A MOL magyarországi kútjaiban nem lehet ingyen pisilni. Akkor sem, ha vásároltál benzint, és akkor sem, ha nem.
Ez elég borzasztó. Én elég pisilős vagyok, Olaszországban hol itt, hol ott kapott el a láz, és akárhová bekéreztem, minden vendéglőben és kiskocsmában megengedték, hogy használjam a mosdót.
Lassan már a levegőért is fizetnünk kell – sóhajtozott édesanyám időnként. Hát a levegőért még nem, de íme, más, nem kevésbé fontos dolgokért igen.
Ha lett volna MOL-applikációm, akkor semmi gond nem lett volna. Pontosabban: volt, de nem magyarországi, hanem romániai.
Érdekes ez is: Európa egyesül, a világ globalizálódik, de az applikációk nagyon is határokhoz kötöttek. Olyan jelenség ez, mint az OTP, amely egyáltalán nem „beszél magyarul” Romániában, holott itt magyarok is vannak szép számmal.
Amikor először hallottam az Egyesült Európáról, nem erre szerződtem, Élet elvtárs. Hanem szabadságra, nyitottságra, gondtalan pisilésre. Alapvető, szép, végtelen dolgokra.
Ez sem sikerült.
