Már a görög válság kapcsán nyilvánvalóvá vált, hogy a német kormányzat ? a befolyása alatt álló Európai Központi Bank révén ? a görögökre diktatórikusan kényszerítette rá akaratát, annak ellenére is, hogy Görögország eladósodásáért a németeket és a franciákat csaknem akkora felelősség terheli, mint a görögöket. A görög közvélemény kénytelen volt alávetni magát az úgynevezett Trojka diktátumainak. Azt, hogy a németek által kikényszerített megszorítások valóban eredményre vezethetnek, egyetlen felelős szakember sem tarthatja valószínűnek. A hatalmas, s a megszorítások következtében feltehetőleg tovább növekvő hatalmas adósság visszafizetésére nincs valóságos esély.

És alig ?zárult le? a görög válság, Angela Merkel emberjogi argumentumokra alapozva az Uniós alapszerződés két meghatározó tételét a Schengeni határok védelmére, illetve az illegális bevándorlók kiutasítására vonatkozó passzusokat ? gyakorlatilag önhatalmúlag ? hatályon kívül helyezte. Ezeknek a lépéseknek a következményeként olyan menekült és kivándorló áradat indult el Németország felé, melyet már Európa leggazdagabb államai sem képesek elviselni. Angela Merkel, bár továbbra is ragaszkodik elképzeléseihez, egyre inkább elveszíti a német népesség támogatását is. A Die Welt című lap egyik múlt heti számának véleményrovatában az európai államfők tanácskozásáról írva Henryk M. Broder a kancellárasszony által felröppentett szlogen, a ?Wir shaffen es!? (azaz ?Sikeresen végigcsináljuk!?) igéjének kétértelműségéből szójátékot csiholva, így jellemezte a ? görögökkel folytatott tárgyalások befejezésének reggelén még csibefriss, mára azonban fáradt, szavaiban is nehézkes és sokszor inkoherens ? Angela Merkelt: ?Die Frau ist geschaftt!? (azaz ?A hölgy összehuttyant!?).

Angela Merkel kimerültséghez (ez a geschafft szószerinti jelentése) természetesen az is hozzájárulhatott, hogy nemrégen nyilvánosságra jutott: a Volkswagen ? alapos gyanú szerint ? a kormányzati szférákig ismert és akceptált csalást követett el. Mivel a dieselmotorok üresjáratban jóval kevesebb káros anyagot bocsátanak ki, mint rendeltetésszerű használat esetén, a megbízhatóság igazi mintaképeinek tekintett német szakemberek olyan ? a gyár műszaki színvonalához méltó ? high-tech szoftvert dolgoztak ki, mely az előbbit tüntette fel utóbbi gyanánt. A csalás nem csupán a német autóipart, de magát a Made in Germany védjegyet is ? egyelőre felmérhetetlen ? arányban érintheti. A Volkswagen részvényeinek árfolyama máris 20 százalékot zuhant.

Néhány napja az is kiderült, hogy a német labdarúgás nagyágyúi (köztük a világ egyik leghíresebb labdarúgója, Franz Beckenbauer és a német Labdarúgó Szövetség elnöke, Wolfgang Niersbach) az Adidas-főnök Dreyfus közreműködésével egyszerűen megvásárolták a 2006-os labdarúgó világbajnokság megrendezésének jogát. Ehhez öt ázsiai szavazatot kellett 6,7 millió euróért felvásárolniuk. Az érintettek próbálnak tagadni, de a bizonyítékok tartják magukat.

S hogy a sorozat teljes legyen, a napokban a székelyföldi Kálnoky grófok egyik leszármazottja, az európai hírű publicista, Kálnoky Boris (ejtsd: Borisz) a magyarországi TV2 műsorában azt is elmondta, hogy a német sajtó tudósítóit főnökeik jobbára áttételesen, de félreérthetetlenül utasították arra, hogy a bevándorlás témájára kizárólag pozitív (azaz a német kormányzat ideológiáját és döntéseit igazoló) tudósításokat szerkesszenek. S a magyar ATV Start című műsorában azt is elmondta, hogy Orbán Viktorról és Magyarországról hosszú időn át lapjának, a Die Weltnek a vezetői is kizárólag a ?nacionalista és fasiszta? jelzőket tartották elfogadhatóknak.

Minderről persze eddig is lehetett tudomásunk. Nemcsak Udo Ulfkotte magyarra is lefordított Megvásárolt újságírók. Hogyan irányítják a politikusok, a titkosszolgálatok és a pénztőke Németország médiáját? című könyvéből, de Marcel Barters, Albrecht Müller, Eva Hermann és mások könyveiből is. (A tekintélyes kiadóknál megjelent, gyakorta bestsellerré váló kötetek listája túlságosan hosszú volna ahhoz, hogy akárcsak töredékesen idemásoljam.) Gerhard Wisnewski Eltitkolt, eltussolt, elfeledett. Ami 2015-ben a lapokban nem volt olvasható címen vaskos évkönyvet is rendszeresen kiad. (Én itt az idei évkönyv címét idéztem.)

Hogy mindennek ellenére is háborítatlanul folyhat a sajtómanipuláció, annak egyszerű oka van. A tőkeerős, nagypéldányszámú lapoknál, ha valaki kísérletet tesz arra, hogy kilépjen a sorból, repül, hogy a lába sem éri a földet. A német társadalom pedig túlságosan is atomizált, konformista, megfélemlített ahhoz, hogy egy alternatív sajtó kialakítására tett kísérlet sikerrel járhasson. A mai német polgár a 66. szonett William Shakespeare-jével mondhatja el: ?Fáradt vagyok, ringass el, ó, halál:/ az Érdem itt koldúsnak született/ és hitvány Semmiségre pompa vár/ és árulás sújt minden szent hitet/ és Becsületet rút gyanú aláz/ és szűz Erényt a gaz tiporni kész/ és Tökéletest korcs utód gyaláz/ és Érc-erőt ront béna vezetés/ és Észre láncot doktor Balga vet/ és a Hatalom előtt néma a Szó/ és Egyszerű kap Együgyű nevet/ és Rossz-kapitány rabja lett a Jó. Fáradt vagyok? jobb volna sírba mennem:/ meghalnék, csak ne hagynám el szerelmem!?

A tényekkel mindenki tisztában van, de senki nem hihet abban, hogy a pénzarisztokrácia sajtókartellek révén működtetett hatalma megtörhető. Akaratuk ellenére ugyan, de még a sajtómanipulációkat leleplező disszidensek is a hazugságok rendszerének stabilitását alapozzák meg, hiszen azt a benyomást keltik az olvasóban, hogy ha mindezt el lehet mondani, akkor a vélemény mégiscsak szabad. Ez a tudat azonban a sok-sok apró és konkrét hazugság hatékonyságát aligha csökkentheti? S ha Shakespeare Angliájában ez volt, és Angela Merkel Németországában ez helyzet, mit mondhatunk mi, mai kelet-európaiak?

Mi is egyre fáradtabbak vagyunk? S számunkra már a szerelem is puszta szex?