Amikor vasárnap megláttam a szerbiai választások rekordközeli részvételi adatait, ezt írtam egy szerb barátomnak: „A budapesti gyors ma este elgázolja…
Continue ReadingA matekos, az ollós és a kibic
Adott három halmaz: A, B és C. Közülük A a legnagyobb, B és C valamivel kisebb, de egyik sem tartalmaz…
Continue ReadingA béke díja – és ára
Idősebb hallgatóink még emlékezhetnek rá, hogy a nyolcvanas években a román diplomácia milyen komoly offenzívát folytatott azért, hogy Elena Ceauşescu…
Continue ReadingGarzó Ferenc magánhírügyei
Bizonyára ismerik a régi adomát: mit lát egy jogász, ha lenéz a Gellért-hegyről? A helyes válasz: jogalanyokat és jogtárgyakat. A…
Continue ReadingAmikor a politika beköltözik a telefonunkba
A közelmúltban jelent meg Radu Carp politilógiaprofesszor Techno-populizmus, identitáspolitika és az illiberális demokrácia csábítása (Tehno-populism, politica identitară şi tentaţia democraţiei…
Continue ReadingHeil Siegfried!
Nicuşor Dan 87 napi érett megfontolás után (ennyi idő telt el a Veştea-féle kormányalakítási kísérlet kudarca óta) a homlokára (egyesek…
Continue ReadingHoldi
Szeptember 13-án lett volna száz éves Reinhold Waldemar Lerch. Ha hallgatóimnak ez a név semmit sem mond, akkor ne restellkedjenek,…
Continue ReadingMég mindig a jelentéktelen kényszerhelyzetről
Mint ismeretes, a Képviselőház szeptember 1-jei határozatával újraválasztotta az ülésszakra a házbizottság alelnökeit, titkárait és háznagyait. A testület összetétele úgy…
Continue ReadingA fenevad megszelídítésének illúziója
Olykor hajlamosak vagyunk rácsodálkozni arra, hogy véreskezű, eszelős diktátorok, gátlástalan autokraták, közönséges közpénztolvajok hogyan kerülhettek hatalomra demokratikus választások útján. Vajon…
Continue Reading“Mindenkinek utódja, őse…”
A szolidaritásról hajlamosak vagyunk úgy beszélni, mint valami nemes emberi tulajdonságról. Olyasmiről, ami dicséretes, ha megvan bennünk, de különösebb következmények nélkül nélkülözhető is. Pedig ennél sokkal többről van szó. A szolidaritás a civilizáció egyik mércéje. Annak felismerése, hogy a másik ember sorsa akkor is tartozik rám, ha sem rokonom, sem ismerősöm, sőt esetleg semmilyen közvetlen érdekem nem fűződik hozzá.
(tovább…) Continue ReadingAki mindig ott volt, ahol szükség volt rá – Erdei Dolóczki István
Meghalt Erdei D. István. Nehéz ezt a mondatot leírni, mert vannak emberek, akiknek a hiánya nem egyetlen pillanatban válik érzékelhetővé. Először csak azt vesszük észre, hogy nem halljuk többé a hangját, nem találkozunk vele egy folyosón, egy parlamenti ülésen vagy egy szatmári rendezvényen. Aztán lassan megértjük: valaki, aki hosszú időn át természetes része volt az életünknek, többé nincs közöttünk.
(tovább…) Continue ReadingA sajátos demokrácia következményeiről
Amikor a hazai belpolitikában szinte semmi sem történik, a kormányzati patthelyzet feloldása reménytelen (gondolom nem vették komolyan azt, hogy Victor…
Continue Reading