Ha nem vagyunk eleve tyúktolvajok, vagy ha nem tenyésztünk mi magunk is csirkéket udvarunkban, mert panellakó városiak vagyunk, nem tehetünk mást, mirelit csirkét kell vennünk a boltban. Ez a termék nem más, mint alapanyag: a vásárlók és a megrendelők, vagyis a háziasszonyok, a különböző éttermek, étkezdék, kifőzdék mind ugyanazt a mélyhűtött alapanyagot használják fel, ki-ki a maga szándéka és ízlése, esetleg vallási törvényei, családi hagyományai szerint egészben vagy felszabdalva süti, főzi, csontozza ki, úgy fűszerezi, úgy tálalja. A mirelit csirke mindenképpen konyhai alapanyag, amelyet csak úgy nyersen az emberi gyomor befogadni képtelen lenne. Lényege az: jó minőségűnek kell lennie ugyan, de ebben a kezdeti állapotában még nem étel, majd csak lesz étel. Ebben az állapotában még tetszés szerint hasznosítható.

Amikor hírügynökségi szerkesztőként a fiatal munkatársaimnak ezzel a hasonlattal próbáltam elmagyarázni, hogy miért kell a híreket tárgyilagosan, a pirítós kenyér szárazságával megírni, vagyis mindenfajta érzelmi porhintés nélkül tálalni a nyilvánosságnak, hónapokig vihogtak az öreg szerkesztő képszerű magyarázatán.

Ma Magyarországon a hírügynökség mostohagyerekként keresi a helyét a médiában, soha igazán nem örvendett nagy megbecsülésnek ez a műfaj, amelyet mindenki elfogad mint univerzálisan hasznosíthatót. Akár a mirelit csirkét. Hiszen a hírfogyasztó figyelméért már a kész sajtótermékek, a televíziók és a rádiók, s persze az internetes portálok vetélkednek. Ez utóbbiak hajlamosak lenézni a „színtelennek”, „arctalannak” tekintett hírügynökségi újságírást, a médiatermékek mégsem tudják igazán nélkülözni.

Pedig a legnagyobb hiány ebben a hangzavaros digitális médiavilágban éppen az elsődleges hírközlő forrásban van, amelynek alapfeladata nem az esemény értelmezett közreadása, hanem annak hiteles rögzítése. Így működnek a nagy nemzetközi hírügynökségek. A mai hírfogyasztó ebben a zajos közegben még a hamis tényt sem tudja elválasztani a valódi történésektől.  

Ehhez képest még mindig folyik a vita arról, van-e szükség az úgynevezett hagyományos hírügynökségre, amikor, úgymond, a hírek amúgy is ezernyi csapból folynak. Pedig alig van már olyan információs csap, amelyről az olvasó vagy a hallgató elmondhatná, hogy „ez a hírforrás végre nem azt mondja meg nekem, hogyan gondolkodjak az eseményről, hanem egyszerűen közli velem, hogy mi történt.” Amely például nem úgy közli a primer hírt, hogy XY „nem átallotta azt mondani”, vagy hogy XY „megint hazudott, amikor kijelentette…”.

Ha nincs valamilyen közös tényalapot teremtő információs forrás, amely ellenőrzi saját információit, pontosan idéz, ellenőrzi saját forrásait, és jelzi azt is, hogy ez utóbbiak közül melyik a biztos és bizonytalan, s amely nem figyelmet és ingereket akar kelteni a nyilvánosságban, hanem egyszerűen csak tájékoztatni, akkor minden szerkesztőség, minden influenszer saját „valóságot” gyárt. Egy jó hírügynökségnek nem kellene minden újságot, rádiót, televíziót vagy internetes portált helyettesítenie. „Itt vannak az ellenőrzött tények, most már Önök eldönthetik, hogyan dolgozzák fel őket” – ezt kell hangsúlyoznia. Egy ilyen hírügynökség hitvallása nagyon egyszerű lehetne: „Nem megmondani akarjuk, mit gondoljanak az emberek, hanem azt akarjuk biztosítani, hogy ugyanazt a tényt tekintsék alapnak, amelyről beszélnek, vitatkoznak.”

Persze nem mindegy, hogy maga az alapanyag, a mirelit csirke milyen minőségű, mit lehet képes kihozni belőle bármelyik szakács. Lefordítva a hasonlatot: milyen minőségűek maguk az események? Mennyire szemfényvesztőek? Valóban hírértékűek, vagy csak figyelemelterelőek? Olyanok-e talán, mint a génmanipulált takarmánnyal táplált csirke, amelynek húsa távol áll a természetestől? A mesterséges intelligencia világában a csirkepörkölt és az információ alapanyaga párhuzamosan válik egyre mesterkéltebbé. Így a hírügynökségek és a konyhák szakácsai is csak abból meríthetnek, amit a valóság eleve felkínál. De az igazi hírügynökség ilyen körülmények között sem találhat ki tudománytalanul fantasztikus dolgokat, mint ahogy háromlábú vagy kétfejű csirkék sem létezhetnek a boltok mélyhűtőiben.