Székedi Ferenc

Megmondom őszintén, néha nagy gondban vagyok, amikor az erdélyi magyar sajtóban olvasok egy-egy magyar falunevet, olyannyira ismeretlennek tűnik, hogy nem tudom hová tegyem, és mivel nem ismerem a román megfelelőjét, még a térképen sem tudom megkeresni. A napokban viszont olvastam a világhálón egy olyan dokumentumot, amelyet le is mentettem, éppen ilyen célból.

A hír többször is körbejárta az országot: a napokban a Parajd-Szováta közötti országúton egy személyautó elütött egy medvét. Ezt követően, mivel az illetékesek nem tudtak dönteni arról, hogy melyik törvényt kell felütni, a sebesült majd halott medve kiütötte a Hargita megyei prefektust. Erre meg beütött a pánik, nemcsak a politikában, hanem a lakosság körében is, annál is inkább, mert az elmúlt napokban még jónéhány, hasonló közúti baleset történt.

Kedves hallgatóim, nem mondhatom azt, hogy részt vettem a most huszonöt éves Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár valamennyi kiadásán, de azt igen, hogy legalább tizenötön ott voltam és most is ott, pontosabban itt vagyok, hiszen a Nemzeti Színház egyik félre eső termében fogalmazom meg mai jegyzetemet, amelyet nem a könyveknek, hanem annak a folyóiratnak szánok, amelyet igen nagy példányszámban, ingyen osztogatnak a belépőknek.

A képzőművészet már régóta lemondott arról, hogy egész egyszerűen csak utánozza a valóságot, a művészek a rendelkezésükre álló vizuális eszközökkel új üzeneteket fogalmaznak meg, amelyek korántsem öncélúak, hanem eljutnak az arra érzékeny befogadókhoz. Van aki színekből, formákból, vonalakból, üresen hagyott felületekből alkot és így keresi meg az új összefüggéseket, van aki a teret, az arányokat és az anyagokat fürkészi, akad aki a természetbe vagy az emberi környezetbe akar beavatkozni, hol erre, hol meg amarra irányítva a figyelmet.

Ma délelőtt, csak úgy kapásból, összefoglaltam magamnak, hány féle díjat osztanak ki évente Székelyföldön és rájöttem, hogy bizony a két kezemen sem tudnám megszámolni valamennyit. Az Orbán Balázs díjakat a Kovászna, Hargita és Maros megyei tanácsok osztják. Gábor Áron díjjal a Székely Nemzeti Tanács ismeri el a teljesítményeket. Vasszékely díjat Székelyudvarhelyen vehetnek át az arra érdemesek. Az Élő Székelyföld díj természetvédelmet és hagyományápolást jutalmaz.

Rég volt, de igaz volt. Valamikor, közel harminc esztendeje, jómagam is ott bábáskodtam a romániai magyar újságírók szakmai szervezete megszületésénél, néhány évig még az egyik alelnöki funkciót is elvállaltam, amíg csak másfele nem vezérelt a közélet. Igaz, akkor Romániai Magyar Újságírók Egyesületének nevezték, manapság, már nem csupán szócsere, hanem fogalmi tisztázások eredményeként is, Magyar Újságírók Romániai Egyesülete, azaz MÚRE a neve, és mind a betűszó kimondhatósága , mind tartalmi szempontok tekintetében így van ez jól.

Ünnepeljük Székelyföldet! – Ez a mottója annak a Székelyföld-napok elnevezésű rendezvénysorozatnak, amelyet a tegnap Csíkszeredában nyitottak meg Kovászna, Hargita és Maros megye tanácsának elnökei. Tamás Sándor, Borboly Csaba és Péter Ferenc visszatekintettek az egy évtizeddel ezelőtti indulásra és úgy értékelték, hogy túl vannak a kezdet nehézségein, amikor még a megnevezést is megkérdőjelezték az országos román médiában, felkapva a fejüket magának a térségnek az elnevezésén is.

A hír rövid és tömör: holnap koraeste, az Aradi vértanúkra való megemlékezések keretében, 17 órakor a gyergyószentmiklósi örmény templomkertben felavatják Czetz Jánosnak, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc honvédtábornoknak a szobrát. A korabeli magyar hadsereg legfiatalabb tábornokát ugyan nem végezték ki, mivel a világosi fegyverletétel után hosszú hónapokon át bújkált, majd kalandos úton sikerült Németországba távoznia, de nevéhez fűzödik több sikeres erdélyi csata irányítása-vezetése és a magyar hadsereg állományának többszörös átszervezése.

Mint jónéhány, a nyelvünkben gyakran használt idegen szó, a metropolisz is görög eredetű, voltaképpen a meter és a polis, az anya és a város összetételéből származik, az anyaváros kifejezés értelmét azonban már régóta túlnőtte. Egy ideig csupán a több milliós óriás városokat tekintették bárhol a világon metropoliszoknak, manapság azonban hasonló elnevezéssel illetnek minden olyan várost, amely egy-egy térség gazdasági-társadalmi-kulturális központja lehet.

Nyár, néhány órás hőség, majd nap mint nap nyakunkba zúduló záporok-zivatarok. Valamiképpen, lakhelytől függetlenül, ilyen az idei június, a gomolygó felhők hol itt, hol ott nyitják meg az égi csapokat, amelyek aztán sok szabadtéri rendezvényt is elmosnak. Azonban mindazoknak, akik szeretik a sportot, és azon belül az igazi labdarúgást, csak azt tanácsolhatom, hogy esténként, otthon, nyomják meg a román televízió egyes, kettes vagy éppen HD csatornájának a gombjait és kiváló focit láthatnak ezekben a napokban az Under 21, vagyis ahogy mondani szokták, az U21-es, tehát a 21 év alatti ifjúsági focisok Európa Bajnokságának olaszországi mérkőzésein.

Akinek kedve és türelme van, az letöltheti a Magyar Polgári Párt honlapjáról a párt egyáltalán nem rövid, tizenkilenc oldalas alapszabályzatát. Nagy kedvem nem volt ugyan, de türelmem igen, ezért így tettem és megkerestem a 25. cikkelyt, amely így hangzik: „A tagok ellen, akik nem tartják be a Párt Alapszabályában, Programjában, szabályzataiban és egyéb okirataiban foglaltakat, valamint akik magatartásukkal, nyilatkozataikkal illetve cselekedeteikkel kárt okoznak a Pártnak, a következő fegyelmi büntetéseket lehet alkalmazni, a vétség súlyának függvényében: a) figyelmeztetés; b) írásbeli figyelmeztetés; c) egyes jogok vagy előjogok felfüggesztése bizonyos időre a Párt szabályzatainak megfelelően; d) a párt testületeiben betöltött tisztségekből való felmentés; e) a politikai támogatás megvonása a Párt hozzájárulásával szerzett tisztségekre vonatkozóan és az utolsó, az f. betűvel nyilvántartott büntetés: a Pártból való kizárás.