Nyirő József leírja egyik elbeszélésében, mekkora örömmel fogadták a brassói Corona vendéglő törzsvendégei a világháború kitörését. Ujjongott, rajongott ő is a pusztításért, s csak azért kesergett, mert nem sorozták be. Később Nyirő is másként gondol a háborúra: „Nem igaz, hogy a háborúnak lelke van… Nem igaz, hogy jobbak leszünk általa… Nem igaz, hogy a ma született, ártatlan csecsemőnek is szenvednie kell… Én nem tudom visszaadni a halott apákat, sem a halott férjeket, drága gyermekeket. Nem tudom, nem tudom! (…) De tudom, hogy nem azok fognak győzni, akik egymást öldösik. De tudom, hogy kifosztott, meleg fészek romjaiból új otthon épül. De tudom, hogy a csók erősebb, mint a fegyverek, s egy ölelő karban több élet van, mint amit eddig az összes találmányok és bölcsességek nyújtottak.”
Ma a békét szorgalmazni is sokszor álságos dolog. Régi mondás, hogy miközben az ember véres háborúra készül, fennhangon és ékesszólóan élteti a békét. Soha nem ecsetelte az ember a világharmónia iránti vágyát ily meggyőzően, mint ma, miközben tömegpusztító fegyverek soha nem látott garmadáját halmozta fel. A második világháborút – amint bizonygatták nekünk – azért vívtuk, hogy ne legyen több háború. Korunk háborúit is úgymond ezért vívják.
A különösen véres 20. században a két világháború, a koreai, a vietnámi és még egy sereg másik háború körülbelül 231 millió ember halálát okozta. A világon jelenleg körülbelül 110-130 aktív fegyveres konfliktus zajlik, amelyek közül a nemzetközi kutatóintézetek és szervezetek nagyjából húszat minősítenek teljes kiterjedésű, intenzív háborúnak. Közülük is kiemelkedik az orosz–ukrán háború, Európa legnagyobb kiterjedésű fegyveres konfliktusa a második világháború óta, amelyben a becsült teljes katonai veszteség – a halottakat, sebesülteket és eltűnteket együttvéve – már meghaladja az egymillió főt. Egymást érik az erőszakos összecsapások, és úgy tűnhet, hogy a történelem nem más, mint permanensen kirobbanó háborúk története. De azért felmerül a kérdés: volt-e valaha olyan idő, amikor nem háborúzott az emberiség?
A válasz attól függ, hogyan válaszolunk arra a kérdésre, hogy mi a „háború”. Ha a háború két kormány közötti harcot jelent, akkor igen, voltak békés időszakok, mert az emberiség történetének közel 99 százalékában nem voltak kormányok – állítja Ian Morris, a Stanford Egyetem történésze és a Háború! Mire jó? Konfliktus és a civilizáció fejlődése a főemlősöktől a robotokig című könyv szerzője.
A kormányoktól várni a konfliktusok megszüntetését tehát dőreség. Valamiféle ideológiai hitvallás lenne szükséges ahhoz, hogy a civilizációk végre elutasítsák az erőszakot. A keresztény civilizáció például kimondhatná az évezredes bibliai üzenet megfejtését: mi nem lehetünk Káin fiai! Vissza kell fordulnunk onnan, ahol a halál már csak statisztikai adat, az életet pedig az határozza meg, hogy milyen messzire tudunk menekülni térben és időben.
