A 45 esztendővel ezelőtt, 83 éves korában elhunyt Nagy Imre zsögödi festőművészhez már élete során számos legenda kapcsolódott. Kis történetek, halála utáni emléktöredékek többek között a nőkhöz való viszonyát is tárgyalták, számos tekintetben gyakran alaposan eldobva a sulykot.
Nagy Imre ugyan magányosan élt, de számára ez közel sem jelentett valamiféle előre meghatározott életcélt. Néhány esztendővel ezelőtt jelent meg Gaál Andrásról, az immár úgyszintén nyolcvan esztendőn túli festőművészről írt monográfiám, és ebben a Nagy Imrével kapcsolatos emlékeiről is szólt.
Felidézte, hogy 1962 őszén a kevésszavú, meglehetősen zárkózott zsögödi festővel hosszabb időt töltöttek együtt a hegyekben, rajzoltak, festettek és beszélgettek.
”Egyik nap meglátogatott a későbbi feleségem a barátnőjével, két napot négyesben töltöttünk – emlékezett vissza Gaál András. – Miután a lányok elmentek, azt mondta nekem, figyelj ide, én nagyon megbántam azt, hogy nem nősültem meg, nem lett családom. Hát én azt tanácsolom neked, nősülj meg.”
A három évvel ezelőtt elhunyt Apor Mária, festményeinek immár örökéletű modellje, Kacsó Edit róla készített, 2003-as dokumentumfilmjében, a Román Televízió bukaresti magyar adásában viszont arról beszélt, hogy a zsögödi festő a házasságban, a családban a művészi kiteljesedés korlátait látta. Komoróczy Györgynek egy 2011-ben megjelent interjúkötetében azonban arra is kitért, hogy a nála több mint negyven évvel idősebb művész megkérte a kezét, de ő, tekintettel a korkülönbségre és saját jövőjére, nemet mondott.
Nagy Imre nevelt lányának, Kuruczné György Zsuzsának a tekintetében is számos legenda kapott lábra. Ma már azonban biztosan tudható, hogy Zsuzsa 1925 februárjában valóban Zsögödön született. Viszont édesapja, György Béla iskolaigazgató feleségével, Nagy Annával, a Nagy Imre testvérével visszatelepedett a Gyimesekbe, ahol az édesanya alig harmincéves korában elhunyt. György Béla újranősült, a kislány nehezen viselte a mostohaanyai felügyeletet és visszatért Zsögödbe, ahol nagybátyja, Nagy Imre gondoskodott róla az évek hosszú során át.
Aki mindennél többet akar megtudni Nagy Imre nőkkel kapcsolatos látásmódjáról, azt javasolom, hogy ezen a nyáron, járvány utáni jártában-keltében, keresse fel a Csíki Székely Múzeumot, ahol ezekben a napokban egy roppant eredeti kiállítás nyílt meg Lányok, asszonyok Nagy Imre művészetében címmel.
A szervezők több mint ezer, különböző foglalkozású, különböző élethelyzetű lányokról-asszonyokról készített rajzaiból, vázlataiból, grafikáiból, festményeiből állítottak ki, méghozzá igen eredeti koncepció alapján. Nem az életmű, a változó alkotói korszakok kronológiáját követtük – szögezte le Túrós Eszter művészettörténész, a múzeum gondjára bízott Nagy Imre hagyaték jelenlegi gondnoka – hanem az élet különböző szakaszai szerint, három nagyobb egységre tagolva jutunk el a születéstől a halálig. Aki pedig végignézi ezt a Csíki Székely Múzeum három nagy termében berendezett rendhagyó tárlatot, arra is rájön, hogy a zsögödi festő életműve mögött milyen hatalmas, következetes és kitartó munka áll, nagy olajfestményeit milyen aprólékos megfigyelő, vizuálisan rögzítő munka előzte meg. És így, szinte észrevétlenül, önmaga számára is képes megcáfolni egy másik legendát. Nagy Imre ugyanis azért számított zárkozottnak, azért kerülte általában a haszontalan fecsegetést, mert minden idejét a munkájának, az alkotásnak szentelte.