Vélemény

A Legfelsőbb Bírói Tanács január 14-én nem hagyta jóvá a Korrupcióellenes Ügyészség ploiesti-i elitalakulata két vezetőjének, Laura Codruta Kövesi egykori kedvenceinek előzetes letartóztatását. A döntés mögött kimutathatóan „apokaliptikus” zsarolás áll. Január 15-én a leleplező oknyomozásairól híres tévéadó bemutatta a dokumentumot, amelyből kiderül, hogy ugyanazok a ploiesti-i vezetők a vizsgálati, nyomozati anyagokat, az ügyészi ki- és lehallgatások, megfigyelések dokumentumait sok esetben nem a bíróságokra, hanem egyenesen a Román Hírszerző Szolgálat mindenható igazgatóhelyetteséhez, Florian Coldeához, a „Dossziék Urához” küldték.

Ferenc pápa – végre! – határozottan fellépett a pedofíliát elkövető papok ellen. Decemberben, Írországban, a Családok Ünnepén szörnyűségnek nevezte a papok által gyermekek ellen elkövetett szexuális zaklatást, zéró toleranciát hirdetett, és az egyház nevében bocsánatot kért az áldozatoktól. Aztán a Vatikánban rendezett tanácskozáson pedig kijelentette: a papok által elkövetett pedofília „a leggyalázatosabb bűncselekmény, amely gyógyíthatatlan sebet ejt az áldozaton.”

Azon a napon, amikor betelt a nyolcórás munkanapnak, a munkásosztály történelmi szociális vívmányának a századik évfordulója, a magyar országgyűlés – aggályos körülmények között, kétharmados parlamenti többségével élve – megszavazta a túlóratörvényt. Ezt a jogszabályt azóta a rabszolgatörvénynek becézik, és országszerte nap mint nap tüntetésekkel tiltakoznak ellene.

A hosszasra sikeredett karácsonyi szünet után tegnap elkezdődött a tanítás, az óvodások, kisdiákok, középiskolások, a szakmunkásképzők diákjai ismét beültek az…

A Bukaresti Nemzeti Színházról van szó, amely ígéretéhez híven november végén és december elején, egy rövid hónapnyi idő alatt négy ősbemutatót tartott. Egy mozgásszínházit, az Egyszer volt Romániában-t; továbbá a Néma papagáj-t, egy filmrendező színházi produkcióját; aztán az 50 másodperc-et, egy nyomozó ügyész által írt és drámapályázatot nyert mű színpadra állítását; és végül pedig Az akasztottak erdeje alapján született grandiózus színpadi víziót – Radu Afrim művét -, amelynek révén „a színház kihozta a történelmet a múzeumból”, s mondhatjuk, mindennapi életünk részeként, mentalitásunk meghatározójaként állította elénk.

Amikor a tegnap este több forrásból is hallottam-olvastam, hogy május végén Ferenc pápa három napra eljön Romániába – a román források szerint Bukarest-Kolozsvár- Iasi az útvonal, a magyar források kérdőjelekkel ugyan, de Balázsfalvát és Csíksomlyót is hozzácsatolták – a világhálón megkerestem a Vatikán állam illetve a Szent Szék hivatalos honlapját, amelyet még soha nem böngésztem, és a különböző friss sajtóközleményekben  megpróbáltam felfedezni a hír igazolását, de nem sikerült.

Bő esztendeje történt, hogy szinte egyazon időben kellett volna részt vegyek két különböző, nagyon várt eseményen.Az egyik a vajdaság Szerémségben szervezett riporttábor volt, a másik Xantus Géza kézdivásárhelyi kiállításának megnyitója. Ketté nem szakadhattam, így hát: részt vettem a tárlat megnyitóján, utána beültem az autóba és hajnalban máris Újvidéken voltam, csatlakoztam a riporttáborozókhoz. 

Méltatlankodás következik, mondjuk úgy: adys indulattal, ha már idén januárban van legnagyobb publicistánk halálának századik évfordulója. Ady Endre nem érte meg az első magyar – és egyben a világháború utáni Európában első – 1920-as zsidótörvényt, a híres numerus clausust. Nem érte meg, de elképzelhető, hogyan fogadta volna, ha megéri.