Székedi Ferenc

Tegnap Csíkszeredában megkezdődött és vasárnapig tart a hetedik könyvvásár, amelynek eddigi útja nem volt rázkodásmentes, hiszen a járványveszély miatt vagy az időpontját kellett tavaszról őszre áthelyezni, vagy az író-olvasó találkozók sorát leszűkíteni, a néző- és vásárlóközönég számát korlátozni. Most azonban a rendezvény az eredeti elképzelések szerint halad, ahogyan elsősorban a csíkszeredai Bookart és Gutenberg kiadók kigondolták.

Létezik azonban egy olyan téma, amelyhez a nyelvművelők jóval ritkábban és meglehetősen eredménytelenül szólnak hozzá. Ez pedig nem más, mint a túlbeszélés, az egyszerűnek a túlbonyolítása, akár politikusok és más közéleti szereplők, akár hivatásos médiamunkások részéről.

A Nemzetközi Jégkorong Szövetség nincs annyira reklámokkal kitömve, mint labdarúgó társa, így mindenképpen megteheti, hogy a világhálón, saját stábjával, saját honlapján ingyen és élőben közvetítse ezeket az amúgy nagyon csekély létszámú közönség mellett lejátszott találkozókat, és aki végignézte a román csapat szlovénok elleni első mérkőzését, amikor a házigazdák 9-1 arányban kitömték a vendégeket, alighanem a sok fejcsóválástól elszédült mindattól, amit látott.

A tegnap megnyílt Free Camp gyűjteményes kiállítás, amelyet június 9-ig lehet megtekinteni olyannyira jellemző a huszonegyedik század szemünk előtt alakuló művészetére, mint bármiféle töredék az egészre.

Nemrég kaptam kézhez a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium évkönyvének 30., jubileumi számát és nem is akármilyen terjedelemben, hanem közel 260 oldalon.

A napokban Kézdivásárhelyen jártam, egy kiállítást kellett megnyitanom a Vígadó patinás termében, s minthogy a tárlatot már délelőtt, nagyon hamar berendezték, bőven volt időm arra, hogy körbecsavarogjam a várost, ne csak a már helyreállított, szép épületeket, vagy a szobrokat nézzem meg, bejárjak néhány udvarteret, hanem azt is észrevegyem, hogy vannak olyan kis, szürke épületek, amelyeket mégiscsak érdemesnek találtak arra, hogy emléktáblával megjelöljenek.

Carl von Clausewitz porosz tábornokot 1831-ben, 51 éves korában ragadta magával a kolerajárvány, a háborúról írt több kötetes tanulmánysorozata azonban fennmaradt. Olyannyira, hogy a világ legtöbb nyelvére lefordították, a világ valamennyi katonai akadémiáján ma is kötelező oktatási tantárgy, és az utólagos értelmezési kisérletek leginkább a világnyelveken több könyvtárnyi irodalmat tesznek ki.