Sűrű egymásutánban jelentették be a különböző gyártók, hogy megvan az új koronavírus elleni oltás, s a különböző hatóságok sem maradtak le annak bejelentésével, hogy készek fogadni az oltóanyagot és megszervezni a lakosság mielőbbi beoltását.

Szakemberek korábban közzétett becslése, no meg más vakcinák gyártása előkészítésének tapasztalata szerint az elkövetkező fél évben, borúlátóbb előrejelzések szerint jövő ilyenkorra saccolták az oltóanyag megjelenését. De, mint az élet számos területére – számtalan negatív hatása mellett – jótékony hatással bírt a világjárvány például a technológiai fejlődésre, így a vírus ellenszerének megtalálására és a gyártási technológiájának kidolgozására is.

Azonban még el sem ült az oltás megjelenéséről beszámoló hírek visszhangja, még tovább sem lapoztak a hírfogyasztók a következő hírre, máris nagy hangon kürtölték világgá véleményüket a vírustagadók, az oltásellenesek, illetve azok, akik kettő az egyben alapon egyikben sem hisznek. Ezek az emberek minden rendelkezésükre álló platformon, hírközlő felületen, no meg a közösségi médiában minden alkalmat megragadnak, hogy hangot is adjanak véleményüknek. Ellenvéleményt pedig nem tűrnek, mert aki ellenvéleményen van, az vagy hülye, vagy pénzért teszi, vagy a világot átszövő összeesküvés részese, vagy migránspárti, vagy a hatalom embere.

Szomorú, hogy a digitális technika térhódításával, azaz demokratizálásával együtt, azzal párhuzamosan demokratizálódott az emberi butaság is. Az információhoz való hozzáférés majd mindenki számára biztosított, nem kell hozzá más, csak egy okostelefon. S még csak nem is a legokosabb fajtából. De míg a hagyományos médiából – a nyomtatott lapokból, a rádióból, a tévékből és az impresszummal rendelkező, aláírt anyagokat közlő online kiadványokból – szerkesztett, ellenőrzött tartalmat kap az olvasó, néző, hallgató, a közösségi médiából minden szembeloccsan vele. Az emberek többsége pedig nem rendelkezik még annyi alapismerettel sem, hogy különbséget tegyen a valós tartalmak és a hazugságok, illetve előregyártott igazságok alátámasztására, igazolására tendenciózusan válogatott részigazságok felsorakoztatása között.

Ehhez a magatartáshoz társul a mindentudás érzése: sokan úgy érzik, hogy ők mindent jobban tudnak, mert utánanéztek a dolgoknak, s már úgy mennek például orvoshoz, hogy legszívesebben a receptet diktálnák, gyermekük tanítóival, tanáraival szemben szigorú pedagógiai elvárásaik vannak, s papjuktól-lelkészüktől sem várnak el egyebet, mint kereszteljen, eskessen, temessen s ne mind papoljon annyit, „mert mi úgyis jobban tudjuk, hogy mit és hogyan kell csinálni”. Felszínes, közösségi médiából szerzett ismereteiket megkérdőjelezhetetlen tudásnak vélik. A vitát, az egyeztetést, az eszmecserét nem ismerik, azt a letaglózással, lebunkózással helyettesítették.

Egy nemrégiben végzett nemzetközi felmérés szerint Románia lakossága az átlagnál elutasítóbban viszonyul a vakcina megjelenéséhez: míg világszinten a megkérdezettek 74 százaléka oltatná be magát, addig Romániában ez az arány 57 százalék, Magyarországon és Lengyelországban 56 százalék, Oroszországban 54 százalék. A legmagasabb az oltás elfogadottsága a legfertőzöttebb országokban, így Brazíliában és Indiában, no meg a betegséget szinte teljes mértékben visszaszorító Kínában. Az oltásellenesek egy része nem bízik az oltás hatékonyságában, jelentős hányada azonban a mellékhatásoktól fél.

A magam részéről örülök a vakcina megjelenéséről beszámoló híreknek. Annak, hogy immár több fajta is létezik és hamarosan hozzáférhetővé válik. S annak, hogy a hatóságok az oltási kampány előkészítésén dolgoznak. Csak azt sajnálom, hogy nem egy-két hónappal korábban történt meg mindez, így hátha én is megúsztam volna a koronavírus-fertőzéssel járó kellemetlenségeket.