Négy esztendővel ezelőtt jelent meg a 2017-ben, hatvan éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt kiváló képzőművésszel, Nagy Ödön életével és munkásságával foglalkozó monográfiám, amelyben arról is szó esett, hogy a művész a gyergyószárhegyi alkotótáborban, amely éppen idén ünnepli fennállásának 50. évfordulóját, többször is találkozott a községben élő Rafi Lajossal, a cigány költővel, sőt le is rajzolta, Rafi pedig magyarul és cigányul is írt neki verset. Sajnos, sem akkor, sem azóta nem bukkantam ezeknek a rajzoknak és ezeknek a verseknek a nyomára, ami nem meglepő, hiszen a két tehetséges ember egyvalamiben megegyezett: nem ritkán a kocsmákban könnyedén rajzoltak és könnyedén írtak bármire, ami a kezük ügyébe akadt, lehetett az egy szalvéta, egy újságoldalnak az üres széle, egy könyv hátsó borítója, a zsebekből előkerült összegyűrött, de üres papírlap.
Ezért is mentem el a héten a Hargita Megyei Tanács munkatársa, András Lóránd szervezte Rafi Lajos estek egyikére, hátha valamivel többet sikerül megtudnom erről a kapcsolatról, de nem jártam sikerrel.
Illetve rögtön meg kell cáfolnom önmagamat, mert a beszélgetésvezető Borbély András kritikus és esztéta, a gyermekkori jóbarát és a Rafi-életművet is gondozó Ferenczi Attila, irodalmár, költő, a Rafiról hosszabb tanulmányt írt gyergyói Ambrus Dorottya magyar tanár, a székelykeresztúri Barabás Blanka költő olyan meghitten, bensőségesen hozták hallgató-közelbe a roma költő életét és munkásságát, hogy mindenképpen gazdagodtak és sok-sok apró részlettel frissültek az ismereteim.
Hallgatóimnak dióhéjban összefoglalom, hogy ki is volt Rafi Lajos. Marosvásárhelyen született 1970-ben jobbágyfalvi cigány kovácscsaládban. Egyéves koráig a nyárádmenti Jobbágyfalván élt, onnan került Gyergyószárhegyre. Iskoláit itt és a gyergyószentmiklósi mezőgazdasági szakközépiskolában végezte. Amikor 1989-ben leérettségizett, akkor jelent meg első verse nyomtatásban. Fiatalon családot alapított, bádogos mesterségéből tartotta el hat gyermekes családját. 2013-ban, 43 éves korában vonat gázolta halálra Gyergyóremete és Szárhegy között, Jobbágyfalván helyezték örök nyugalomra.
Életében két kötete jelent meg magyarul: a Földhöz vert csoda című Budapesten, 2007-ben, és Az élet számlája című Gyergyószentmiklóson 2012-ben. Továbbá szintén életében kiadtak egy kötetet svédül, az említett első könyv fordításaként. A harmadik kötet már halála után, 2017-ben látott napvilágot, Halottként él az Isten címmel. Az ebben a könyvben összegyűjtött versek az eddig megjelenteket és a hagyatékban vagy a barátoknál megtalált töredékeket is tartalmazzák, két kiváló képzőművész, Siklódy Ferenc és Ferenczi Zoltán illusztrációival .
Nem volt „eléggé cigány” és nem volt „eléggé magyar” – ezzel a meghatározással vezeti be az olvasót Ferenczi Attila Rafi Lajos életművébe az összegyűjtött verseket tartalmazó posztumusz kötet előszavában és ugyanerről beszélt a megemlékező esten is, akárcsak a más előadók. Mindazokról a kettősségekről, amelyek meghatározták egy zseninek tartott, magyarul író, cigány költő művészetét. Hiszen ihletforrása valamiképpen a cigánysorból ered, de az örök emberi érzelemvilágba magasztosul, nyelvi ereje, költői látásmódjának és kifejező készségének, nyelvi sziporkázásának gazdagsága pedig a magyar irodalom részévé teszi. Többen József Attilát, mások Szilágyi Domokost emlegetik verseinek olvastán.
Ma este hat órától éppen Gyergyószárhegyen beszélnek Rafi Lajosról, és ha jók az értesüléseim, akkor a nevével fémjelzett díjat is alapítanak. Életéről már készült dokumentumfilm, verseit neves színészek szavalták és szavalják. Életművét jobban meg kellenne ismerniük a fiataloknak is.