Vélemény

Az utólagos nyilatkozatok arra utalnak, hogy a már korábban beígért páncélosokon és  legvédelmi eszközökön túlmenően már nemigen lesz fegyverszállítás. A vadászrepülőkre való igényt az államok vagy explicite elutasították, vagy továbbra is lebegtetik.

Wacław Felczak az 1970-es évek második felétől rendszeresen utazott Magyarországra, ahol fontos szerepet vállalt a demokratikus ellenzék megszervezésében. 1993-ban hunyt el, emlékére alapították a budapesti Felczak Intézetet, amely éppen egy hete, Tusnádfürdőn, roppant érdekes beszélgetést szervezett a visegrádi négyekről és általában a közép-európai együttműködésről.

Az, hogy Orbán Viktor megszégyenítette Szergej Lavrovot azáltal, hogy még az orosz külügyminiszternél is jobban védte az putyini érdekeket az ukrajnai háború kapcsán, tulajdonképpen várható volt. A magyarországi kormánymédia – igaz, némi késéssel – de hónapok óta egyebet sem tesz, mint átveszi és kritikátlanul továbbítja a Kreml propagandájának kliséit.

Ezekben a forró, aszályos napokban egyre többször jut eszembe Frank Herbert regényfolyama, a Düne. Az Arrakis bolygó gazdag lakóinak volt a szokása, hogy amikor mulattak, kötelezően a padlóra loccsantottak egy-egy pohár vizet, amit törülközővel feltörültek, majd a nedves törülközőt a vizet koldulóknak adták.

Nagy Imre szomszédságában élek, Zsögödben. A véletlen vagy a sors hozott e helyre, amely befogadott. Gyermekeim már idevalósiaknak tartják magukat. Büszkeséggel tölt el a jeles szomszédság, noha van, amikor bosszúságot okoz. Például mikor egy építkezési engedélyhez a műemlékvédelmi hatóság jóváhagyására is szükség van a jeles szomszédság okán: az emlékház és a képtár műemlék, s műemléki környezetben másak, szigorúbbak a szabályok.

Nehezebb ma – a koronavírus-járvány idején – gyermeknek lenni, mint az azt megelőző időszakban, vagy könnyebb? Lévén, hogy mindenkinek nehezebb a hol szigorodó, hol enyhülő korlátozások miatt, így a gyermekeknek sem könnyű.

A múlt hónapban, 74 éves korában Budapesten elhunyt, Kolozsvárról Magyarországra áttelepedett Tamás Gáspár Miklós filozófusról, publicistáról, egyetemi tanárról, politikusról, eszmetörténészről, de mindenekelőtt a saját és sajátos gondolkodású független értelmiségiről, sokszor és sokat írtak az elmúlt napokban a magyarországi és az erdélyi magyar médiában.

Bevallom, nagyon örülök, hogy nincs politikai hatalmam, nem vagyok nagy vagyon birtokosa, feleségemet sem tudom olykor befolyásolni, nemhogy a nagy politikai-gazdasági folyamatokat, s pénzem sincs annyi, hogy mások szemet vessenek rá.

Orbán Viktor magyar miniszterelnök tusványosi beszédén meglátszott a két esztendős böjt. Nem csak a kibeszélni kívánkozó problémák gyűltek fel, de mintha maga az idő is kitágult volna.

Rainmaker – Esőcsináló, majd később Esőhozó ember néven fordították magyarra a darabot és a gazdasági válság valamint a szárazság sújtotta Amerikáról szólt. Egy eldugott farmon, hosszú ideje tartó aszályos hónapokban, amikor sem az állatoknak, sem az embereknek már nem volt ívóvize, és az érzelmi kapcsolatok és elsivárosodtak, megjelent egy bűbájos szélhámos, varázsló, aki mindössze száz dollár fejében azt igérte, hogy esőt fakaszt az egekből.