Dermedve néztem mintegy száz méterrel magam előtt a mackót. Szombatról vasárnapra virradó éjszaka volt, Szárhegyen tartottam a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete 30+1 éves ünnepségéről szálláshelyem felé. Pár száz métert, pár száz lépést kellett megtenni a művelődési háztól a művészeti központig. Egyik kollégával előre mentünk, társaink kissé lemaradtak. Már nagyon közel jártunk, mintegy száz méternyire a központ bejáratától, mikor észrevettük a nagy, barna és lomha állatot: éppen a központ bejárati lépcsői mellől kanyarodott be a ferences kolostor kertjének kapuján. Talán egyszerre vettük észre egymást. Megálltunk, ő is megállt. Lassan hátrálni kezdtünk, ő viszont folytatja útját. Szintén lassan, komótosan. Visszamentünk társainkig, erősítéssel folytattuk utunkat, még egy autó is került, amelyik az amúgy jól kivilágított utcát még világosabbá tette. A medve szerencsére már nem volt ott. Házigazdáink figyelmeztettek, zárjuk be az ajtót magunk mögött. Így is tettünk.
Tegnap kaptuk a hírt, hogy Gyergyószentmiklós és Tekerőpatak között vasárnap este medvét gázolt el egy személygépkocsi. A beszámoló szerint „a semmiből” jelent meg az autó előtt a ragadozó, a gépkocsivezető már nem tudta elkerülni az ütközést. Az egyik utas beszámolója szerint az ütközés következtében kinyíltak a légzsákok, így azt sem látták, hogy medve vagy vaddisznó keresztezte útjukat, ijedtükben nem mertek kiszállni az autóból. Hívták a rendőrséget, jelentették az esetet, következett a helyszínelés, a fiatalok nyilatkozatot tettek. Az autó jelentős mértékben károsult, a benne utazók azonban megúszták az ijedséggel. A beszámoló arra is kitér, hogy reggel az út túloldalán találták meg a medvetetemet. Az állatorvos megállapította, hogy ötéves nőstény példány lett a baleset áldozata, borda- és lapockatörést szenvedett és károsodott a tüdője, az állat a sérülések következtében kimúlt.
A hétvége medvés híreihez tartozik az is, hogy magyarországi környezetvédők tájékozódtak Hargita megyében a medvekérdésben. Többek között találkoztak a megyei csendőrség szóvivőjével, akitől megtudták, hogy jelentős mértékben növekedett a medvéknek a lakott területen való jelenlétét jelző bejelentések száma: 2017-ben 20, 2020-ban 200 bejelentés érkezett, 2021-ben eddig már 400 bejelentést regisztráltak. A legtöbb Tusnádfürdőről érkezett. S azt is elmondta, hogy a medvével való találkozás során a sérülést szenvedő áldozatok főleg pásztorok vagy mezőgazdasági munkát végzők voltak. Egy másik szomorú számsort a megyei kórház mellkassebésze ismertetett. Adrian Dobrica doktor elmondta, hogy tizenegyéves ittléte alatt eddig mintegy 50 medvetámadás okozta sérülést látott el, ma már kétszer annyi esetben kell közbelépniük, mint 2017-ben. Megjegyezte, hogy nem állt szándékában medve okozta sérülések ellátásának szakértője lenni, a körülmények mégis azzá tették, most már a szomszédos megyékből is Csíkszeredába szállítják a medvebalesetek sérültjeit.
Az ősz beköszöntével egyre gyakoribbá válik a medvék látogatása a lakott területeken, a gyümölcsösökben és a beérett termésben bővelkedő mezőgazdasági területeken. Pár hete volt olyan este, hogy három vaddal találkoztam Tusnádfürdőn, illetve Sepsibükszád és Mikóújfalu határában. Akkor autóban ültem, biztonságban éreztem magam, de a látvány mégis sokkoló volt. Felkavaró a nagyvad közelsége, mindennapossá váló jelenléte. A leírt találkozások pedig azt jelzik, hogy bármikor szembe találhatjuk magunkat a bársonyfülüvel, s bár ő jobban fél tőlünk, mint mi tőle, nem tudni, hogy a félelem milyen reakciót vált ki belőle. Csak annyit tudni, hogy a medve–ember párharcban mindig az ember húzza a rövidebbet.
Érthető tehát, hogy dermedve néztem Szárhegyen az éjszakában váratlanul felbukkanó vadat. Holott már nagyon unom a medvetémát.