Pro Domo. A latin szófordulat a legegyszerűbben azt jelenti, hogy valaki hazabeszél, kissé tágabb értelemben azonban azt, hogy belső, szakmai  ügyeket állít előtérbe. Nos, én ma délután, itt a rádióban, éppen a rádióról szeretnék beszélni, méghozzá nem csak úgy általánosságban, hanem a Marosvásárhelyi Rádióról, amely a hónap elején ünnepelte 65. születésnapját. Sok munkatársát ismertem és ismerem, nem csupán a magyar, hanem a román nyelvű adásnak is, ezért roppant  kiváncsi voltam, hogy mit találnak ki ezekre az évfordulós napokra, hogy népességileg az oly kényes etnikai egyensúlyban levő városban mindenekelőtt a szakma, a hivatás, a média szerepe kerüljön előtérbe, ráadásul úgy, hogy az ünnepi jelleg se vesszen el.

És mintahogyan a mai világban hazai magyar és román egyetemisták között olykor megtörténik, hogy a gyors kommunikáció érdekében éppenséggel angolra váltanak át,  úgy találták meg a szervezők a  Román Rádiótársaság Big Band-jét, hogy az I ve got you under my skin című műsorával, kétnyelvű felvezetéssel, a marosvásárhelyi Kultúrpalota színpadán szórakoztassa a rádió magyar és román nyelvű hallgatóságát.

A dzsesszvilág egyik klasszikus dallamát még Cole Porter komponálta meg 1936-ban, filmzeneként már majdnem megérintette a korabeli Oscar-díjak szobrocskáit, igazi diadalra és örökzöld létre azonban mégiscsak Frank Sinatra vitte. Bebújtál a bőröm alá – valahogyan így lehetne tolmácsolni amolyan fordítói szabadsággal ezt a címet és az egyik közösségi oldal által élőben közvetített műsor végén felhangzó tapsvihar, amikor a rádiós munkatársak is majd valamennyien felálltak a színpadra, azt is bizonyította, hogy a rádió még mindig ott van a bőrünk alatt. Hiába módosultak a szerkesztés vagy a vétel technikai eszközei, hiába érkezett meg a világháló a maga végtelen lehetőségeivel, hiába szőtték át országot-világot és majd minden kisebb-nagyobb települést és régiót a kereskedelmi rádiók, a közszolgálati adások még mindig fontos szerepet játszanak a hírközlésben, a két- és többirányú kapcsolatok megteremtésében a közintézmények és a lakosok, a különböző térségekben élő hallgatóság között.

A Marosvásárhelyi Rádió napjainkban magyarul immár egész nap, 24 órán át sugároz és olyan a műsorrácsa – nem szakmabeli hallgatóknak mondom, ez nem más mint az adástípusokra, műfajokra és időhöz, tehát órához, perchez kötött műsorszerkezet – tehát olyan a műsorrácsa, hogy lehetőleg minden réteghez szóljon, azokhoz is, akiket érdekel, hogy mi történik a bukaresti parlamenti berkekben és a helyi önkormányzatokban, azokhoz is, akik a falvak arculatának a változásaival vagy megőrzésükkel foglalkoznak, azokhoz is, akik szeretik a sportot, a zenét és szívesen küldenek egyre bátrabban akár élőben, betelefonálva is különböző örökzöld dallamokat rokonaiknak, ismerőseiknek és még hosszasan folytathatnám, de érdemes ráfigyelni arra is, hogy az egész napos adások sokkal szorosabbá tették a kapcsolatot a marosvásárhelyi és kolozsvári magyar nyelvű stúdiók között. Ez pedig azzal a jelentős töblettel jár, hogy Erdély más térségei is kapcsolatba kerülhetnek egymással, voltaképpen, ha közvetetten is, de így jön létre az a magyar nyelvű erdélyi rádióhálózat, amelyért a romániai rendszerváltás után olyan sokan törtek lándzsát.

Szóval a rádió még mindig olyan, mint a levegő, vagy az egészség. Ha nem lenne, akkor éreznénk a hiányát. Tehát legyen, még hosszú-hosszú éveken át. A szerkesztők, műsorvezetők pedig csak arra vigyázzanak, mindenhol a hazai magyar rádiós világban, hogy valamivel helyettesítsék a szellemi kényelmességet és rutint jelentő „Tartsanak velünk!”, „Maradjanak velünk!” klasszikus szófordulatokat. Mert helyettesítésükre jómagam is legalább százfélét tudnék ajánlani. Pro Domo.