Adott három halmaz: A, B és C. Közülük A a legnagyobb, B és C valamivel kisebb, de egyik sem tartalmaz több elemet, mint a másik kettő együttvéve. Bármelyik két halmaz együttesen nagyobb a harmadiknál. A három halmaz kölcsönösen összeférhetetlen. Vannak továbbá független elemek (fe), amelyek nem rendeződtek halmazokba, hanem – mint az elektronok az atommag körül – hol az egyik, hol a másik halmaz vonzáskörében keringenek. Ezek szabadon változtathatják keringési pályájukat.
Feladat: Hozzunk létre abszolút többséget a három halmaz és a független elemek felhasználásával úgy, hogy a megoldás legalább két halmaz számára elfogadható legyen.
A jó matematikus hírében álló Nicușor Dan megoldotta a feladatot. Vette a relatív többséggel rendelkező A halmazt, hozzácsapta a független elemeket, az így létrehozott új halmaz atommagjába pedig egy független elemet helyezett. Ezzel elhárult C halmaz korábbi összeférhetetlensége. Hogy az új konstrukciót egyben tartsa, Nicușor kilátásba helyezte a három halmaz ősrobbanását, amennyiben az A+fe alakzat nem kapja meg legalább C támogatását az abszolút többséghez.
Politikailag magasan képzett hallgatóim számára a fenti példa világosan jelzi, mi történt kedden a parlamentben. Az államfő létrehozott egy alkalmi parlamenti többséget, hogy beiktathassa „saját kormányát” – az elnöki kormányoknak ugyanis nagy hagyománya van kies hazánkban. Ezzel két dolgot ért el. Véget vetett az öt hónapja tartó kormányzati interregnumnak, és – ami számára talán még fontosabb – kiiktatta ellenlábasát, Ilie Bolojant, aki másfél éve egy hatalmas ollóval járja a költségvetés folyosóit, és ami nem szalad el előle, azt levágja. Bónusz (vö. többletelőny, prémium, győzteskompenzáció): belső válságot idézett elő a Nemzeti Liberális Pártban (PNL), amely politikai alakulat legszebb történelmi hagyományait követve akár a pártelnök bukásához is elvezethet.
Nicușor átmeneti sikerét két tényezőnek köszönheti. Először is független – értsd: saját – miniszterelnököt jelölt, ezzel felszabadítva a liberálisokat azon ígéretük betartásának kényszere alól, hogy nem szavaznak meg szociáldemokrata (PSD-) kormányt. Másodszor belengette az előrehozott választásokat, amelyek a jelenlegi politikai erőviszonyok mellett leginkább a Románok Egyesüléséért Szövetségnek (AUR) kedvezhettek volna. Nem mellesleg így az államfő azt is elkerülte, hogy kormányközeli helyzetbe hozza a szélsőségeseket, és ezzel a nemzetközi elszigetelődés kockázatának tegye ki Romániát.
Csakhogy a matematikai feladat abszolválása nem jelenti a politikai problémák megoldását. A gazdasági stagnálás, a szélsőség hatalom körüli ólálkodása és a társadalom minimális kohéziójának megteremtése továbbra is megoldatlan feladat. A Luca Sajátkormányom Niculescu-kabinet számára kizárólag a PSD támogatása nem elégséges ahhoz, hogy a parlamentben át tudja vinni a gazdaságélénkítő (idegen szóval: bolojantalanító) törvényeit. Amennyiben Ilie Bolojan nem veszíti el pártja irányítását, az sem zárható ki, hogy a PNL bizalmatlansági indítványt nyújt be, majd az AUR segítségével – Why not? – megbuktassák a végrehajtó hatalmat és a kutya… bocsánat, kormánykomédia más szereplőkkel folytatódjon, miközben Simion csak egy kávét kérne.
Nicuşor húzását éppen olyan hiba lenne alul- mint túlértékelni. Átmenetileg megoldotta a kormányválságot, lerúgta a lépcsőn Ilie Mindentlevág Bolojant, de nem oldotta meg a válság lényegét. Nagy kérdés, hogy a PSD – amelyik eltökélt a gazdasági fejlesztés és a szociális terhek enyhítése mellett Luca Niculescu miniszterelnöksége mellett meg tudja-e valósítani elképzeléseit.
Ja – nem tudom, hogy észrevették-e – de a kormányalakításkor az RMDSZ-nek nem osztottak lapot, így ezentúl sokkal hitelesebben játszhatja a kibic szerepét.
