Székedi Ferenc

Az atombomba létrehozásáról, a Hiroshimát és Nagaszakit ért, második világháborút lezáró bombázásokról, az emberi és anyagi veszteségekről, a hosszú ideig tartó sugárártalmakról sok-sok dokumentumfilm született az évek-évtizedek folyamán. Az Oppenheimer azonban nem ilyen jellegű alkotás, hanem művészfilm, vagy ahogyan manapság skatulyázzák: dráma.

Hogy Gyergyóremetén, ebben a hatezres lélekszámú nagyközségben, a napokban leszállt az első, harminc személyes repülőgép, az egyáltalán nem véletlen. Nem Madéfalván, nem a Homoródfürdőhöz közeli Cekenden létesült az első Hargita megyei repülőtér, ahogyan néhány évvel ezelőtt a politikusok ezt oly lelkesen emlegették, hanem éppen itt és ennek meg vannak a maga jóval általánosabb előzményei.

A napokban a román miniszterelnök arról beszélt, hogy a Hidroelectrica részvényeinek a bevezetése a bukaresti értéktőzsdére megintcsak történelmi tett. Lehet, hogy gazdaságtörténeti, lehet, hogy vállalkozástörténeti, lehet, hogy energiatörténeti –hümmögtem magamban és elgondoltam, hogy mi, a közemberek, a legjobb esetben mit  is tudunk a Hidroelectricáról.

Hogyha mondjuk valaki a múlt század hatvanas éveinek a slágereit hallgatja újra, akkor régi zenét hallgat. Hogyha viszont egybeírva kezeljük a szót, akkor a régizene műfajt jelent: a reneszánsz utáni korszakváltó évekből és a  korabarokkból származó zenét, amelyet korabeli hangszereken játszanak.

Periféria. Adott szempontok alapján leggyakrabban a külvárosokra szokták használni ezt a fogalmat. De tágabb összefüggésekben a társadalom perifériáján tengődnek azok a  hátrányos helyzetű emberek is, akik különböző okokból nem tudnak beilleszkedni az általánosan elfogadott életviteli szabályokba.

A szinte kizárólag magyar nyelvű közegben felnövő székelyföldi gyermekek román nyelvtanítása, -tanulása ezért továbbra is kimondottan fogas kérdés, sőt mi több, a szakemberek már le is mondottak a kétnyelvűség, a bilingvizmus fogalmának a használatáról, és inkább a diglosszia kifejezést emlegetik.

Úgy gondolom, kedves hallgatóink közül sokan nézték meg akár a televíziós híradásokban, akár a világhálón a dnyeperi gátszakadás és az utána kialakuló árvíz  képeit.

A három téma mellett azonban én a negyediket választottam, ezekben a napokban ugyanis a székelyek csillagösvényéről meglehetősen gyakran beszélő Székelyudvarhelyen végleg eltüntették a felépült, rombadőlt és soha nem működő csillagvizsgálót.

Külön magyarázat kellenne arra, hogy hány tanügyi szakszervezet működik az országban, hogy a demokrácia jegyében kihez és mihez csatlakoznak az iskolák, egyáltalán létezik-e sok-sok intézményben helyi szakszervezet, milyen az, amikor online szavazással döntenek a sztrájkról, amely lehet karszalagos japán, lehet figyelmeztető, lehet részleges és lehet általános.

A romániai rendszerváltás után meglehetősen gyorsan átalakult a hazai magyar irodalmi és művelődési folyóiratok rendszere. A régiek közül volt, amelyik megőrizte a nevét és tartalmilag alakult át, rövidebb távon új folyóiratok jelentek meg, hogy majd jónéhányan, hosszabb távon, el is tűnjenek.

Közel hatvan esztendővel ezelőtt, 1966-ban, a nemrég felépült csíkszeredai Művelődési Ház színpad fölötti homlokzatának a díszítésére képzelt el valamilyen művészi alkotást Salló István, az akkori igazgató.