Sarány István

Fenyőfát árulnak több helyen a városban, az egyik kijelölt árusítóhely éppen munkahelyem szomszédságában van. Fa van bőven, vásárlót nem sokat láttam. Tehát egyelőre nagyobb a kínálat, mint a kereslet, de a kifüggesztett árak nem ezt a feltételezést támasztják alá. Amennyire meg tudom állapítani, vágott csemetét, fahegyet és termesztett fát is kínálnak eladásra.

A nemzetféltő retorikában csak „az úgynevezett” Székelyföldként emlegetett – lehetőleg kis kezdőbetűvel írva – térség időnként megmutatkozik. S ami a legfontosabb: egységes térségként mutatkozik meg.

Tusnádfürdő a Székelyföld egyik legkisebb városa, és egyike a legszebb fekvésű üdülőtelepeknek. Története egybeesik a húszadik század történetével, annak meghatározó fordulatai jelentős mértékben befolyásolták az üdülőtelep sorsának alakulását is. Köztudott, hogy a városka a vasút megépülésének köszönheti gyors fejlődését, azáltal, hogy könnyen megközelíthetővé vált – az akkoriban felfutó Málnásfürdővel együtt – átvette a hagyományosan közkedvelt környékbeli gyógyfürdőktől, Előpataktól és Uzonkafürdőtől a vezető szerepet.

Minap bevásárolni indultunk, és feltűnt, hogy az utcán húsz emberből egy, ha viselt maszkot. Szóvá is tettem, félhangosan morgolódva-zsörtölődve: nem értem ezeket az embereket…! Be sem fejeztem a mondatot, hogy miért nem értem meg őket, mert feleségem máris a szavamba vágott, mondván, hogy lassan-lassan semmivel sem vagyok különb, mint a hangos oltásellenesek. S még azt is mondta, ő inkább azt nem érti, hogy miért hoznak szabályokat – esetünkben a maszkviselési kötelezettséget kültéren –, ha annak betartását senki nem ellenőrzi. Még nem hallott olyan emberről, akit azért figyelmeztettek volna a hatóságok, netán azért bírságolták volna meg, mert nem tett maszkot, vagy azt az állára tolva viselte az utcán.

A népművészet jelen van a skanzenben a néprajzi kiállítás meg a számos népzenei, néptáncos rendezvény révén, a tulajdonosok azonban úgy gondolták, hogy a képzőművészetek felé is nyitnak, ugyanis a már említett gyimesi hangulat a festőket, szobrászokat is megihleti.

Nemcsak a helyi közösséget, hanem az országos, sőt a Kárpát-medencei magyar közvéleményt is megmozgatta a csíksomlyói Somlyó utca 33. szám alatti nyomortelepet ért tűzeset: még égtek a lángok, amikor máris a károsultak megsegítésére siettek, ruhaneműt, takarót, ételt, meleg teát, matracot gyűjtöttek nagy mennyiségben a hirtelen földönfutóvá lett, amúgyis nincstelen embereknek.