Vélemény

A vírustagadó és oltásellenes harsány közösségimédia-háború közepette üdítő hír a nem túl hangos oltáspártiak számára, hogy ma kezdték az oltás harmadik adagjának beadását a veszélyeztetett csoportok számára. Orvos ismerősöm mondta, hogy ez rendkívül fontos, főként az idősek számára.

Németországban vasárnap választottak. Az eredmény – amint az várható volt – lesújtónak bizonyult. A németeknél a háború utáni évtizedekben két pártalakulat (voltaképpen egy pártalakulat, a szociáldemokrata és egy pártszövetség: a kereszténydemokrata CDU és a keresztényszociális CSU gyakorolta a hatalmat.

Egy rejtvényújságban olvastam gyerekkoromban azt a feladványt, amelyben egy halálra ítélt utolsó kívánságként maga választhatta meg a kivégzés módját, elég, ha csak egy mondatot mond. Ha igazat szól, felakasztják, ha hazudik, lefejezik.

Azt hiszem, már egyre kevesebben vagyunk, de én még mindig nem tudok kigyógyulni abból az újságírói szokásomból, hogy bármiféle magyarázatok, kommentárok, visszhangok helyett próbáljam megkeresni az elsődleges forrást, és így tettem a legutóbbi, marosszentgyörgyi RMDSZ kongresszus alapdokumentumával is, a Szívügyünk a család, nem túlságosan eredeti című cselekvési tervvel.

A szinte kizárólag magyar nyelvű közegben felnövő székelyföldi gyermekek román nyelvtanítása, -tanulása ezért továbbra is kimondottan fogas kérdés, sőt mi több, a szakemberek már le is mondottak a kétnyelvűség, a bilingvizmus fogalmának a használatáról, és inkább a diglosszia kifejezést emlegetik.

Első ránézésre úgy tűnhet, hogy egy joghézag miatt Románia parlamentje sohasem vitathat és nem is szavazhat meg bizalmatlansági indítványt, ha a két ház együttes házbizottságának többsége ezt nem akarja. Miről is van szó?

Most, hogy aludtunk rá néhányat és elolvastuk a vonatkozó kommentárokat, elemzéseket, kissé letisztult a kép az RMDSZ kilépéséről a román kormányból.

Megkérdezték Sophie Schönberger jogászprofesszort, hogy megmenekülhet-e a pusztulástól a demokrácia. A német gondolkodó, aki februárban megjelent könyvében a demokrácia válságának okát és gyógymódját keresi, azt válaszolta: „Igen, ha belátjuk, hogy a demokrácia nem az elitek párbeszédéből tanulható, hanem csak a mindennapi életben sajátítható el. Például a kocsmában…”

Kosztolányi portugálul olvasott, amikor még nem tudott portugálul. Leírja, mekkora öröm volt egy regényben már ismerős szófordulatokra lelni. Amikor a francia nyelvtant tanulmányozta, rájött, hogy aki ismeri a frank grammatikát, az nemcsak okosabb lesz általa, hanem becsületesebb is, hiszen ez a nyelv mind értelmi, mind erkölcsi tekintetben tisztít.

Nyolcszáztíz ezerre becsülik a baszk nyelvet beszélők számát. A baszkok úgy tartják, hogy 810 ezren vannak, mert baszk az, aki baszk nyelven beszél. És nagyon büszkék a világon egyegyetlen egy más nyelvhez sem hasonlító nyelvükre, büszkék kultúrájukra, az általuk lakott területek szépségeire, a konyhaművészetükre, s mindarra, ami a baszk identitáshoz köthető.

Dermedve néztem mintegy száz méterrel magam előtt a mackót. Szombatról vasárnapra virradó éjszaka volt, Szárhegyen tartottam a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete 30+1 éves ünnepségéről szálláshelyem felé.