Nicuşor Dan 87 napi érett megfontolás után (ennyi idő telt el a Veştea-féle kormányalakítási kísérlet kudarca óta) a homlokára (egyesek szerint a hasára) ütött és Siegfried Mureşant kérte fel kormányalakításra, aki erről akkor még nem tudott, de aztán elfogadta. Szóval olajozottan mennek itt a dolgok. Több mint négy hónapja ideiglenes kormányunk van (Bolojan lassan hosszabb ideig lesz ügyvezető, mint beiktatott miniszterelnök), de ugye mindent a maga idejében, ahogy a csillag megy az égen.
Mielőtt a jelölés jellegéről, a Mureşan-kormány esélyeiről ejtenénk szót, vessünk egy pillantást a parlament összetételére. A jelölést támogató pártoknak – beleértve a nem magyar kisebbségek képviselőit tömörítő frakciót is – összesen 185 szavazatuk van. A Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetősége hétfőn jelentette be, hogy nem támogatja a Mureşan-kormányt. Bár a döntést még a területi szervezeteknek is meg kell erősíteniük, ez puszta formalitás (ahogyan Hrebenciuc mondta volt: „ezek a telefonkönyvet is megszavazzák, ha a párt kéri…”). A helyzet pedig tovább romlott a kormánypártok szempontjából azt követően, hogy az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor meglebegtette: a Szövetség is kifarolhat a kijelölt miniszterelnök mögül, ha annak nem sikerül megszereznie a PSD támogatását. De ha minden a mostani állás szerint marad, a Mureşan-koalíciónak akkor is szüksége van még 48 szavazatra ahhoz, hogy a parlamentben meglegyen a kormányfő beiktatásához szükséges abszolút többség. Ezek a szavazatok pedig csak a PSD-től vagy a szélsőséges pártoktól jöhetnek.
Kétlem, hogy ezt Nicuşor Dan, a Sorbonne-on végzett kiváló matematikus ne tudta volna kiszámolni. Ha mégis kitart a jelölés mellett, az három dolgot jelenthet: vagy arra számít, miszerint a PSD el akarja kerülni az előrehozott választásokat, ezért besorol Mureşan mögé; nincs ellenére az előrehozott választások kiírása mert hiányzik már neki egy kis AUR-védjegyű „egészséges nacionalizmus”; vagy tovább akarja húzni ezt az interregnumot, amelyben játszatja az „ingadozó középmenyasszonyt” (Tokay György) és élvezi, hogy közben a pártok ki vannak szolgáltatva az ő döntésének.
Siegfried Mureşannál egyébként az elnök nehezen találhatott volna egy a PSD számára elfogadhatatlanabb jelöltet. Ő a Nemzeti Liberális Pártban (PNL) a Mentsétek meg Romániát Szövetségnél (USR) is radikálisabb progresszista, aki miniszterelnök-jelöltként alighanem Bolojan köpönyegéből bújt ki. Jelölésével Nicuşor Dan kimondottan provokálta a PSD-t, akár szándékos volt ez a részéről, akár nem.
A PSD éppen ezért nem teheti meg, hogy támogassa Siegfriedet, ráadásul joggal gondolhatja azt, hogy a liberálisoknak inkább kell tartaniuk az előrehozott választásoktól mint nekik, hiszen ők még valamiképpen elfogadhatóbbak az AUR számára, mint a PNL.
Az AUR pedig köszöni szépen, csak egy kávét kér. Nyilván nem akarja kompromittálni a választási esélyeit azzal, hogy miután megbuktatta Bolojant, támogatja Bolojan.2-őt.
Mindebben a legaggasztóbb az, hogy miközben a liberálisok és a szocdemek dölyfösen emberkednek és egymást gyepálják, addig a szélsőséges politikai erők egyre közelebb kerülnek a hatalomhoz. A jelen helyzetben, amikor az ország kormánya béna kacsára hasonlít, Románia gazdasági növekedése lelassult, az infláció mértéke pedig ismét a legmagasabb az Európai Unióban; amikor egyes németországi tartományi választásokon győzni tudott az AfD, de előretörtek a szélsőséges politikai erők Portugáliában és Franciaországban is, akkor a mérsékelt középpártok feladata az lenne, hogy félretéve büszkeségüket, vezetőik egyéni ambícióit, összefogjanak azért, hogy a két év múlva esedékes választásokon minél jobb eredményt érjenek el.
Sajnos úgy tűnik, hogy a politikai elitből hiányzik a bölcsesség és addig siegfriedelnek, amíg Sieg Heil lesz belőle.
