Székedi Ferenc

A romániai rendszerváltás után meglehetősen gyorsan átalakult a hazai magyar irodalmi és művelődési folyóiratok rendszere. A régiek közül volt, amelyik megőrizte a nevét és tartalmilag alakult át, rövidebb távon új folyóiratok jelentek meg, hogy majd jónéhányan, hosszabb távon, el is tűnjenek.

Közel hatvan esztendővel ezelőtt, 1966-ban, a nemrég felépült csíkszeredai Művelődési Ház színpad fölötti homlokzatának a díszítésére képzelt el valamilyen művészi alkotást Salló István, az akkori igazgató.

Hogyha én színházi rendező lennék, akkor úgy fogalmazhatnék, hogy az utóbbi időben az RMDSZ-kongresszusok mindig egy prológus és egy epilógus között zajlanak.

A tegnap, csütörtökön, megkezdődött és holnap, szombaton, záruló rendezvényre ugyanis több mint ötszáz orvos, fogorvos és gyógyszerész, köztük sok egyetemi tanár érkezett egész Erdélyből Csíkszeredába, hogy 31. tudományos ülésszakuk keretében ismerjék meg egymás munkáját és saját szakterületük  legújabb eredményeit.

Tűzzel kaszálnak. Ez a találó kifejezés arra, amikor a Székelyföldön – de nemcsak ott – ilyenkor tavasszal többfele meggyújtják az…

Pro Domo. A latin szófordulat a legegyszerűbben azt jelenti, hogy valaki hazabeszél, kissé tágabb értelemben azonban azt, hogy belső, szakmai  ügyeket állít előtérbe. Nos, én ma délután, itt a rádióban, éppen a rádióról szeretnék beszélni, méghozzá nem csak úgy általánosságban, hanem a Marosvásárhelyi Rádióról, amely a hónap elején ünnepelte 65. születésnapját

Egy hét telt el Cseke Gábor halála után, de az elmúlt napokban pályatársai, olvasói, tisztelői, barátai és kulturális intézményvezetők részéről oly sok méltatás hangzott el, hogy kimondottan zavarban vagyok, mi is lehetne az, amit még nem írtak le pályájáról, életéről és hadd fogalmazzak így: mindenekelőtt erdélyi magyar értelmiségi hívatásáról.

Néhány esztendővel ezelőtt, több ismerősőn keresztül, megkértek, hogy dolgozzam fel a  a Franciaországba kivándorolt és ott világhírűvé lett szobrász, Román Viktor levelezését, esetleg be is építve valamiféle olyan életrajzba, amely a családi szempontokat helyezi előtérbe.

Kapcsolatok. Hálózatok. Kommunikáció. Információcsere.
Manapság  nem csupán a tudományos életben, hanem az egész társadalomban ezek a hívószavak, ám ha jobban a dolgok mélyére nézünk, kiderül, hogy mindezekben csupán a rendszeresség, a törvényszerűségek keresése, a digitális adatbázisok előretörése, az összeköttetések gyorsasága, a globális elterjedés jelent újdonságot.

Időközben pedig a különleges katonai hadműveletből kiterjedt háború lett, mindazon klasszikus hadászati stratégiák és szabályok alapján, amelyeket még Carl von Clausewitz porosz tábornok fogalmazott meg 1831-ben, mielőtt 51 éves korában magával ragadta volna a kolerajárvány.

A kolozsvári Korunk folyóirat jó ideje, hónapról-hónapra, tematikus lapszámokat jelentet meg, a legfrissebb, februári kiadás pedig a színház jegyében látott napvilágot, és azért is szeretném felhívni rá a figyelmet, mert olyan kiváló tanulmányokat tartalmaz, amelyek nem csupán az erdélyi, a romániai, hanem a nemzetközi kortárs színházi törekvésekre is rávilágítanak.