástechnikai, mind a jogi anomáliáknak a végső konzekvenciákig utána fognak járni. Joguk van hozzá. Az amerikai jogrendszer megbízható lehetőséget teremt rá, hogy a vitapontokat az állam jogszerűen, bíróságokon tisztázhassa. Az új kormányzat legsürgősebb feladata (bárki nyerjen is) az lesz majd, hogy az állam jövőjére vonatkozó alapkérdésekben bizonyos mérvű egységet hozzon össze. Ezt csak akkor teheti meg, ha egy jól átgondolt, pártok fölötti kabinet megteremtését tekinti fő feladatának. Abban persze jogos kétségeink lehetnek – állította –, hogy ez a cél belátható időn belül elérhető.
A „hogyan” kérdésére az volt a válasz, hogy azok a problémák, melyekkel ma Amerika szembesül egyetlen választási ciklus alatt semmiként sem oldhatók meg. Az amerikai népnek még beláthatatlan ideig viaskodnia kell velük. Ezért elengedhetetlen az összefogás, bár ennek igénye e pillanatban talán naivitásnak tűnhet. Az ellenségeskedések folytatása katasztrofális lehet Amerika számára, s ezzel a szívós demokratikus hagyományokra szocializált amerikaiaknak is tisztában kell lenniük.
A nemzetközi konfliktusok is rengeteg kockázatot rejtenek magukban, a szerencse az, hogy a technikai fejlettség mai állapotában ezek a konfliktusok katonai eszközökkel nem lesznek rendezhetők.
„Én ahhoz a kisebbséghez tartozom, mely úgy véli, hogy mindkét vonatkozásban nem csak lehetséges, de kényszerítően szükségszerű is tárgyalások párbeszéd útját választania. A vitás kérdések tisztázására nincs más lehetőség. Erre Trump is tett erőfeszítéseket, bizonyosan Biden is fog. Nem engedhetjük meg magunknak hogy egyre fokozódó erőszakspirálokba hajszoljuk önmagunkat. A mai válságból csak és csakis a közös értékek megmentése jelentheti a kiutat. A rombolás zsákutca.”
Ami Európa és Amerika kapcsolatát illeti szintén a párbeszédkészség megőrzése a harmónia fenntartásának alapja. Annak ellenére is, hogy a Trump-kormányzat által felvetett vitakérdéseknek reális, s ezért komolyan veendő gazdasági és politikai háttere van. Szomorú lenne, ha Európa intellektuális szempontból valamiféle passzív függelékké válna. Függetlenül attól, hogy kinek a függelékévé. Európára ma már mind komolyabb szerep hárulhat a nemzetközi egyensúly megőrzésében. Ahogyan abban is, hogy megtaláljuk az utat a műszaki fejlődés, főként az internet és a demokrácia alapvető célkitűzéseinek összehangolásában. Itt is komolyak a veszélyek, a politika könnyen elveszítheti a közgondolkodás fölötti ellenőrzést.
Ami Európa egységesítését illeti az iránynak világosnak kell lennie, de meg kell maradnia annak a mozgástérnek, mely az egyes államok számára lehetségessé teszi, hogy társadalmaikat hozzáigazíthassák a közös célkitűzésekhez. Csak így válik lehetségessé, hogy a közös demokrácia spontán módon megerősödhessen.
Ami a Trump-féle kormányzatra vonatkozó kérdéseket illeti, Kissinger úgy vélte, hogy az egyoldalú demokrata vélekedésektől eltérően Trumpnak volt számos ésszerű kezdeményezése, melyet Bidennek is folytatnia kell, még ha saját táborában is ellenállásba ütközik.
„A lényeg ezért továbbra is a szembenálló táborok közti kommunikációképtelenség fokozatos leépítése. – hangoztatta – A jelenlegi helyzet hosszabb távon fenntarthatatlan, s rendkívül súlyos károkat okozhat Amerikának. Pedig az Egyesült Államokra az egyre erősödő versenytársakkal összefogva hatalmas feladatok várnak. Nem csak a világjárvány mind súlyosabbá váló következményeinek eltüntetésében, de a környezetvédelmi célok megvalósításában is.”
Trump hibás döntéseit, melyek – szerinte – nem voltak túlságosan számosak, ki kell igazítani, de számos helyes kezdeményezését folytatni és kiteljesíteni kell. S szinte mindegy, hogy ezt ki teszi meg.
A lényeg az, hogy legyen, aki képes megtenni. Mindez ugyanis nem egyetlen emberen, még csak nem is egyetlen kormányzaton múlik.
Amerikának vissza kell térnie a hosszú távon való stratégiai gondolkodáshoz.