Vélemény

A Kollokvium mostani ? tizenkettedik ? kiadása alkalmával találkoztam Pál Árpáddal, aki a város polgármestere volt a Kollokvium gyergyószentmiklósi újraindítása idején. És jelentős támogatást nyújtott ahhoz, hogy ez a rendezvény letelepedjék a városban, és megerősödjék. De, ezt megelőzően, támogatta a gyergyói színházalapítást is: a Figura Stúdió Színház létrehozását ? és életben tartását. (tovább…)

Azt hiszem nem vagyok egyedül azzal a benyomásommal, hogy lassan-lassan nemcsak a közönség, a választópolgár fáradt bele, lett közömbös, illetve ábrándult ki és unta meg az állandó politikai csatározásokat, hanem maguk a politikusok is apatikusak lettek, kiábrándultak saját ? gyakran csak szimulált, kénytelen-kelletlen eljátszott ? szerepükből. (tovább…)

A múlt héten ünnepeltük a Magyar Kultúra Napját. Magam is részt vettem az ünnepségeken, s el kellett gondolkodnom azon, hogy mit is ünneplünk tulajdonképpen? Mi is az a jelenség, melyet a kultúra szóval illetünk? És milyennek kell lennie a kultúrának, ha ráadásul még magyar is?  (tovább…)

Nagyon jól tudják a kedves hallgatók, hogy 1989 óta ezen napon, azaz január 22-én ünnepeljük a Magyar Kultúra napját, méghozzá annak emlékére, hogy a korabeli, megsárgult papírlap tanúsága szerint Kölcsey Ferenc, 1823-ban, ezen a napon tisztázta le Szatmárcsekén a Himnusz kéziratát. (tovább…)

Ne ítélkezz, hanem segíts! ? ez lenne Ferenc pápa egyik üzenete, a sok közül. ?Az egyháznak nem az a dolga, hogy ítélkezzék, hanem az, hogy felkeresse a szenvedő embereket? ? mondotta a Pápa. Az, hogy írt vigyen neki a testi és a lelki sebekre. Hogy a szegények, a kiutasítottak, a foglyok, a tévelygők segítségére siessen; enyhítse a helyzetüket, s ha lehet, jó útra vezesse őket. (tovább…)

Percig sem csodálkozom azon, hogy a politikusok diskurzusai nem őszinték, vagy hogy nem a valós viszonyokat és szándékaikat kommunikálják (a polkomm, a hazudozás szinonímája lett mindenfele), ez egyre kevésbé szokás, viszont jobb helyeken elemzők viszonylag koherens és átfogó értelmezését adják a politikai történéseknek. (tovább…)

A napjainkban zajló politikai viták folyamatosan értékekről szólnak. A szembenálló felek mindegyike ?európai értékekre? hivatkozik.

A liberálisok számára az európai szabadság legfőbb garanciája az egyéni akarat korlátlansága. Minden, ami az egyén önérvényesítésének útjában áll, negatív érték, s ekként elutasítandó. A liberalizmus egyetlen korlátot hajlandó elfogadni: szabadságunk addig terjedhet, amíg mások szabadságát nem korlátozza. (tovább…)

Az új esztendő első hónapjának a közepén, január tizenötödikén, arra kérem a kedves hallgatót, hogy tegye szívére a kezét és vallja be töredelmesen, hogy mondjuk a szilveszter után eltelt közel két hét alatt egyéni célokra használta vagy sem munkahelyi számítógépét, netán valamilyen más kütyüt, amelyek minden kompjúter körül úgy rajzanak, mint a méhek?  (tovább…)

Hallgassa meg!

Manapság mindenki politizál. Persze, csak kényelmesen… Nehogy megártson. És ezért aztán olyan a világ, amilyen. Valentin Nicolau darabját látva jut mindez eszembe. Hétfőn a Tévészínházban láthattuk ezt a darabot. A címe: Taps Lénának ? a váradi ArtEmotion színháztól átvett és tévére adaptált produkció. Magánszínház, független színház az állami tévében. Demeter András Istvánnak, az adás vezetőjének köszönhető, hogy befogadták oda. (tovább…)

Új közéleti botrány van kibontakozóban, melynek középpontjában a börtönben írt tetemes számú tudományosnak mondott termelés ? maradjunk ennél a kifejezésnél, hiszen nem tudni, hogy a fegyenc-tudósok műve milyen formában fog hasznosulni, milyen piacra készül egyáltalán? Vagy öncélú játszmákról, jogi kiskapuk kihasználásáról van szó, mely csak a büntetés megrövidítését célozza? ? áll. És, mint rendesen, a közéleti témák, botrányosak vagy sem, de (a társadalom nagyméretű hálózatosodása folytán) mindig sokkal szélesebb körben vetnek föl kérdéseket mint azt a szűken értelmezett téma bekeretezné. (tovább…)

Angela Merkel még abból az erősen túlzó és ideológiai elfogultságokra alapozott hipotézisből indult ki, hogy minden bevándorló menekült, s ekként a Willkommenskultur Németországa az észak-afrikai háborúk borzalmai után a biztonságot, jólétet, a nyugalmat fogja számukra jelenteni. Azaz ? az Amerikai Egyesült Államokba évszázadokon át betelepedett eltérő nyelvű, kultúrájú, sőt bőrszínű bevándorlókhoz hasonlatosan (itt nem a négerekre, hanem a kíniakra, japánokra, indiaiakra, vietnamiakra etc. gondolok) ? a jövevények lelkesen beolvadnak a német nemzetállamba. (tovább…)