Nem lesz könnyű, de muszáj lefordítanom magyarra egy angol szójátékot. A két szó angolul ugyanúgy hangzik, de leírva másképpen néznek ki. Az unseen egyrészt azt jelenti, hogy még nem látott, de hogyha úgy írom le, hogy unscene, azaz néhány betű módosítással, akkor arra utal, hogy még színpadra nem került. Ráadásul, itthon Erdélyben, nem is olyan ritkán, amikor valamit két nyelven, románul és magyarul kell gyorsan megjelentetnünk plakátokon vagy más üzenethordozókon, akkor a tömörség és a kákán csomót keresés elkerülése végett gyakran használjuk az angolt.
Igy történt ez annak a színházi fesztiválnak a tekintetében is, amely ezekben a napokban zajlik Csíkszeredában és a második átírás nyomán ugyanezt a nevet viseli, akár mind a két értelemben: még nem látott, még színpadra nem került előadások. Tehát ánszín.
Egyértelmű, hogy az előadóművészetek terén a vírusjárvány fokozta a kreatívitást és Veress Albertnek, a Csíki Játékszín nemrég kinevezett új igazgatójának a fejéből pattant ki az ötlet, hogy a közegészségügyi szabályozások enyhítésével talán együtt kellenne bemutatni azokat a vizsgadarabokat, amelyeket tavaly a marosvásárhelyi, temesvári, bukaresti, kolozsvári végzős színinövendékek nem tudtak színpadra vinni, Csíkszereda pedig a lehető legjobb helye lenne ennek a közös bemutatkozásnak.
Hiszen itt már igen nagy mértékben sikerült padlóra teperni a vírust, akár a nézők hetven százalékával is lehet előadásokat tartani, látogathatók a cukrászdák, a művészkocsmák, sőt a színház előtt, szabadtéren, még filmvetítések is tarthatók. Ezek pedig arra is megfelelőek, hogy a művészeti egyetemek filmes szakágazatain elkészült vizsga-dokumentumfilmek is a nézők elé kerüljenek, akár más filmekkel is egyetemben. És ha mindehhez még hozzácsapódik egy-két zenekar, akkor minden adott ahhoz, hogy a vírus utáni színházi visszatérés ugyancsak hangulatosra sikerüljön nem csupán Thália papjainak és papnőinek, hanem a közönségnek is.
A művészeti egyetemek vezetőségei, tanárai, rendezői ráéreztek a lehetőségre, felkarolták az ötletet, a házigazda színháznál pedig megkezdődött az utánajárás, hogy két hónap alatt anyagi és szervezési hátteret lehessen biztosítani. Az előző évek más fesztiváljaitól eltérően ugyanis most a társulatok az előadások után nem utaznak el azonnal, hanem vasárnapig, azaz holnaputánig itt is maradnak, és a kibontakozó szakmai beszélgetések, eszmecserék legalább olyan fontosak, mint maguk a színpadravitelek.
Nyugodtan fogalmazhatok tehát úgy, hogy ezekben a napokban igazi színházi nagyüzem van Csíkszeredában. Esténként a Csíki Játékszín ugyanúgy foglalt, mint a Hunyadi László kamaraterem, a Csíki Mozi, a Szakszervezeti Művelődési Ház vagy éppen a Hargita Megyei Kulturális Központ pinceterme. Magyarok is néznek román előadásokat, bukarestiek is megtekinthetik, hogy merre halad majd a jövőben az erdélyi színjátszás. Sőt mi több, a néhány klasszikus mellett hazai és nemzetközi kortárs színpadi szerzők művei is utalnak arra, hogy az utánpótlással semmi baj, a színház és a színjátszás élni fog bármiféle járvány ellenére. És nem csupán online, nem csupán a világhálón, mert mégiscsak az az igazi, amikor a színész és a közönsége az előadások hangulatában talál egymásra.
Az Unscene fesztivál egyelőre sorszámként nem az 1-es, hanem a 0-s számot viseli, a szervezők ezzel utalnak az úttörő, a kisérleti, vagy hogy stílszerű maradjak, a pilot jellegre. És közben arra gondolnak, hogy az elkövetkező években esetleg nemzetközivé is kiterjeszthetnék, felkeltve a hazai és külföldi turisták figyelmét-érdeklődését. A lelkesedést látva, álmaik beteljesülhetnek. Megteremtve egy kisváros nagy, közös színházát.