Vélemény

A populizmus azért ?paranoiás politika?, mert ha valamennyire is következetes lenne, akkor maga alatt vágná a fát, azaz eszméinek kiteljesítéséért, maga ellen kellene hogy forduljon, a mindenestől korruptnak mondott, a nép ?tiszta akarata? ellenében hatalmat gyakorló elit ellen kellene hogy föllépjen. Ahol a populizmus van hatalmon, ott viszont az is megeshet, hogy a ?népet kell leváltani?, vagy legalábbis olyan tömeggé, manipulálható masszává gyúrni, amelyik észre sem veszi, hogy éppen azok ? az a politikai elit, vagy hatalmat így-úgy kisajátító klikk és vezér ? fosztják meg önálló akaratától, akik arról papolnak, hogy a meghatározónak a vox populi-nak kell lennie. (tovább…)

Minket efféle veszély még nem ?fenyeget?, mi itt, Kelet-közép Európában meglehetősen macsó társadalmakban élünk, a világ más tájain azonban egyre eltökéltebben halad előre egyfajta ? nem anya-, hanem nőjogú ? társadalom (femmiarchátus) kialakulása. A német Phoenix tévé adatai szerint a nők éves átlagban 1 százalékkal növelik az előző évhez viszonyított részvételüket társadalmaink irányításában. (tovább…)

1991-ben az Egyesült Nemzetek Szervezete számára a nagy tömegben menekülők még nem jelentettek semmiféle problémát, nem úgy mint huszonnégy esztendő teltén, azaz napjainkban. Így nem csoda, hogy akkortájt a diplomatáknak bőven maradt idejük arra, hogy a négy évszak közül nyilvánvalóan őszre, éppen október elsejére kitalálják az Idősek Világnapját, amelyet azóta minden esztendőben világszerte megünnepelnek. Vagy talán nem is ez a helyes kifejezés, hiszen bizonyos életkort fölött az idő múlását nem nagyon szokták örömújjongásokkal fogadni, hanem a legjobb esetben megemlékeznek róla. (tovább…)

Hallgassa meg!

Laczikó Enikő-Katalin államtitkár, a Román Kormány Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője nagyon szép üzenettel köszöntötte a Nemzetiségi Színházi Kollokvium XI. kiadását, a Gyergyószentmiklóson állandó otthont kapott rendezvényt. ?Nagy öröm számomra ? ítja az államtitkár asszony -, hogy a hazai színjátszás egyik legnagyobb múltú rendezvényének lehetünk fő támogatói.?  – Mi is örvendünk, hogy így látja ezt. Mert ez arra enged következtetni, hogy a Román Kormány Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala a jövőben is fő támogatója lesz a Gyergyói Kollokviumnak. (tovább…)

Sokan és sokmindent elmondtak már a hazai politika bájos és megható tartalmatlanságáról, kiüresedett kliséiről és üresjáratairól, arról, hogy csupán formális szempontból működik, úgy ahogy, leginkább tehetetlenségi erők hatására, és ennyiben érdektelenségben, kiábrándultság légkörében tengődik. A román és benne a rommagyar politikában pedig, a leginkább arról van szó, hogy a teljes mezőny megkettőződött, mert a valós történések a kulisszák mögé vonultak, rejtenivalók, míg amit a közönségnek mutatnak, az lényegében szemfényvesztés, a politika szimulákruma. (tovább…)

Németország a Wilkommenskultur, magyarán egyfajta üdvözléskultúra lázában ég. A Willkommen-t ugyan magyarra ?Isten hozott!?-ként is lehet fordítani, de az már rögtön zavart okozhat, hiszen máris felvetődhet a kínos kérdés, hogy kinek az istene? S a választ követően egyáltalán nem bizonyos, hogy továbbra is kivétel nélkül szívesen látjuk egymást. (tovább…)

Láttam azt a szép fotót a facebookodon ? szólít meg románul az a kolléganő, aki Hargita megyéből tudósítja az egyik országos romániai hírügynökséget. És szinte azonnal hozzá csatlakoznak még ketten, a második román kolléganő szintén hírügynökségnek dolgozik, a harmadik pedig a közszolgálati tévének. Szóval nagyon szépek azok a piros bogyók ? állapítják meg immár együtt, mind a hárman – , nem mondanám meg, hogy mi a nevük románul? (tovább…)

Hallgassa meg!

Gyászolják a sajtót. A nyomtatott sajtót, amely napjainkban kimúlik. Lassan, de biztosan. A 90-es években még virágkorát élte. A szabad beszédnek köszönhetően óriási, soha nem látott példányszámot értek el a lapok. Már-már azt hittük, itt van a paradicsom. Aztán az olvasók kezdtek rájönni, hogy hazugság szinte minden szó, ami a lapokban megjelenik. A leírt szövegből kábé annyi igaz, mint a politikusok szavából ? vagy még annyi sem. Mert megjelentek a gazdasági érdekű torzítások: az újságcikkek rejtett reklámokká váltak. (tovább…)

Elképzelni is nehéz azt a temérdek frusztrációt, amit a kommentariátus (megköszönve TGM-nek találó kifejezését), a közösségi- és mindenféle média névtelen és arctalan (nem szó szerint értendő: a troll és annak kodása már pofával is megy pompásan) gonoszai kifejezésre juttatnak, és vége-hossza nincs annak a rengeteg ocsmányságnak, amit ?magyar emberek? (hogy egy üres, de egyre hangzatosabb politikai reklámból származó szóképet használjak) egymásra, másokra, sőt az egész kerek világra mondanak. (tovább…)