Vélemény

Megjelent a 2005-ben kiadott nagy Magyar?román szótár párja, a 120 000 címszót tartalmazó Román?magyar szótár ? ez az igazi karácsonyi ajándék! Mert egy ilyen szótár közel hozza, bejárhatóvá teszi két nyelv világát. S e két nyelv nem más, mint a magyar és a román. Az ő közeledésük, e két nyelv beszélőinek a közeledése valósul meg e szótárak létével, kiadásával. (tovább…)

Régóta figyelem és elemzem, ahogy a romániai politikai osztály, vagy legalábbis annak mainstreamje, egyre inkább elveszíti reprezentációs ? a polgári közösség érdekeit artikuláló és kifejező képviseleti ? képességét, és ahogyan a valódi megújulás és a hitelesség visszaszerzésére tett erőfeszítések helyett, felelősséghárításra, rejtőzködésre és ezzel további hitelvesztésre rendezkedik be. (tovább…)

Időnként a magyarországi sajtóban is közlök írásokat, s a 90-es évek elején, még bukaresti tanárként, a Timpul című napilapban is heti rendszerességgel közöltem jegyzeteket. A kölcsönös kétnyelvűségre vonatkozó ötleteimmel mindkét (egyébként nem különösebben nacionalista) olvasóközönséget sikerült sokkolnom.

Rá kellett ébrednem, hogy egy többségi állampolgár (nemzetiségétől függetlenül) ezzel a fogalommal egyszerűen nem tud mit kezdeni. Angolul, franciául, németül megtanulni sikk, de magyarul, szlovákul, szerbül, románul…, no de kérem! (tovább…)

A kiadvány, amit a jegyzet megírása előtt többször átlapoztam, méreteinél fogva könyvnek nem mondható, ezért ha imakönyvnek nem is, de nyugodtan nevezhetjük imafüzetnek. A hallgató egy A5-ös formátumon képzeljen el negyven oldalt, ez a méret egy kettőbe hajtott ív papírnak felel meg, de a papír minősége sokkal jobb és tartóssági mutatója is sokkal nagyobb a megszokottnál. És nem véletlenül, ugyanis egyrészt szüksége van rá a fekete-fehér valamint színes fényképeknek, másrészt pedig a hétköznapinál jóval nagyobb betűknek, amelyek arra szolgálnak, hogy az idősek akár szemüveg nélkül is olvashassák. (tovább…)

Hallgassa meg!

Újabb nagy húzásra készülünk: azt szeretnénk, hogy 2020-ban Kolozsvár Európa kulturális fővárosa legyen. S hogy ezt elérjük: sorsára hagyunk egy…

Nem olyan régen Brassóba utaztam vonattal és azon morfondíroztam magamban, hogy a személyvonat éppen olyan sebességgel ? vagy éppen lassúsággal ? döcög, mint ezelőtt több mint száz évvel, hiszen valamikor, egy régi-régi újságban kezemben jártak a korabeli menetrendek és a Csíkszereda-Brassó közötti távot majdhogynem annyi idő alatt tette meg a gőzös, mint ma a villanymozdony. (tovább…)

Hallgassa meg!

Az Iszlám Állam terror-támadásai óta állandó ? és mardosó! ? kétségek között élünk. A terroristák az egyik legfőbb emberi értéket pusztítják: az életet! És teszik ezt a maguk ? és a mások! ? életének feláldozásával. Mert a terrorista miután ölt, önmagát robbantja föl. Mi értelme van ennek? (tovább…)

A szélsőséges iszlám, politikai terrorizmus létező globális kihívás, amelynek fenyegetése, sőt gyakorlata  ? annak egy nagyon erőszakos újterrorista formája az Iszlám Állam ? az Al-Kaida vérengzéseit követően, ismét felütötte fejét Nyugat Európában. A kalifátus megteremtésére törekvő terrorszervezet taktikát váltott és nem csak az általa uralt, illetve leigázni próbált területeken gyilkol és terjeszti a terror és félelem minden formáját, hanem Iraktól Szíriától, és Libanontól, illetve Jementől vagy Egyiptomtól, stb., (tovább…)

Az emberi társadalmak létének alapja az erkölcs. Az erkölcsi kategóriák pedig az igazságérzeten alapulnak. Hosszú időn át úgy vélték, hogy az igazságérzetet, illetve az önzetlenséget, az erkölcs e két legfontosabb kategóriáját megalapozó empátia genetikai eredetű. A tudósok számára azonban komoly rejtélyt jelentetett, hogyan is alakulhatott ki, és főként egy mindinkább egyéni önzésre alapozott világban hogyan maradhatott fenn az igazságérzet és az önzetlenség?  (tovább…)