Sarány István

Ünnepeink általában megszokott forgatókönyv szerint zajlanak: ünnepi viselet, fellobogózott tér, lelkesítő szónoklatok, alkalomhoz illő kórusművek, szavalatok, népdal- és néptánc-előadás, egyházi áldás, koszorúzás, közös himnuszéneklés.

Nemcsak a hóvirágok, hanem a kétkerekű járművek megjelenése is jelzi, hogy lassan, de feltartóztathatatlanul érkezik a tavasz. Családomban is előkerültek a kétkerekűk, ki-ki ellenőrzi, hogy a gumiabroncsok, a kerekek, a lánc, a váltó meg a fékek rendben vannak-e, működik-e az első fehér meg a hátsó vörös fényű lámpa.

Bátran kijelenthetjük: a mai nap sikerszerzője Lázár Ervin, ugyanis a mai – immár 16-ik Nemzetközi Felolvasómaraton – résztvevői az ő műveiből olvasnak fel.

Az elmúlt időszak egyik legnagyobb olvasmányélménye volt számomra Visky András Kitelepítés című regénye. Lenyűgözött a nyelvezete, szerkezete, a cselekményfűzés módja, felkavart és elgondolkodtatott tartalma.

Közismert a közmondás miszerint senki nem lehet próféta a saját hazájában. A mondás bibliai eredetű, az Újszövetségben Márk evangéliuma így idézi Jézus szavait: „Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában, rokonai körében, a saját házában”.

Ma van farsangfarka. A keresztény hagyomány szerint húshagyókedden ér véget a vízkeresztkor kezdődött farsangi időszak, a vidám mulatságok ideje. Nem is olyan régen még ebben az időszakban tartották a bálokat, népünnepélyeket és a korábbi esztendő báljai következményeként a lakodalmakat.

Csíkszeredában zsögödi lakásunkhoz közel van a vasút. Nem annyira közel, hogy a zaja zavarjon, de nem olyan távol, hogy pár perc alatt ne lehessen megközelíteni. A vasútállomásig körülbelül három kilométert kell gyalogolni a sínpár mellett futó úton, de van egy őrház a szomszédságunkban, s bő kilométerrel Sepsiszentgyörgy felé újabb vasúti őrház következik.

Gyerekkoromban maroshévízi bérelt lakásunk szomszédságában állt a zsinagóga. Titokzatos hely volt, kapuja, ajtója mindig zárva volt.

Bár hétfőre esett idén január 22., a magyar kultúra napja, ezen a munkanapon csúcsosodott ki az ünnepi rendezvények sora. A híradások szerint számos helyen Erdély-szerte megemlékeztek a Himnusz születésének évfordulóján a kulturális értékek teremtőiről, gyarapítóiról, őrzőiről, továbbörökítőiről.

A napokban többször olvashattunk, hallhattunk az egészségügyi ellátással kapcsolatos hírt. Pénteken például híradónk is beszámolt róla, az egészségügyi minisztert idézve, hogy „Jóváhagyta a megüresedett állások betöltéséről szóló két memorandumot a kormány, így több mint 7600 állást lehet meghirdetni az egészségügyben”.

Szombaton, vízkereszt napján elkezdődött a farsang, s bár a nyugati keresztény egyházak naptára szerint idén február 14-ig tart a vigalmi időszak, az egész esztendő víg farsangnak ígérkezik – ha csak az idénre tervezett rengeteg választásra gondolunk.

Katonakorom óta a karácsony némi szorongást okoz, nehezen tudom átadni magam a születés örömének. Lövészárokban töltöttem 1989 decemberének utolsó és 1990 januárjának első napjait.