Vélemény

Veress Albert nyugalmazott elmegyógyász főorvos nem csupán működési területén – Csíkszeredában – ismert, neve ismerősen cseng mindazok számára, akik több, mint húsz éven át olvasták az Ifjúmunkásban az általa vezetett SOS és Borogatás című rovatokat. No meg betegei körében, orvosi körökben egyaránt. Nemrég jelent meg az örökmozgó orvos önéletrajzának második kötete.

Úgy telt el egy hónap, hogy az idő múlását szinte észre sem vettük. Egy hónapja tart a háború, s mintha csak tegnap kezdődött volna. Ami érthető, hiszen az emberi elme számára az események felgyorsulása, s főként az általuk kiváltott erős érzelmek az időmúlás lelassulásának érzetét keltik. A történések hiánya, az unalom, vagy az érdektelenség esetén viszont az idő a szinte már rohan… Kicsúszik a kezünk közül.

Minap Komoróczy Györgynél jártam székelyudvarhelyi otthonában, hogy felköszöntsem nyolcvanadik születésnapján. Tettem ezt a kerek évforduló, no meg hosszas ismeretségünk, munkatársi viszonyunk okán.

Egyes oroszországi történészek felidéznek egy legendaszerű történetet, miszerint Sztálin, aki rossz viszonyban volt fiával, egyszer így korholta őt: „Netán Sztálinnak képzeled magad?

Az orosz-ukrán konfliktus kiinduló pontja az ukrajnai oroszellenesség eszkalációja volt. Azaz a xenofóbia és a nacionalizmus. Aminek az ukránok esetében második világháborús gyökerei is voltak és vannak. Az ukránok nagy része – igaz, a Sztálin által Ukrajna ellen elkövetett korábbi atrocitások miatt is – Hitler oldalára állt. Amit „természetesen” Sztálin ismételten megtorolt.

Találos kérdés: mi az, amiből azért gyártunk és halmozunk fel minél többet, hogy ne kelljen használnunk, elegendő, ha félni kell tőle? Nos, ez nem más, mint az atomfegyver.

Ma délután és este két negyeddöntős mérkőzéssel folytatódik a labdarúgó világbajnokság. Megtudjuk majd, hogy a brazil csodacsatárok miként képesek áttörni a horvát védelem falát vagy éppenséggel azt, hogy a teljesen kétféle stílusban játszó holland és argentin válogatottak közül kit koronáz majd meg a babér.

Nem sokat beszéltek róla, de azért érdemes nem felednünk: éppen 135 esztendeje, hogy a tavasz első napján, március 21-én született Kassák Lajos, a magyar irodalom megismételhetetlenül egyéni hangvételű költője, akit időről-időre csak olyannyira nehezen tudtak beskatulyázni a politikai befolyásoktól ritkán mentes, éppen uralkodó irodalmi kánonokba.

Neagu Djuvara önéletrajzi könyvében elmeséli a következő történetet. Nem sokkal azt követően, hogy a Nigeri Köztársaság kikiáltotta függetlenségét (Franciaország feladni kényszerült volt gyarmatát) Djuvara, az emigráns román diplomata Hamani Diori köztársasági elnök tanácsosa lett.

És a végén mindenki boldog – mondhatnánk –, hiszen az állampolgár kevesebbet fizet, a szolgáltató nem veszít, tehát a kérdést a kormány megoldotta (eltekintve attól, hogy az energiaszolgáltató cégek alighanem kénytelenek lesznek leállítani fejlesztési programjaikat, és ezzel hosszabb távon zavarok keletkezhetnek az ellátásban).

Az orosz–ukrán háború az információ terén is zajlik, és félő, hogy járulékos veszteségként könyvelhetjük el a véleményszabadság elvesztését is. Szó nélkül eltűrjük vagy még üdvözöljük is az állam diszkrét vagy brutális beavatkozását, a cenzúra visszavezetését a médiába.