Mielőtt bárki bármivel megvádolna sietek leszögezni, hogy ez esetben a címben szereplő rágcsálókat szó szerint és nem átvitt értelemben kell érteni. Azokról a mérsékelten rokonszenves állatokról van szó, amelyek Bukarest első kerületében lakmároznak a több napja az utcán hagyott szemeteszsákokból, miközben Clotild Armand polgármester-asszony – saját elmondása szerint – harcban áll. Nem, nem a patkányokkal (azok szépen híznak), hanem a Romprest köztisztasági vállalatnál általa felfedezni vélt maffiával.
Egyébként Clotild Armand polgármester-asszony azóta, hogy gyanús – és máig nem tisztázott körülmények között – megválasztották, városanyai tevékenysége abban merül ki, hogy büntetőfeljelentéseket tesz, majd ezekről beszámol saját Facebook-oldalán és szorgalmasan összeszámolja a bejelentéseire érkező „lájkokat”. Ezzel megoldottnak is tekinti a városvezetés megannyi problémáját. Számára a közigazgatás maga a lernéi hidra, amelyet neki, mint egykoron Heráklésznek le kell győznie. Most épp a fenevad Romprest nevű fejével viaskodik, miután megfáradt a meleg vizet nem szolgáltató Termoenergeticával folytatott küzdelmében. Mindeközben szervezni, építkezni, városfejlesztési stratégiát kidolgozni természetesen nincs ideje, de ha lenne, akkor sem tartaná fontosnak, hiszen számára a politika alapvetően rombolást és nem építkezést jelent.
Ha mindössze Clotild Armand hozzá-nemértéséről lenne szó, akkor a dolog elintézhető lenne egy vállrándítással, minden pártnak megvannak a maga alkalmatlan káderei, nincs ebben semmi különös. A főváros első kerületének polgármestere azonban nem elszigetelt eset, csak talán a legkirívóbb. Ő egy jelenséget testesít meg, nevezetesen azt, hogy a politikai sikerhez nem munkára, hanem gyűlöletkeltő kommunikációra van szükség.
Az elmélet atyja Arthur J. Finkelstein az amerikai Republikánus Párt, majd több kanadai, izraeli, kelet-európai konzervatív politikai párt (többek között a Fidesz) kampányának a segítője. Magyar lapértesülések szerint az ő ötlete volt, hogy Soros György legyen a Fidesz-kommunikáció főgonosza, aki ellen minden hazafias érzelmű magyar embernek harcolnia kell. Finkelstein arra jött rá, hogy egy jól felépített ellenségkép bedobásával elérhető, hogy a választópolgárok nagy többségének a döntése irracionális és érzelmi alapú legyen. Meggyőződésem, hogy Bukarest első kerületében, ahol többnyire magasan képzett, jó anyagi körülmények között élő emberek laknak, pontosan tudták, hogy Clotild Armandtól aligha várható szakértelem, hiszen addigi politikai pályafutása kimerült a korrupció-ellenes jelszavak pufogtatásában. („Politika nincs, csak politikai kommunikáció” – Gyurcsány Ferenc) Mint polgármester-jelöltnek nem volt alternatívája a Daniel Tudorache által vezetett közigazgatással szemben. Megelégedett azzal, hogy fenyegetőzött a közszolgáltatások vezetőinek megbüntetésével, azok vélt vagy valós mulasztásaikért. Ebben állt a programja, s ezt meg is valósította. Ennek ellenére a kerület relatív többsége (vagy nem) rá szavazott. Számukra ugyanis még a tulajdon érdekeiknél is fontosabbnak tűnt akkor az, hogy megbüntessék a korrupcióval vádolt szociáldemokrata városvezetést. Clotild Armand a jéghegy csúcsa. Az elmúlt tíz év alatt felnőtt egy olyan politikusi generáció, amelyik nem tenni akar valamit a közösségért, hanem a múltat kívánja eltörölni, rendszerváltással felérő tisztogatásokról vizionál, miközben a patkányok mazsoláznak a szemeteszsákokból.