Szeptember 13-án lett volna száz éves Reinhold Waldemar Lerch. Ha hallgatóimnak ez a név semmit sem mond, akkor ne restellkedjenek, nincs szó semmilyen műveltségbeli hiányosságról. Ő ugyanis nem kereste a nyilvánosságot, nem akart híres lenni, viszont szakmailag és emberileg is igyekezett a lehető legjobb teljesítményt nyújtani. Fegyelmezett, szorgalmas ember volt, akiből nem hiányzott a jó kedély és vagányság sem. Mérnök létére kedvelte a művészeteket, rajongott az építészetért, képzőművészetért és a komolyzenéért.
Bukovinában Vama községben született, azonban minden valószínűség szerint a közeli Eisenau, ma Prisaca Dornei, nevű faluban töltötte a gyermekkorát. Lényeges körülmény, hogy Eisenaut német, pontosabban cipszer telepesek alapították, akik kezdetben a helyi vasműben, később pedig a vasútépítésen dolgoztak. 1940 őszén a náci Németország az úgynevezett Heim ins Reich (Hazatérés a Birodalomba) program keretében, valamint a Szovjetunióval és Romániával megkötött egyezmények alapján Eisenau majdnem teljes német lakosságát áttelepítette Németországba. Így került a tizennégy éves Reinhold Lerch, akit ismerősei Holdinak becéztek Németországba, ahol még tinédzserként besorozták a hadseregbe. Egy rövid kiképzés után vadászpilóta lett és kiküldték a frontra. Bár a katonaságot és a háborút utálta, a repülés szenvedélyévé vált. A háború vége felé Prága környékén kilőtték alóla a Messerschmittet, ő viszont rendkívül szerencsésen megmenekült. A szovjetek elfogták és ideiglenesen egy istállóba zárták, ahol már volt két másik elfogott német katona. Éjszaka társaival együtt kibontották az istálló hátsó oldalát és elmenekültek. A zajra felébredtek őrzőik és utánuk lőttek. Kettőt közülük lelőttek, Holdinak viszont sikerült elmenekülnie és átmennie Ausztriába. A háború végéig egy farmon húzta meg magát ahol tehenészlegényként dolgozott.
1945-ben, a harcok elültével visszatért Németországba és sikerült találkoznia a családjával. Elvégezte a műszaki egyetemet és 1952-ben elhelyezkedett a Rosenthal porcelángyárban. Itt előbb fejlesztőmérnökként, majd több leányvállalat igazgatójaként rendkívül sikeresen dolgozott és jelentős szerepe volt abban, hogy a Rosenthal nemzetközi szinten is jelentős porcelángyártó lett. 1966-ban kinevezték a tröszt műszaki igazgatójává (Generalbevollmächtigten für den technischen Bereich), négy évvel később pedig beválasztották a cég igazgatótanácsába is, amely tisztségét 1986-os nyugdíjazásáig megőrizte. Reinhold Lerch olyan nemzetközileg elismert művészeket kapcsolt be a vállalat munkájába, mint az építész Walter Gropiust és olyan képzőművészekkel dolgozott együtt, mint Victor Vasarely, Friedensreich Hundertwasser, Marcello Morandini és Otto Piene. Munkássága nyomán a Rosenthal sikeresen tört be a nemzetközi művészeti piacra. A gyárnak olyan megrendelői voltak mint Szaúd ibn Abdul-Aziz Al Szaúd, Szaud Arábia királya, aki egy 14.680 darabos étkészletet rendelt.
Munkásságáért a Német Szövetségi Köztársaság Szalagos Érdemkersztjével (Verdienstkreuz am Bande) tüntették ki. A méltatásban az szerepel, hogy a kitüntetést „a német porcelánipar fejlesztéséért, innovatív és környezetvédő technológiák alkalmazásáért” kapta.
Reinhold Lerch nős volt, két lánygyermek apja. Magánemberként fontosnak tartotta a családi kapcsolatok ápolását, nem feledkezve meg a Romániában maradt rokonairól. Mint a komolyzene rajongója rövid szabadsága idején pedig minden évben ellátogatott a Salzburgi Ünnepi Játékokra, időnként pedig a gyár által bérelt kisrepülőkkel járta be a környéket. Ilyenkor édesapja háza fölé repült, ahol leereszkedett, megbillegtette a gép szárnyait, így jelezve, hogy arra járt és gondol rájuk.
A Rosenthal építőmestere – ahogy egyik méltatója nevezte – 2005 március 27-én, hetvenkilenc éves korában halt meg a németországi Marktredwitzben. Haláláról a Rosenthal Részvénytársaság nekrológban emlékezett meg.
Reinhold Lerch életútja nemcsak szakmai sikerei okán jelentős, hanem azért is, mert illusztrálja a két világháború között született generáció küzdelmes életét. Azokét, akiknek egy világégés után mindent újra kellett kezdeniük. Reinhold Lerch sikere az ő sikereiket is példázza. Nekem pedig van egy személyes okom is arra, hogy tiszteljem, hiszen apámnak unokatestvére volt.
