Ambrus Attila: Egy pohár schengeni bor

Schengen egy kis bortermelő városka a luxemburgi Remich kantonban, az ország legdélkeletibb pontján, közel a német–francia–luxemburgi hármashatárhoz. Neve akkor vált ismertté, amikor 1985. június 14-én, a városkán átfutó Mosel folyón az épp ott horgonyzó Princesse Marie-Astrid hajó fedélzetén az NSZK, Franciaország és a Benelux államok aláírták a schengeni egyezményt.

Mifelénk akkor kezdték sűrűn emlegetni, amikor a schengeni vízum megszerzése oly fontos volt azoknak, akik Nyugat-Európa államaiba igyekeztek. Ez nem is volt olyan egyszerű. Mint sok mindenhez akkor, és sok mindenhez ma is, ismeretségre volt szükség.

Az RMDSZ legeredményesebb szlogenje volt akkor a Vízum nélkül Európába! Még akkor is, ha a sikerrel vett választások után már azon poénkodtak a Székelyföldön, hogy lám, egyesek vízum nélkül utazhatnak Bécsbe, a gazdák pedig nem hajthatnak a szekereikkel az európai utakra.

Miként az RMDSZ-nek a legsikeresebb kampányígérete volt a vízum eltörlése, úgy Romániának is az egyetlen beteljesületlen országprojektje maradt a személyek és áruk szabad mozgását lehetővé tevő schengeni csatlakozás. A schengeni térségben jelenleg mintegy 420 millió ember él, és közel 3,5 millióan ingáznak naponta a térségen belül főként munkavégzés céljából. Az Európai Bizottság becslései szerint a határkorlátozások évente akár 5-18 milliárd euró veszteséget is okoznának az európai gazdaságnak.

Nekünk, romániaiaknak elsősorban presztízskérdés a csatlakozás, noha az sem mellékes hozadéka lenne, ha az áruszállítóknak nem kellene kilométeres sorokat állniuk a román–magyar határnál vagy ha a kiskorúak külföldi utazásához nem kellene közjegyzői jóváhagyást adnia az itthon maradó szülőnek.

A csatlakozást bizonyos technikai feltételekhez kötik. Például a schengeni határok hathatós védelméhez. Ehhez Románia biztosította is a műszaki felszerelést. Erre hivatkozik a leghangosabban, amikor felvételét kéri. A schengeni tagállamok mégsem sietik el a csatlakoztatást. Lehet azért, mert információik vannak a keleti határ menti csempészet mértékéről? Lehet azért, mert úgy érzik Románia EU-s csatlakozását is elsiették? Lehet, hogy gazdasági és/vagy politikai érdekből?Ki tudná? Tény, hogy mindig közel kerülünk a felvételhez az elit klubba, aztán valahogy valaki elhúzza a száját, és visszaültet a cserepadra. Jó néhány éve Hollandia volt a megakasztó. Most Ausztria.

Az Európai Parlament 547 szavazattal a 49 ellenében szorgalmazta Románia és Bulgária felvételét a schengeni övezetbe. Elfogadott nyilatkozatukban bírálták az Európa Tanácsot, amiért az annak ellenére nem hozott még döntést Bulgária és Románia csatlakozásáról, hogy a két ország már rég teljesítette az előírt feltételeket.

De Ausztria ellenáll: Nem, nem és nem!

Múlt héten Szijjártó Péter magyar külügyminiszter tett udvarias próbálkozást a sógorok álláspontjának megpuhítására. Felkérte Ausztriát, hogy ne akadályozza tovább Románia schengeni csatlakozását. „Szeretném innen udvariasan, de határozottan megkérni – hogy a felszólítani szót ne használjam – osztrák barátainkat, hogy ne akadályozzák Románia schengeni csatlakozását idén ősszel” – mondta Szijjártó Péter. Aki hozzáfűzte, hogy Magyarország nemzeti érdeke a mielőbbi román schengeni csatlakozás. Ez tíz új határátkelési pontot jelentene a két ország közt, és akkor már nem kellene várakozni sehol a határon.

Kiemelte, hogy Románia Magyarország harmadik legfontosabb exportpiaca és a magyar tőke kedvelt befektetési helye Románia. Ráadásul a két országnak nemzeti közösségeik élnek egymás területén. 

Kétségtelen, hogy nekünk, erdélyi magyaroknak is jó lesz, ha az anyaország felé vagy vissza eltűnne a határ. Erre koccinthatnánk egy is pohár schengeni borral.   

(tovább…) Continue Reading

Sarány István: Esti mese

Sötétedés után ne nagyon járkáljanak az üdülőtelepen, mert előfordulhat, hogy medvével találkoznak – figyelmeztetett a pedagógusszövetség szovátai vendégházában a kedves recepciós. Mit nekünk egy medve? – válaszoltunk magunkban (mert azért annyira jól neveltek vagyunk mi is, hogy nem nevetjük szembe a jó szándékú figyelmeztetőt), és nekivágtunk a városnak, majd a figyelmeztetést ignorálva, sötétben tértünk vissza a szállásra.

Continue Reading

Székedi Ferenc: Magyar Bukarest

A sétáló utcába, a Keleti Kárpátok Nemzeti Múzeumának helyi részlegére, a Bukaresti Városi Múzeum hozta el a Magyar Bukarest. Egy szórvány története című kiállítását, amely két teremben, több fejezetre bontva, alaposan dokumentált történelmi összeállításokban, képzőművészeti munkákban, fényképekben  mutatja be, hogyan kerültek az évszázadok során a magyarok a román fővárosba, ott hogyan éltek, hogyan alakították ki saját intézményrendszereiket.

Continue Reading

Sarány István: A Prisma 35 éve

Iskoláskoromban nagyon szerettem a fizikaórán bemutatott fénytani kísérletet, lenyűgözött az, ahogyan az üvegprizmán megtört a fény, illetve az, ahogyan a fehér fény szivárványszínű, legyezőszerűen kinyíló fénynyalábbá vált. Ez a kísérlet rávezetett arra a felismerésre is, hogy mindenben, bármilyen egyszerűnek, egyszínűnek tűnjék, gazdag változatosság rejtőzik, színek tobzódnak. Csak éppen meg kell keresni a megfelelő eszközt, amivel nézzük. S ez az eszköz lehet egy csiszolt üvegdarab, de lehet a szemünk vagy a szívünk. Látni kell és befogadni a szépséget, ami körülvesz bennünket. A nézést és a befogadást azonban meg kell tanulni.

(tovább…) Continue Reading

Bíró Béla: Öröklődések

Nyugaton közszájon forog a szellemesnek szánt bon mot ,miszerint a felnőttek a hülyeséget a gyerekeiktől örökölik. Mindez persze azokra a gyermeteg ideákra vonatkozik, melyek a mai világ szellemiségét fokozatosan megbénítják. Hogy csak néhány példát említsek közülük: a társadalom csupán a képzeletünkben létezik: egyetlen valóság az individuum; a férfi és a nő közt nincs semmi lényegbevágó különbség, a (mint láttuk nem is létező) társadalom tesz férfiakká vagy nőkké bennünket; a családnak, melybe születünk, a helynek, ahol meglátjuk a napvilágot semmi jelentősége; ezért aztán alapvető emberi jog, hogy nyelveinket és kultúráinkat is úgy csereberélgessük, mint ruhadarabjainkat; amiből persze az is következik, minden ember – alapvető emberi jog gyanánt – tetszése szerint választhatja meg, hogy a világ mely táján, kik között szeretne élni; akkor lehetünk igazán szabadok, ha minden társadalmi és természeti kötöttségtől megszabadulunk stb. Oldalakon át folytathatnám.

(tovább…) Continue Reading

Sarány István: Kastélylátogatás

Legutóbb tizenegyedikes koromban jártam szülővárosom kastélyában. A kastélyban – ugyanis egy kastély áll a térségben, a hévízi Urmánczy-kastély, a vadászkastély megnevezés ma egy városszéli területet jelöl, ahol állítólag ugyanennek a családnak állt egy vadászkastélya.

Continue Reading

Bíró Béla: Tény utáni világkorszak

A Weltben az önmagát „szabaság-riporternő” gyanánt aposztrofáló osztrák állampolgárságú Anna Schneider egy új fogalommal ajándékozza meg olvasóit: a “tény utáni világkorszak” vagy – szinoníma gyanánt – a „tény nélküli valoság” fogalmával.

Continue Reading

Székedi Ferenc: Nézni és látni

A szürke hályog, a katarakta az egyszerűbb. Legalábbis a gyógyítás szempontjából, hiszen a látást azonnal helyreállító orvosi beavatkozás manapság már rutinműtétnek számít. A zöld hályog, a glaukóma, viszont jóval  fájdalmasabb, mivel gyorsabb látásvesztéshez vezethet.

(tovább…) Continue Reading

Székely Ervin: Ki nyert? Ki veszített?

Alakul a nagykoalíció. Két és fél hónapos kormányválság után célba érni látszik a már tavaly is a legstabilabbnak és legracionálisabbnak tűnő kormánykoalíció a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) között (az RMDSZ részvétele magától értetődő, említést sem érdemel).

(tovább…) Continue Reading