A Húsvét-szigetre érkező első európai hódítók a jeles szobrokon kívül több tucat fából készült táblát találtak, amelyekre képírással véstek fel vélhetően vallásos szövegeket. Bár a kutatók abban egyetértenek, hogy a táblákon található ábrák írásjelek, a szövegeket mind a mai napig nem sikerült megfejteniük. Thor Heyerdahl, elismert Húsvét-szigetkutató szerint ezek az úgynevezett rongo-rongo írással készült szövegek nem a szigeten akkor ott lakók által használt rapanui nyelven íródtak. Feltételezése szerint az írások abból a korból származnak, amikor még egy másik törzs és másik kultúra uralta a szigetet. Ezek azonban a Polinéziából érkező maláj eredetű törzsekkel háborúba keveredtek és szinte valamennyien meghaltak. Érdekes, hogy a győztes polinéziaiak szentírásként tisztelték és féltve őrizték a táblákat, habár a szövegeket valószínűleg nem értették. A Polinéziából érkezett papok mégis használták őket vallási szertartásaik alkalmával. Ezekből énekeltek különböző ünnepeken, bár nagy valószínűséggel teljesen más nyelvű és más szövegű volt az énekük, mint a táblákon található írás eredeti jelentése. Mégis a szigetlakók buzgón másolták és adták apáról fiúra a szent szövegeket, amelyeknek tartalmát már maguk alakították.
Ez a történet onnan jutott eszembe, hogy az élet legkülönbözőbb eseményei a politikusok többsége számára olyanok mint a rongo-rongo írás. Nem értik, de mégis éneklik belőle a saját kánonjaikat, érdekeik szerint értelmezve a valóságot. Ez nem is lenne különösebben zavaró, mindaddig, amíg nem tragikus balesetekről, ártatlan áldozatokról van szó. A politikusok azonban nem finnyások, képesek a legfájdalmasabb emberi drámákat is felhasználni saját kampányuk érdekében. Ez történt ezelőtt öt évvel, amikor egy fővárosi szórakozóhelyen kirobbant tűzesetet az államfő arra használt fel, hogy megszabaduljon az általa nem preferált kormánytól. A Colectiv ügye legalábbis így vonult be a legújabb kori történelembe. Most újabb tragédia történt a Piatra Neamţ-i sürgősségi kórház intenzív osztályán. A sajtóban megjelenő politikusi véleményeket olvasva azt vagyunk kénytelenek tapasztalni, hogy a megmondóemberek semmit sem tanultak az egyre szaporodó tűzesetekből, mint amilyenek a Giuleşti-i kórházban, a Colectiv bárban, a Nagyváradi Görög-Katolikus Püspökségen robbantak ki. Kizárólagos feladatuknak a felelősök, pontosabban a bűnbakok keresését és megtalálását tekintik. Aggasztó, hogy ez a szemlélet uralkodott el a közéletben is. A bukaresti sajtót olvasva az embernek olyan érzése támad, hogy ha sikerül megtalálni a tűzeset felelősét, aki pártállását tekintve lehetőleg a politikai riválisok táborából származzon, akkor minden rendben van, a hatóságok feladata ezzel véget is ért, lehet menni a közelgő parlamenti választásokra és kasszírozni a szavazatokat.
Természetesen minden balesetnek vannak felelősei és az erre szakosodott állami szervek feladata az, hogy azonosítsák őket, ez legkevésbé sem a politikusok feladata lenne. Ami viszont ennél sokkal fontosabb és amiben a törvényhozóknak akadna feladatuk az, hogy hozzák meg azokat az intézkedéseket, amelyek révén a hasonló tragédiák a jövőben elkerülhetők legyenek. Egyszerűen érthetetlen, hogy az informatika korában, amikor már a konyhai robotokat is különböző szenzorokkal látják el, amelyek révén az apróbb bakesetek is kiküszöbölhetők, a romániai kórházakban még mindig elavult villanyhálózatok működnek, rögtönzött műszaki megoldásokkal, többé vagy kevésbé hozzáértő szakik buherálással biztosítják a villanyáramot. Nem én találtam ki a különböző biztonsági rendszereket, amelyek időben jelzik, a huzalok kopását, veszélyességét, a feszültségingadozásokat, egyszóval mindazt, ami bajt vagy akár tragédiát is okozhat. Talán ezzel kellene elsősorban foglalkozniuk országos szinten az arra hivatottaknak, s nem azzal, hogy a rongo-rongo szövegekből saját imamalmuk unalomig ismert, cinikus zsolozsmáikat énekeljék.