Vélemény

Világunkban ? az Első Világháború iszonyatát szavakba önteni próbáló Ady Endrével szólva ? mind különösebb dolgok ?történülnek?. A többnemzetiségű birodalmak fokozatos szétdarabolása után létrejött államok (a sorozat legutolsó fázisa a Szovjet Unió széthullása) keletkezésük pillanatától a korábban általuk is büszke önérzettel elutasított nyelvi-kulturális homogenizáció eltökélt híveivé válnak. (tovább…)

A gyűlölködő románnak sem jó, de embernek sem. Bogdan Diaconu törvénytervezetei kapcsán jutott eszembe ez. Bogdan Diaconu törvényesen be akarta tiltani a kisebbségiek anyanyelvhasználatát a közigazgatásban. A Képviselőház hallgatólagosan elfogadta ? vagyis nem tűzte műsorra, és így 6o nap elteltével automatikusan törvénnyé vált. Tegyük hozzá: törvénnyé vált volna, ha a Szenátus, a kérdésben döntő fórum nem utasította volna el. (tovább…)

Képzeljék, elolvastam az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát! A teljes és a fiatalok számára egyszerűsített  változatát is. Az utóbbi időben egyre nagyobb örömem telik benne fontos szövegeket újraolvasni.

Ez hétfőn történt, az emberi jogok világnapján, és nem hiszem, hogy az egész világon sokan hozzám hasonlóan tettek volna december tizedike körül; az pedig már szinte természetes, hogy a sajtónkban egyetlen szó sem olvasható erről a tulajdonképpen egyetemes ünnepről, (tovább…)

A hét elején, Marosvásárhelyen, fennállásának tizedik évfordulóját ünnepelte az Erdélyi Magyar Televízió. Úgy hozta a média-sors, hogy már megalakításának első heteiben találkoztam vele, szerepeltem több műsorában, akár mint riportalany, akár mint kommentátor, például az RMDSZ nagyváradi kongresszusán, jártam többször is a stúdióban az általam tanított Sapientiás egyetemistákkal, de nem is ez lényeg. Hanem az a tény, hogy az ETV maga mögött tudott hagyni tíz olyan esztendőt, amelyben kereste-kutatta önmagát, többször is változtatta műsorszerkezetét, szerkesztőit, javított műszaki felszereltségén, és az analóg műsorkészítés után a digitális műsorokra átállva bekerülhetett az erdélyi kábelhálózatokba, megnövelve mind földrajzilag, mind nézőszámok tekintetében a vételkörzeteit.

Hogyha a háború a politika nagyon sajátos, és fájdalmas eszközökkel való folytatásának módja, akkor a politika maga még innen van a gyilkos fegyverek, halálhörgés és menekülés, stb., a pusztítás apokaliptikus képeinél, de ami a jelenleg kibontakozó ?paloták harcát? illeti az indulatok lassan éppen olyan gyilkosak, mint háborúban szoktak. (tovább…)

Recep Tayyp Erdogan török államfő népszavazási kampánya, mellyel a törökországi ? radikálisan antidemokratikus ? fordulat ?vívmányait?, implicite saját szinte már korlátlan elnöki hatalmát akarja bebetonozni, Európa-szerte botrányokat kavar. Hollandiában szinte már utcai harcok zajlanak, Ankarában pedig a holland nagykövetséget ?ostromolják?. (tovább…)

Ma délután, néhány percig, arra kérem a kedves hallgatókat, hogy kalandozzanak el velem a nemzetközi fotóművészet útjain, és mint néhány mondat után kiderül, nem véletlenül. De hadd kezdjem egy betűszóval: FIAP. Nos, ez nem más, mint a Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség, amely 1946-ban alakult meg belga, holland, olasz, portugál és svájci országos fotószövetségek részvételével, és jelenleg több mint kilencven ország a tagja. (tovább…)

Sabin Gherman szerint száz évvel ezelőtt nagyon vicces volt december elseje. A kolozsvári román publicista lakodalomhoz hasonlította, amelyen valaki zsebre vágta, bocsánat: lelépett a nászajándékkal, amit a menyasszony – vagyis Erdély – mindmáig fájlal. Mert az Egyesülés Sabin Gherman szerint „túlfűtött nacionalizmussal és idegengyűlölettel van körítve”. Mert az Egyesülést Erdély sokszínűségének elismerése helyett e sokszínűség eltörlésére használták, s használják ma is. Mert még a régiók román lakosságának az igényeit sem tartották tiszteletben. (tovább…)