A vírustagadó és oltásellenes harsány közösségimédia-háború közepette üdítő hír a nem túl hangos oltáspártiak számára, hogy ma kezdték az oltás harmadik adagjának beadását a veszélyeztetett csoportok számára. Orvos ismerősöm mondta, hogy ez rendkívül fontos, főként az idősek számára. Állítását meg is indokolta: elmondta, hogy szűkebb családja és szoros baráti köre antitest-tesztet kért. A teszt eredménye pedig egyértelműen jelzi, hogy minél korábban kapták meg az oltást és minél magasabb az oltottak életkora, annál kevesebb antitesttel rendelkeznek, így míg a gyerekek – immár huszonéves fiatalok – mondhatni immunitással rendelkeznek, az ötvenesek antitestszáma alacsonyabb, de még jelentős védettséget biztosít, a hatvanon túliak antitestszáma azonban rohamosan csökkent. Tehát saját példán igazolta azt, amit a kérdésben jártasabb kollégái is javasoltak, hogy a veszélyeztetettebbeknek meg kell ismételni az emlékeztető oltást.
Tehát újranyíltak ma az oltóközpontok, vagy legalábbis egy részük, s az orvosok arra is felkészültek, hogy netán nagy lesz az érdeklődés az első napokban, ugyanis akik eleinte siettek, hogy oltást kapjanak, azok bizonyára most is az első igénylők között lesznek.
Másik ismerősöm beszámolt róla, hogy tizenéves, aktív sportoló gyereke is megkapta az oltást, egyrészt elővigyázatosságból, másrészt pedig azért, hogy elkerülje az időszakos tesztelések kellemetlenségeit. Kisebbik gyereke is hamarosan betölti a tizenkét évet, ő is sportol, és ő is szeretné az oltást, de megkérte szüleit, ne verjék ezt nagydobra, mert… kicsúfolják, kiközösítik az osztálytársai.
Tény, hogy a covid-19-cel kapcsolatos statisztikák egyre szomorúbbak, a fertőzések száma rohamosan növekszik, mint ahogy nő a kórházak intenzív osztályán kezelt betegek, illetve a járvánnyal kapcsolatos betegségekben elhunytak száma is.
Az oltáspártiak beoltatták, beoltatják magukat, de már egyre kevesebben próbálkoznak meggyőzni a kételkedőket és az oltástagadókat az ilyen jellegű védekezés szükségességéről. Amúgy általában a védekezés szükségességéről már-már nem illik beszélni, ugyanis, ha szétnézünk az utcán, a boltokban, a templomokban, a zsúfolt bevásárlóközpontokban, a legtöbben nem viselnek maszkot, vagy ha igen, az inkább tokamelegítőnek szolgál, mint a ki- és belélegzett levegőt megszűrő, a vírusokat visszatartó maszknak.
Mindenki véleményét tiszteletben tartom, az oltáspártiakát és az oltástagadókét egyaránt. Ha őket ez vagy az a meggyőződés boldogítja, ám legyen. Amit nem értek és nem tudom elfogadni az az, hogy a legvehemensebb vírustagadók és oltásellenesek megvezetettnek, nyájszelleműnek, gondolkodásra képtelennek, megalkuvónak s még ki tudja minek el nem mondják azokat, akik nem értenek egyet velük. Ezzel a bizonytalankodókat is eltántorítják a védekezés lehetőségének megteremtésétől, a társadalmi kontroll negatív előjelű lett ezáltal, hogy a lassan többséggé vált oltásellenesek visszarántják a többieket is. Nem értem, miért baj számukra az, ha valaki beoltja magát. Attól az még ugyanaz az ember marad, a barárja, a testvére, a komája, a közeli munkatársa vagy a szomszédja, akivel eddig gondban, bajban és örömben egyaránt osztozott. A vírus ezek szerint a lelket és megmételyezte, újabb áthidalhatatlan szakadékokat hozott létre az emberek között. Most már nemcsak a politikai nézetkülönbségek mentén különböztetik meg az embereket, hanem a járványhoz és az oltáshoz való viszonyulásuk alapján is. Nem tudom mire vezet ez a megosztás, de sejtem, hogy semmi jóra.
Abban bízom, hogy a védekezési próbálkozások, az oltás szélesebb körben való elterjedése, az orvostudomány fejlődése ezt a világjárványt is visszaszorítja előbb-utóbb, ez a betegség is kontrollálható, kezelhető lesz, s akkor talán az indulatok is csillapodnak, közelebb kerülünk a normális életünkhöz. S akkor talán csitul a harság véleménynyilvánítás is. Legalább ebben a témában…