Az elmúlt években, évtizedekben általában azt tapasztaltuk, hogy a tél – hogy, hogy nem – mindig meglepetésszerűen érkezett, függetlenül attól, hogy október vagy január közepét mutatott a naptár. Főként a hatóságokat lepte meg az első hó, s meg kellett várni, míg meglepetésükből felocsúdnak és útnak indítják a hókotrókat és a hóhányó brigádokat. S a hatóságok magatartásán tanulva a jónép is, az istenadta, meglepődött az első hóhullás alkalmával, mikor rájött, hogy nem vett újat a tavaly széthullott vesszőseprű helyett, s a hólapátnak is kitörött a nyele. Pedig tudhatnánk – mi az hogy tudhatnánk?, tudjuk azt nagyon jól! –, hogy ha tetszik, ha nem, ha akarjuk, ha nem, a tél óhatatlanul beköszönt.
Történt minap, hogy az időjósok nagy vihart, bőséges hóesést jósoltak. Ki hogyan tudott, úgy készült fogadására. Azaz többnyire sehogy. Nos, a megjósolt időjárásváltozás be is következett – az áram nélkül maradt háztartások és a közlekedésben, intézmények működésében keletkezett fennakadásokról beszámoló tévéhíradók tanúsága szerint. Mifelénk is mintegy 5000 háztartás maradt villany nélkül rövid idő alatt, vasárnap 3544 háztartást érintett a vihar által megrongált transzformátorállomások miatt bekövetkezett áramszünet, miután pénteken 1892 fogyasztónál szünetelt az áramszolgáltatás, 16 Hargita megyei településen kellett beavatkozzanak az áramszolgáltató alkalmazottjai, és összesen 31 transzformátorállomáson kellett helyrehozzák a vihar okozta károkat. Tegnap arról számolt be a sajtó, hogy a hóvihar, havazás és heves szél miatt 53 vonat nem közlekedett, lezárták Konstanca megye valamennyi kikötőjét, és felfüggesztették több dunai kikötő működését, kompok közlekedését, de autópályaszakaszt is kellett lezárni. A déli megyékben 279 településén szünetelt az áramellátás, mintegy 188 ezer fogyasztót érintve.
Nyilván, a vihar ellen vajmi keveset lehet tenni. Nem így a csúszós utak ellen: a hatóságok csúszásgátló szórásával, rendszeres takarítással segíthetik a zavartalan közlekedést, az autósok viszont a téli útviszonyoknak megfelelő gumik beszerzésével és felszerelésével. Sajnos, a meglepetésfaktor itt is bejött, mert nagyon sokunkat meglepett a lehűlés, a havazás híre, így a gumiszerelőknél sorba kellett állni nemcsak a munkáért, hanem már az időpontfoglalásért is.
A korábban elhangzott és közzétett nyilatkozatok szerint a hatóságok deklaratív szinten felkészültek a tél fogadására. S az első havazás alkalmával mifelénk bebizonyosodott, hogy nemcsak szóban készültek fel, hanem volt készenlétben só, homok, bevetésre alkalmas jármű, üzemanyag és szolgálatos személyzet, és valóban járhatóvá tettek rövid idő alatt minden problémás útszakaszt, időszakosan fennakadást csak a vihar által az úttestre döntött fák okoztak – de ezeket is sikerült hamarosan eltávolítani, biztosítva a szabad közlekedést.
Nálunk a városban vasárnap sós homokot – vagy csak sót?, nem tudom eldönteni – szórtak a szerkesztőség szomszédságában a járdára. Nem tudom, hogy amikor elszórták a csúszásgátlót havazott-e, de tény, hogy mikor délután munkába mentem, szabályos sós nyomvonalon közlekedhettem. A száraz járdán. De tudhatott valamit az, aki elrendelte a járda sóval való megszórását, mert este már pilinkélt a hó, s minden szép fehér lett… kivéve a felszórt járda. Ott nyugodtan, nyárias körülmények között lehetett lépkedni, közlekedni. Ezek szerint nem a hatóságok lepődtek meg a tél érkezésén, az első hó lehullásán, hanem a tél lepődött meg azon, hogy várva várták, szinte úgy, mint a pár nap múlva érkező Mikulást a gyermekek.