Székedi Ferenc

Noha a nemrég lezárult Kolozsvári Magyar Napokkal kapcsolatban a közösségi oldalakon megjelent  fotókleginkább a nagy tömegeket megmozgató koncertekreutalnak, el kell mondanom, hogy…

Időközben pedig a különleges katonai hadműveletből kiterjedt háború lett, mindazon klasszikus hadászati stratégiák és szabályok alapján, amelyeket még Carl von Clausewitz porosz tábornok fogalmazott meg 1831-ben, mielőtt 51 éves korában magával ragadta volna a kolerajárvány.

Azt hiszem, a hétfőn Kolozsváron, a Házsongárdban eltemetett felvinci festő, Sipos László alkotásaival jómagam kerültem a szó szoros értelmében is a legkézzelfoghatóbb közelségbe.

A kolozsvári Korunk folyóirat jó ideje, hónapról-hónapra, tematikus lapszámokat jelentet meg, a legfrissebb, februári kiadás pedig a színház jegyében látott napvilágot, és azért is szeretném felhívni rá a figyelmet, mert olyan kiváló tanulmányokat tartalmaz, amelyek nem csupán az erdélyi, a romániai, hanem a nemzetközi kortárs színházi törekvésekre is rávilágítanak.

Aki Hargita megyében Farkaslaka és Korond között autózik, a Kalonda tetőn szokatlan illatra kaphatja fel a fejét. Ha pedig megáll és kiszáll az autóból, akkor még erőteljesebbé válik annak a füstnek a szaga, amelynek gomolygását már látni is lehet a távolban.

Wacław Felczak az 1970-es évek második felétől rendszeresen utazott Magyarországra, ahol fontos szerepet vállalt a demokratikus ellenzék megszervezésében. 1993-ban hunyt el, emlékére alapították a budapesti Felczak Intézetet, amely éppen egy hete, Tusnádfürdőn, roppant érdekes beszélgetést szervezett a visegrádi négyekről és általában a közép-európai együttműködésről.

A múlt hónapban, 74 éves korában Budapesten elhunyt, Kolozsvárról Magyarországra áttelepedett Tamás Gáspár Miklós filozófusról, publicistáról, egyetemi tanárról, politikusról, eszmetörténészről, de mindenekelőtt a saját és sajátos gondolkodású független értelmiségiről, sokszor és sokat írtak az elmúlt napokban a magyarországi és az erdélyi magyar médiában.

Rainmaker – Esőcsináló, majd később Esőhozó ember néven fordították magyarra a darabot és a gazdasági válság valamint a szárazság sújtotta Amerikáról szólt. Egy eldugott farmon, hosszú ideje tartó aszályos hónapokban, amikor sem az állatoknak, sem az embereknek már nem volt ívóvize, és az érzelmi kapcsolatok és elsivárosodtak, megjelent egy bűbájos szélhámos, varázsló, aki mindössze száz dollár fejében azt igérte, hogy esőt fakaszt az egekből.

Nem tudom, hallgatóimnak mennyire tűnt fel, de tény és való: csendesen, lopakodva térnek vissza azok a nagylemezek, amelyeket mifelénk egykor bakkelitnek, manapság pedig angol nevük nyomán leginkább vinylnek neveznek.