A politikusok ellen indított büntetőjogi eljárások esetén óhatatlanul felvetődik bennünk a kérdés, hogy valóban a független igazságszolgáltatás dolgozik-e, avagy politikai megrendelésre indult meg a nyomozás. A hatalmi ágak szétválasztásának elve, persze része minden demokrácia jogrendjének, de a gyakorlatban a jogállamiság mechanizmusai sérülékenyek. És itt most nemcsak olyan autokráciákról van szó, mint Putyin Oroszországa (lásd: a Navalnij-ügy), vagy Lukasenko Fehéroroszországa (lásd: a Prataszevics-ügy), de például a Freedom House éves demokráciajelentéseiben előkelőbb helyeken álló országok esetében is.
Nekünk, akik végigéltük a Coldea-Kövesi-Portocală útvonalon megszervezett, úgynevezett korrupcióellenes hajtóvadászatokat, még egészen friss emlékeink vannak erről. Az is nyilvánvalónak tetszik, hogy a romániai titkosszolgálatokkal összefonódó politikai igazság-szolgáltatás az Obama-adminisztráció vezetőinek – beleértve Joe Biden akkori alelnököt is – a támogatását élvezte. Mark Gittenstein az Egyesült Államok korábbi bukaresti nagykövete pedig azt üzente a Băsescu-rezsim ellen tiltakozóknak, hogy „örüljenek, hogy tüntethetnek és nem kell félniük attól, hogy a háztetőkről lelövik őket” (utalva ezzel a 2014-es kijevi tüntetők elleni titkosszolgálati fellépésekre) Érthető, ha annak hallatán, hogy az FBI házkutatást tartott Donald Trump Mar a Lago-i rezidenciáján, első gondolatunk az, volt, hogy ez bizonyára egy politikai indíttatású leszámolás kezdete lehet.
Tény, hogy az amerikai adminisztráció, az úgynevezett deep state enyhén szólva nem kedvelte az Egyesült Államok volt elnökét és erre minden oka meg is volt. Trump nemcsak öntörvényű, nárcisztikus és szeszélyes vezetési stílusával váltotta ki a közhivatalnokok ellenszenvét, hanem azzal is, hogy meglehetősen lazán kezelte a minősített okiratokra vonatkozó törvényes előírásokat. Ahogyan a The Washington Post egy korábbi cikkében megállapította, Donald Trump, de különösen az akkor még elnöki tanácsadóként dolgozó veje, Jared Kushner nemzetbiztonsági kockázatot jelentettek az Egyesült Államok számára, elannyira, hogy ez utóbbit 2018-ban eltiltották az államtitoknak minősülő dokumentumokhoz való hozzáféréstől (akkor Trump esetében ezt nyilván nem lehetett elrendelni). Az is tény, hogy Trump elnökként többször posztolt Twitter-oldalán olyan fényképeket, amelyek felfedhették az Egyesült Államok titkosszolgálatainak munkáját. Az egyik ilyen felvételen még egy CIA-ügynök is látható. Abban sincs okom kételkedni, hogy az FBI nagyon örült annak, hogy végre sikerült fogást találnia Trumpon. Ez a helyzet kényszeríthette arra Merrick Garland igazságügyi minisztert, hogy javasolja a házkutatási parancs nyilvánosságra hozatalát.
Elfogadva, de meg nem engedve, hogy az Egyesült Államok külügyminisztériuma Romániában felületességből, szakmaiatlanságból, vagy valamilyen más okból az ügyészállamot támogatva szerencsétlenül avatkozott bele a hazai belpolitikai csatározásokba, minden jel arra utal, hogy a Trumpnál tartott házkutatás esetében nem erről van szó. Egyrészt azért, mert ahogyan az Új Hét megírta, „egy floridai bíró által nyilvánosságra hozott dokumentumokból kiderült, hogy a hét elején tartott razzia során az ügynökök négy szupertitkos dokumentumcsomagot és hét másik csomag minősített iratot fedeztek fel és vittek el Trump otthonából. A dokumentumok egyik csoportját <<minősített TS/SCI dokumentumokkén>> írták le, ami a <<top secret/sensitive compartmented information>> (szigorúan titkos/érzékeny információk) rövidítése – az amerikai kormányzatban létező titoktartás egyik legmagasabb szintje”. Egyértelmű tehát, hogy az FBI pontosan tudta, hogy mit keres és azt meg is találta, tehát a házkutatás indokolt volt. Másrészt: bárhogyan is végződik, ez az ügy precedens-értékű és mindenképp túlmutat Donald Trump személyén, a republikánusok és a demokraták közötti pártharcokon. Itt, az Egyesült Államok hiteléről, demokratikus elkötelezettségéről van szó. Amennyiben kiderülne – de ez a legutóbbi fejlemények szerint már szinte kizárható – hogy nem jogszerű igazságügyi eljárásról, hanem politikai indokkal történő lejáratásról, megbélyegzésről van szó, akkor ez jóvátehetetlenül tönkretenné az Egyesült Államok bel- és külpolitikai hitelét, tekintélyét (mármint azt, amit Trump még meghagyott mindebből). Harmadrészt: személy szerint kétlem, hogy Joe Biden belement volna egy ilyen kalandorakcióba, különösen olyan körülmények között, amikor Trumpnak egyébként sem áll jól a szénája, már ami politikai ambícióit illeti. A republikánusokat egyre inkább megosztja az ő személye (immár volt alelnöke, Mike Pence is eltávolodott tőle), következésképp 2024-es visszatérése az elnöki székbe több mint kétséges. Egy balul sikerült ügyészségi akció viszont, amelynek nyomán Trump a deep state áldozatának szerepében tetszeleghet még visszahozhatja elszállni látszó esélyeit. Biden túl rutinos politikus ahhoz, hogy ilyesmit megkockáztasson.
Persze, a meccsnek akkor van vége, amikor a bíró lefújja azt. Egyelőre félidőben vagyunk.