Sarány István

Petőfi Sándor neve ismert az egész magyar nyelvterületen. Bár egyre kevesebben vannak, akik egy-két verscímet, szakaszt vagy legalább verssort idézni tudnak tőle, legalább a hozzá kapcsolódó klisék élnek: nemzeti költő, szabadságharc, március 15-i pesti események, lángoló szerelem Szendrey Júliával, koltói mézeshetek, erdélyi hadjárat, rajongás Bem tábornokért, székelykeresztúri utolsó este, segesvári csatatér, hősi halál.

Születésnappal kezdtük az új évet: kétszáz évvel ezelőtt látta meg a napvilágot Petőfi Sándor. Nem tudom, hogy a költő személye, avagy költészete tette mindmáig élővé nevét, éltetve kultuszát, de tény, hogy Petőfit tartják a magyar nyelvterületen a legismertebb, legnagyobb… és a jelzők sorát még folytatni lehetne… költőnek.

Nálunk nincs semmi érdekes – hangzik el gyakran, mikor felvetődik a kérdés, hogy mit mutassunk meg idegenből érkezett vendégeinknek. A csíkiaknak kéznél van Csíksomlyó, a Szent Anna-tó, a Gyilkostó és a Békás-szoros, a Gyimesek, a szépvízi határőr emlékközpont és víztározó, télen Hargitafürdő… s nagyjából ennyi.

Egyik kedves ismerősöm napelemmel födte be a ma már más, korszerűbb rendeltetést kapott csűrjét, úgy gondolta, hogy bár jelentős összeget befektet, hosszú távon olcsó árammal tudja ellátni energiaigényes vállalkozását – legalábbis nappal, napsütésben.

Az egyik legnagyobb szoftvergyártó cég honlapja szerint „a kiberbiztonság – más néven digitális biztonság – a digitális adatok, készülékek és eszközök védelmére irányuló lépések összessége”.

Harmincöt évvel ezelőtt történhetett az eset, pontosan már nem emlékszem. Akkoriban egyik munkatársammal – mindketten géplakatosok voltunk egy rég megboldogult könnyűipari gyárban, boldogok az asszonyok között – gyakran töltöttük együtt a szabadidőt is. Remek hanglemezgyűjteménye volt, s időnként lemezeket cseréltünk, ha már eluntuk a sajátjaink hallgatását.

Két késeléses ügy borzolta a csíkszeredai és a marosvásárhelyi polgárok, valamint a székelyföldi médiafogyasztók kedélyét a hét végén.

Egyre fogyatkoznak saját ötvenhatosaink sorai. Fura így kimondani, hogy „saját”, ugyanis az ötvenhatos események hazai résztvevői a budapesti, általában a magyarországi forradalmi eseményekre reagálva, annak eszméit elsajátítva tettek, vagy próbáltak tenni valamit saját környezetükben, tettükkért és annak következményeiért aránytalanul magas büntetésben részesültek az állam képviselőitől.

A nemzetféltő retorikában csak „az úgynevezett” Székelyföldként emlegetett – lehetőleg kis kezdőbetűvel írva – térség időnként megmutatkozik. S ami a legfontosabb: egységes térségként mutatkozik meg.