Sarány István

Minap azon szörnyülködtem, hogy mennyi tudományos-fantasztikus történet kering közszájon egy-egy adott téma – főként a járvány és az oltás – kapcsán. Felháborítóan fiatal kolléganőm kijavított: nem tudományos-fantasztikus történetek ezek, mert akkor valós tudományos alapjuk lenne, csupán fantasy sztorik azok, amivel az emberek etetik egymást. S mennyire igaza van! Mert mi a tudományos a gyíkemberekben, a lapos földben, a három nemzedéken át öröklődő meddőségben és társaikban?

Nem, nem ettem meszet, sem kisüstiből nem szedtem be reggeliben, hogy ilyet állítok: barozda a csűrben. Ugyanis a barozdának, azaz a barázdának a szántóföldön a helye, a csűrben pedig a mező termését tároljuk. Holott tegnap este tényleg a csűrbe került a barozda, mert a fennállásának immár 46. évét ünneplő, legendás Barozda együttes a templomáról híres, parányi csíki faluban, Delnén, a kultúrcsűrben lépett fel – négyállomásos erdélyi turnéja zárásaként.

Kezdő újságíróként jártam először bányában. Bár nem is volt igazi bánya, csupán gyakorlótárna a balánbányai bányásztanulók számára, nagy hatással volt rám, borzongással töltött el a tudat, hogy – ha csak pár méterrel is, de – a föld felszíne alatt vagyok, ott, ahol, ha kialszanak a lámpák, a sötétség és a csend az úr; ahol az ember minduntalan érzi a szokatlan helyzet okozta nyomást, félelmet.

Nagy Imrére, a festőművészre emlékeztek a hét végén Zsögödben. A két világháború között még önálló község ma már Csíkszereda egyik városrésze, nevét az éppen 130 éve született festő tette közismertté.

Minap alkalmam volt Ljubljanában sétálni. A belvárosban egy szoborcsoporton akadt meg a szemem a kora őszi napsütésben: a Paradicsomból kiűzött Ádám és Éva mintegy menekült az utca emberáradata felé.

Mire ezek a sorok, gondolatok elhangzanak, bizonyára kiderül, hogy igazuk volt-e az időjósoknak vagy kissé melléfogtak a mai előrejelzés tekintetében. Kiderül, hogy a meleg miatt kell-e zsörtölődnünk vagy az időjósok melléfogása miatt kell bosszankodjunk.

Az elmúlt két-három hét alatt többször is alkalmam volt átlépni a határt, ugyanis a járvány okozta bezártság következtében elmaradt nyári szabadságokból pár napot sikerült szabaddá tenni és kicsit pihenni. Emellett az elmúlt hetekben még élő lazító intézkedések következtében több, korábban elmaradt szakmai rendezvényt, találkozót is megszerveztek, ezek egy részén is alkalmam volt részt venni.

Elavult tantervek, motiválatlan pedagógusok, túlterhelt diákok, a fegyelmezés hiánya – a felsoroltakat jelölték meg az iskolás gyermekek szülei a jelenlegi hazai oktatási rendszer legfőbb gondjaként a SoDiSo Research közvélemény-kutató által végzett felmérés szerint.

Márton Árpád műveiből nyílt kiállítás pénteken a Csíki Székely Múzeumban. A falakra, öt teremben mintegy 200 munka került a művész gondos válogatásában. Szücs György művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos igazgatója, az erdélyi kortárs képzőművészet egyik legjobb ismerője sugallta, hogy jó lenne, ha nem a közismert, korszakokat jelölő nagyméretű és nagy horderejű képeit mutatná meg ismételten a művész születésnapi tárlatán, hanem rajzaiból válogatna.

Szülőfalumat gyermekeim szeressék… Balás Jenő remetei születésű geológus végrendeletéből származik e mondat, amelyet a múlt hét végén immár huszonkettedik alkalommal megtartott Remetei Falunapok vezérfonalának választottak.

Érdekes, ugyanakkor megrendítő tapasztalatban volt részem, amikor megtudtam, hogy vannak magyarok, akik nem beszélnek magyarul. Először Vetési László református tiszteletestől hallottam olyan magyar közösségekről, amelyek tagjai már feladták magyar anyanyelvüket.