Félreértés ne essék, sose jártam Vadnyugaton. S bizonyára hallgatóink többségének sem adatott meg, hogy a westernfilmekből ismert tájakon barangoljon. Zsigmond Enikő legújabb könyvét olvasva azonban van esélyünk arra, hogy belepillantsunk e lenyűgöző világ sajátos látványába, megérezzük hangulatát.
A könyv műfaja útikalauz. Ez félreérthetetlenül kitetszik a sorozat címéből is: Bakancsos könyvek. A sorozatcím egyben utalás arra, hogy nem szokványos útikönyvről van szó, amelyet elsősorban kényelmes turistáknak írtak, olyanoknak, akik repülővel érkeznek és autót bérelnek, s azzal próbálják elérni azokat a nevezetességeket – természeti kincseket és kulturális értékeket – no meg a helyi különlegességeket kínáló éttermeket, amelyekhez közel lehet parkolni; ez a könyv a bakancsos turistáknak kíván információkat nyújtani, olyanoknak, akik az apostolok lován járva fedeznek fel újabb és újabb helyeket, akik előbbre valónak, látványosabbnak tartják a természet alkotta csodákat mint az emberi alkotásokat. Noha azokat sem kerüli el, nem veti meg őket, hanem felfedezi, megmerítkezik és elmerül bennük.
Jelen sorozatnak ez immár a második kötete, az első, a Szent Anna-tó és Bálványosfürdő térségének túrakalauza című tavaly jelent meg a szerző kiadásában. De a távoli, egzotikus világot bemutató könyvnek is van Zsigmond Enikő-i előzménye, ugyanis a Tortoma Kiadó Világjáró Erdélyiek sorozatában jelent meg még 2017-ben a szerző Izland, ahol az idő születik című kötete, amely a szigetnyi országot/országnyi szigetet mutatta be az olvasónak a bakancsos turista szemszögéből. Hogy az amerikai útikönyv mégsem a baróti kiadó gondozásában látott napvilágot, kiderül a kötet bevezető írásából. A terjedelmes, több mint 400 oldalas könyv hangulatába a „Zömök” előszó vezet be: „Utamon, mivel előre elképzelt tájakat, hangulatokat, színeket kerestem, nem kis meglepetésemre nagy részüket meg is találtam; ami szinte hihetetlennek tűnt, de végtelen megelégedéssel töltött el. Közben igazi nagy, de jól jött csalódások is értek. Kellettek, akárcsak egy-egy kijózanító pofon! Például rájöttem, hogy milyen keveset tudok az őslakos indián népességről. És mennyire tévesek ezek az információk. Valószínű, az európaiak nagy többsége így van vele, mint én. Örültem, hogy »in situ« (azaz helyben) korrigálhattam tévedéseimet. És egy kicsit elmerülhettem az »indiánológiában«. Nem csak Karl May szintjén.”
A kötet végigkalauzolja az olvasót Kalifornia, Utah és Arizona állam ismert és kevésbé ismert, felkapott és ismeretlenségbe burkolódzó tájain, Las Vegas művilágától a sivatagig, a kanionok mélységeiig és magasságaiig, a nemzeti parkokig és emlékhelyekig, a törzsi és állami parkokig. Nézőpont kérdése…
„Hogy milyen volt Amerika?” – teszi fel a kérdést kötete végén a nyitott szemmel és nyitott elmével járó szerző. „Meghökkentő, elbűvölő, csodálatos, kiábrándító, érdekes, lélekbe markoló, de leginkább fárasztó és cseppet sem veszélytelen.” Pozitívumaként a mindent a turistának (és a biznisznek) szemléletet emelte ki, negatívumként pedig megemlítette, hogy „minden olyan mesterséges”, túl kényelmesek a helyiek, meg, hogy minden kissé körülményes.
Zsigmond Enikő legújabb könyve közelebb hozza számunkra az Újvilág e szegletét, osztozhatunk a lenyűgöző látványában, megérezhetjük hangulatát, még akkor is, ha sem számomra, sem hallgatóink többségének sem adatott meg, hogy a westernfilmekből ismert tájakon barangoljon. Még akkor is, ha sosem jártunk Vadnyugaton.