Csíkszeredában zsögödi lakásunkhoz közel van a vasút. Nem annyira közel, hogy a zaja zavarjon, de nem olyan távol, hogy pár perc alatt ne lehessen megközelíteni. A vasútállomásig körülbelül három kilométert kell gyalogolni a sínpár mellett futó úton, de van egy őrház a szomszédságunkban, s bő kilométerrel Sepsiszentgyörgy felé újabb vasúti őrház következik. Az idősebbek emlékei szerint mindkettő hajdanán vasútállomás is volt, a városi polgárok vasúton mentek le fürdőzni Zsögödfürdőre s hazafelé is ezt a közlekedési eszközt választották. Aztán hosszú ideig a sorompókezelő lakott benne, majd azt követően, hogy a sorompókat gépek kezdték kezelni, és nem volt szükség a vasutasok szolgálataira, az őrházak ma lakásként fungálnak.
Tehát közel a vasút, s mikor arrafelé járok, olykor látom, hogy a hetvenes években gyártott – néha nem túl bizalomgerjesztően rozsdás – villanymozdonyok húznak egy vagy két személykocsiból álló szerelvényt, azok is felemásak, a kelet-német elővárosi vasutakra gyártott emeletes vagonhoz korszerűbb, netán fiatalabb kocsit akasztanak. A nemzetközi járatok már négy-öt kocsiból állnak, s nagyon ritkán látok tíznél több vagonból álló tehervonatot. Olyankor mindig eszembe jut, hogy gyermekkoromban megálltunk és számoltuk a vasúti kocsikat, nem ritkán ötvenig vagy azon felül is jutottunk a számolással. 1965 és 1991 között gyártották Craiován svéd licenc alapján a ma is futó villanymozdonyokat, 1991–2000 között korszerűsítették egy részüket, de a korszerűsítés óta is eltelt negyedszázad. Az emeletes kocsikat a nyolcvanas évek elején gyártották az NDK-ben, a netes fórumok szerint mintegy 200-at importált belőle a román államvasutak, s 2007-ben korszerűsítésükbe fogtak egy pascani-i cégnél.
Nos, amikor elmegy mellettem egy ilyen vérszegény vonat, nagytatakorú mozdonnyal egy olyan sínpáron, amelyet alig több mint száz éve fektettek le csak a római szállóige jut eszembe: sic transit gloria mundi. Azaz így múlik el a világ dicsősége. Pedig a vasút mérhetetlen fejlődést hozott a múlt század fordulóján a Székelyföldön. A sínpárnak s a rajta zajló közlekedésnek köszönhetően emelkedett fel például Tusnádfürdő és Málnásfürdő – s a vasút nélkül maradt hajdani világhírű fürdő, Előpatak vagy a szintén felkapott Uzonkafürdő hanyatlása ezzel párhuzamosan kezdődött. De a vasút járult hozzá Szováta felemelkedéséhez és az udvarhelyszéki fürdők – Árcsó és Szejkefürdő – korábbi jelentőségének eltörpüléséhez.
Még élnek falvainkon, kisvárosainkban a vasút érkezéséhez, telepítéséhez fűződő történetek, például az, miszerint a vasúti mérnök közli a székely gazdával, hogy a csűrje helyén fog elhaladni majd a vonat, mire az önérzetes gazda megjegyzi, hogy biza márpedig ő nem fogja minden vonatnak nyitogatni a csűrkaput. Vagy arról is legendák keringenek, hogy a madéfalvi földtulajdonosok miként akarták megakadályozni a vasúti csomópont megépítését, attól félve, hogy a vasút tönkre teszi földjeiket, elriasztja az állatokat. Aztán mégis megépült a Székelyföldet a világ többi részével összekötő vasút, a moldvai vasúttal is összekötötték, a Pfaff Ferenc által épített gyimesbükki vasútállomás a Monarchia egyik legimpozánsabb ilyen jellegű létesítménye volt.
Egy évszázadon át rengeteg utast és temérdek árut fuvaroztak a sínpárokon, a rendszerváltást követő újabb fajta rablógazdálkodás és a vezető politikusok érdektelensége következtében minimális összegeket fordítottak pályafenntartásra, netán korszerűsítésre, új mozdonyok és vasúti kocsik beszerzésére, s mára oda jutottunk, hogy a sajtó szerint a tehervonatok átlagban 14 kilométert haladnak óránként. S az érdektelenség miatt a vasúti infrastruktúra elavult, tönkrement, a mifelénk haladó szerelvények a nemzetközi és a hosszú távon közlekedő járatok kivételével kritikán aluliak, az állomások utasriasztóak, s a vasúttal kapcsolatos hírek sajnos többnyire negatív hírek: vagy vasúti balesetről, szerencsétlenségről szólnak, vagy horribilis késésekről, lassúságról s más kellemetlen dologról számolnak be. Érthetetlen számomra, hogy miért hagyták a hatalmon lévők ide süllyedni a dolgokat, miért nem fordítottak kellő figyelmet a közlekedési infrastruktúrára: korszerű úthálózat létesítésére, gyorsforgalmi utak és autópályák építésére, a vasúti pályák karbantartására és korszerűsítésére, a mai igényeknek megfelelő vasúti kocsik beszerzésére.
Ha mindez megtörtént volna, bizonyára más gazdasági ágazatok is jobban fejlődtek volna. S akkor talán a lakásunk szomszédságában futó vasút is forgalmasabb lenne, de az sem kizárt, hogy kevesebb volna utcánkban a lakatlan ház.